A jogállam állapota manapság sokak aggodalmát kelti, és a Helsinki Figyelő legújabb írása is ezt a témát boncolgatja. Az írásban a jogállamiság válságáról és a demokratikus alapelvek csorbulásáról esik szó, amely sokak számára a béka segge alatt található

A World Justice Project legfrissebb jelentése szerint a magyar "jogállam" jelenlegi állapota aggasztóan hasonlít az afgán helyzethez, miközben a dán modelltől egyre távolabb kerül. Az Európai Unióban sajnos éppen nálunk tapasztalható a legnagyobb elmaradás ezen a téren. Itt a hatalom elszámoltathatósága a leggyengébb, a jogszabályok igazságosságra való törekvése a legkevésbé kifejezett, a kormányzás befolyásolására irányuló lehetőségek a legkorlátozottabbak, és az igazságszolgáltatás függetlensége is a legnagyobb mértékben megkérdőjelezhető.

"Brüsszellel és egyes EU-tagállamokkal szemben, ahol napi szinten tiporják lábbal a nemzeti politikai erőket támogatók jogait, Magyarországon működő jogállam van" - jelentett ki májusban Gulyás Gergely miniszter. De pár hónappal korábban még Magyar Péter, a TISZA elnöke is arról szólt (lehet, nyelvbotlás volt), hogy Magyarországon jogállam van. Egy minapi nemzetközi kutatás viszont azt mutatja, hogy ami nálunk van, az csak a lehető legnagyobb megszorítással nevezhető már jogállamnak. Inkább nem az.

Mert azon a skálán, ami a leginkább jogállami működésű ország és a legkevésbé jogállami működésű ország között van, Magyarország már sokkal közelebb van a legpocsékabb államokhoz, mint a legjobbakhoz. A világrangsort vezető Dániához képest a magyar jogállam 40 ponttal kevesebbet ért el, viszont már csak 24 ponttal van többje, mint az abszolút sereghajtó Venezuelának.

A jogállam és a nem jogállam közötti határvonal nem olyan éles, mint egy billenő villanykapcsoló. Még a legszigorúbb önkényuralmakban is találkozhatunk jogi keretekkel és jogbiztonsággal, ám ezek rendszerint nem a polgárok védelmét szolgálják, hanem a hatalom fenntartását segítik. Vannak olyan államok, amelyekben fellelhetők jogállami elemek, azonban ez önmagában nem elegendő ahhoz, hogy jogállamként definiáljuk őket.

De mi is az a sokat emlegetett jogállam? A fogalomnak számos meghatározása ismeretes. A World Justice Project (WJP) szerint a jogállamiság a törvények, intézmények, normák és közösségi elkötelezettség tartós rendszereként határozható meg. A jogállamnak négy általános elvet kell megvalósítani: ez a hatalom elszámoltathatósága, a jog igazságosságra törekvése, a kormányzás ellenőrizhetősége, valamint az igazságszolgáltatás függetlensége.

A jogállamiság nem a jogászok belügye. A jogállam képes hatékonyan fellépni az önkénnyel, a szegénységgel, a betegségekkel, a korrupcióval, a kis és nagy igazságtalanságokkal szemben. Ezért mindannyiunk érdeke, hogy minél erősebb jogállamban éljünk. A jogállam lényegileg különbözik az önkényuralmi rendszerektől, de jogállam és jogállam között is lehet különbség, akár jelentős is.

A 2006-ban létrehozott WJP évente arra törekszik, hogy feltárja a jogállamiság különböző aspektusait. A washingtoni székhelyű, független nonprofit szervezet jogállamisági indexe nyolc fő terület és 44 altéma mentén elemzi az országok jogállamisági teljesítményét, és idén 143 állam adatait vetette össze. Az ideális jogállam 1,0-ás értéket kap (a könnyebb érthetőség kedvéért nálunk most 100 pontos skálán), azonban ez a tökéletes állapot eddig még egyetlen ország számára sem volt elérhető.

A világ jogállamisági helyzete sajnos nem túl kedvező, hiszen az Európai Unió 27 tagállamából 10-nél csökkenést tapasztaltak az indexben. Mindössze Írország és Lengyelország mutatott javulást. Ennek ellenére a WJP globális indexének élén továbbra is uniós országok állnak, hiszen az első tízben nyolc ilyen állam található.

Magyarország jogállami helyzete - a WJP mérései alapján - mindig is a megfontolandó példák között volt, azonban az elmúlt tíz év során az indexe 58 pontról 50 pontra csökkent. Jelenleg olyan országokkal osztozik a rangsorban, mint a Dominikai Köztársaság, Thaiföld, Brazília, Guyana, Üzbegisztán, Beliz és Vietnam. A magyar jogállam indexe így a globális listán a 79. helyen áll, ami figyelemre méltó, de egyben aggasztó is.

Még figyelembe vevőbb, hogy a régiónk 31 országa közül a legutolsó, míg a világ 51 legtehetősebb állama között a 51. helyet sikerült megszereznie Magyarországnak.

