Vučić orosz támogatással megvalósította futballálmát – így zajlott a belgrádi derbi.

Belgrádban látogattunk el, hogy felfedezzük, vajon a politikai feszültségek vagy a futball szenvedélye fog dominálni ezen a várva várt derbin.

A belgrádi rangadónál izgalmasabb összecsapás nincs ma Európában. A Zvezda és a Partizan nem egyszerű presztízsmeccs, hanem futballháború, a gyűlölet pedig olyan mértékű, amiről leginkább dél-amerikai klubok és szurkolók jutnak az eszünkbe. De persze ez nem Dél-Amerika, ez a Balkán, a két csapat története pedig egy igazi balkáni sztori.

Külön érdekessé teszi a mostani derbit egy olyan faktor, ami túlmutat a futballpályákon és a lelátókon. Szerbia a Vučić-éra legfeszültebb napjait éli, miután 2024 novemberében leomlott az újvidéki vasútállomás előtetője, 15 ember halálát okozva. A tragédia országos tüntetéssorozatot indított el. Az egyetemistákkal a főszerepben több tízezren tiltakoztak a korrupcióval vádolt kormány ellen.

Ebben a feszültségekkel teli belpolitikai atmoszférában találkozott a csúcsra érkezett Crvena Zvezda és a csőd szélén egyensúlyozó Partizan. Mielőtt azonban belemerülnénk a mérkőzés részleteibe, érdemes tisztázni, kiket nevezünk Hősöknek és kiket a Sírásóknak.

A világfutball színpadán a Zvezda és a Partizan mint fiatal klubok emelkednek ki, hiszen mindkettő 1945-ben látott napvilágot. A Zvezdát szerb antifasiszták álmodták meg, míg a Partizan a hadsereg kezdeményezésére jött létre.

A két csapat rivalizálásának történetét Jonathan Wilson, a nevess fociszakíró, 2003-ban tette közzé. A Zvezda szurkolói a szerb nacionalizmus zászlóvivőiként léptek fel, míg a Partizan, mint a hadsereg csapata, az egységes Jugoszlávia eszméjét hirdette. Érdekes, hogy a Partizan háttere már az 1950-es években is szoros kapcsolatban állt a politikával, hiszen akkoriban Franjo Tuđman volt az elnökük, aki később, 1991-ben Horvátország első független vezetőjévé vált.

A Partizan belgrádi labdarúgócsapatának legnagyobb szurkolói tábora, a Grobari, 1970-ben kezdte meg működését. A név, amely fordításban „Sírásókat” jelent, nem véletlenül lett választva, hiszen a csoport tagjai időnként valóban rászolgálnak erre a jelzőre a verekedéseik révén. 2009-ben sajnálatos módon egy tragikus esemény történt, amikor egy francia szurkolót megöltek, aki a Partizan és a Toulouse mérkőzésére látogatott Belgrádba. Az eset következményeként 12 futballhuligánt ítéltek el, összesen 115 évnyi börtönbüntetésre. A Grobari története során többször is átszerveződött, és voltak időszakok, amikor hivatalosan nem is léteztek. Ennek hátterében áll egy 1998-as tragédia, amikor a Crvena Zvezda szurkolói közé kilőtt rakéta egy gyermeket ölt meg egy belgrádi derbi során.

A Crvena Zvezda szurkolói között a Delije csoportja 1989 óta a lelátók igazi uralkodója. Ezen ikonikus szurkolói közösség a korábbi kisebb-nagyobb csoportok egyesüléséből jött létre, így a Zvezda lelátójának hangulata és energiája egy új, egyedi formát öltött. A Delije nem csupán szurkolók, hanem egy igazi család, amely a csapat iránti szenvedélyével és elkötelezettségével hódítja meg a stadiont.

Egyes források szerint a csoport alapítója, vagy legalábbis az egyik korábbi vezetője Željko Ražnatović, közismertebb nevén Arkan volt. Ő a délszláv háború idején a híres Arkan Tigrisei nevű paramilitáris egységgel etnikai tisztogatásokat hajtott végre a mai Horvátország területén. Azonban Zoran Timić, ismertebb nevén "Tima", a Zvezda elhíresült ultrája másképp emlékszik erre. Ő azt állítja, hogy Arkan inkább az állambiztonsági szolgálat megbízottjaként jelent meg a Zvezda környékén, amikor 1990-ben Milošević ellenes rigmusokat skandáltak a szurkolók egy mérkőzés során. Arkan pedig gondoskodott arról, hogy hasonló incidensek a jövőben ne forduljanak elő.

A Zvezda szurkolók végül a délszláv háború végén, a NATO bombázások után fordultak a politikai végnapjait élő Milošević ellen. Egy 2000 nyarán lejátszott meccsen a Delije azt skandálta, "Tégy egy szívességet Szerbiának, és öld meg magad Slobodan". Arkan ekkor már rég nem volt tűzközelben, sőt, már nem is élt, 2000 januárjában egy szállodában meggyilkolták.

Az egységes Szerbia megjelenésével a két rivalizáló szurkolótábor ideológiai szempontból egyre inkább összefonódik. A fiatalabb Zvezda és Partizan fanatikusok talán már el is felejtették, hogy a gyűlöletük gyökerei milyen mélyen nyúlnak vissza.

A két rivális csapat stadionjai mindössze egy kilométeres távolságra helyezkednek el egymástól, ami feszültséggel teli légkört teremt a városban. A Partizan otthonának környékén érezhető a feszültség, ahogy a fekete-fehér szurkolók gyülekeznek, készen állva a rövid, de izgalmas kalandra. Amikor megérkezünk, éppen egy kisbusznyi partizanost átvizsgálnak a hatóságok, míg nem messze tőlük maszkos rendőrök boszniai rendszámú autókat állítanak meg, feszültséget teremtve a helyszínen.

A keménymag egy busz körül gyülekezik, s a légkör feszültséggel teli. Valószínű, hogy a játékosokat várják, készen arra, hogy tapsviharral fogadják őket, vagy éppen ellenkezőleg, hogy kifejezzék elégedetlenségüket. Az utolsó derbi során a Partizan súlyos 4-0-ás vereséget szenvedett el a Zvezdától, ami felkavarta a kedélyeket. A Partizan szurkolói