Kelet-európai vetélytársaink közül Bulgária 5, Koszovó 6, Montenegró 7, Grúzia 8, Horvátország és Románia 11, Szlovákia 14, Lengyelország 16, Szlovénia 18, Lettország 23, Csehország 24, Litvánia 27 és Észtország 32 ponttal ért el többet az idei indexen, mint a magyar állam. Igaz, Szerbiát még 3 ponttal megelőzzük.

A helyzet még súlyosabbá válik, ha alaposabban megvizsgáljuk a WJP kutatásának részleteit. Ez a nemzetközi felmérés nyolc különböző területen elemzi az államok teljesítményét. Ebből csupán egyetlen területen mutatott kiemelkedő eredményeket a magyar állam. A rend és biztonság terén 89 pontjával a 20. helyezést érte el a rangsorban. A többi területen azonban drámaian elmaradunk a régiós, sőt, sok esetben még a globális átlagoktól is.

A kormányzati hatáskörök külső ellenőrzésében a 123. helyen végeztünk 35 ponttal, míg a korrupció elleni intézkedések terén a 65. helyezést értük el 48 ponttal. A kormányzás átláthatóságát tekintve a 88. helyet foglaljuk el 45 ponttal, az alapjogok érvényesülése terén pedig a 76. pozíciót 52 ponttal. A jogszabályok betartatásában és a polgári igazságszolgáltatás területén a 103. helyen állunk 44 és 45 ponttal, míg a büntető igazságszolgáltatás vonatkozásában a 74. helyezést értük el 44 ponttal.

Az utóbbi tíz évben a kormány intézményes kontrollja csökkent a leglátványosabban, 14 ponttal, de az alapjogaink érvényesülésének indexe is 13 ponttal kevesebb lett.

A fenti adatok alapján világosan látható, hogy a legnagyobb probléma a magyar állammal kapcsolatban az, hogy a domináló kormánynak hiányzik a hatékony külső intézményi ellenőrzése. A hatalommegosztás és a fékek, ellensúlyok rendszere súlyosan meggyengült, gyakorlatilag romokban hever.

A WJP hat vonatkozását is megvizsgálta a kormány helyzetét az állam szerkezetében. Ezek közül egyetlen sincs, amelyikben megközelítené a magyar helyzet a regionális vagy legalább a globális átlagot. Az előbbitől 34-27 pontos a lemaradás, utóbbitól 14-25 pontos. Nálunk például a nyugati 70 pontos átlagnál sokkal kevésbé korlátozzák a bíróságok a kormányt (alig 38 pont), de más állami kontrollintézmények még harmatosabban teljesítenek: míg a régió 31 országában 73 pont az átlag, addig nálunk csupán 26.

A WJP indexével való vitatkozás haszontalan vállalkozás lenne, hiszen ez a mutató pontosan azt a valóságot tükrözi, amelyben már hosszú ideje élünk: egy olyan kormányzatot, amely korlátlan hatalommal bír, titkolózik, és hajlandóságot nem mutat az együttműködésre. A bíróságok ereje folyamatosan csökken, míg a kontrollintézmények megszállt állapotban működnek. A korrupció szövi át az egész rendszert, és a csoportok, valamint egyének jogainak folyamatos megszorítása zajlik, miközben a jogegyenlőség látszata is fokozatosan eltűnik. Ez mind a politika nyomasztó dominanciáját jelzi a jogi keretek felett.

Csak azok örvendezhetnek a nyomorúságos statisztikáknak, akik vágyakoznak arra, hogy a kormány hatalma minél szélesebb, sőt, korlátlan legyen, lehetőséget adva számára, hogy azt tegyen, amit csak akar. Viszont sokan már tudjuk, hogy az állam jogállami működése – mint az igazságszolgáltatás függetlensége és a korrupcióval szembeni hatékony fellépés – nemcsak a közjóhoz, hanem a gazdasági jóléthez is elengedhetetlen. A valódi előrelépést nem a bíróságok kormányzati megfékezése vagy a korrupció állami támogatása jelenti, hanem éppen ellenkezőleg: egy igazságosabb és átláthatóbb rendszer, amely gazdagabbá és barátságosabbá teszi az országot.

A WJP által kidolgozott, kivételesen precíz módszertannal készült jogállamisági index 2025-ös adatai azt tükrözik, hogy a rangsor élén álló Dánia 40 ponttal előz meg minket, míg Afganisztán, a 142. helyezett, 19 ponttal van mögöttünk. Ez a helyzet természetesen nem kielégítő, de valós képet ad a jelenlegi jogállami viszonyokról. Ahhoz, hogy a következő évben csökkenthessük a lemaradásunkat és növelhessük az előnyünket, jelentős reformokra és átalakításokra lesz szükség az állami működés terén.

A jogállam nem csupán számok vagy indexek játéka, hanem az életünk sorsa. A növekvő mutatók azonban arra utalhatnak, hogy a magyar állampolgárok újra megtalálták az esélyeiket az állammal való konfliktusok kezelésében. Alapvető jogaik szabadabban érvényesülnek, a kormányzás pedig valódi felelősségre és intézményi korlátokra épülhet, ami végső soron a jogállam újjáéledését jelzi.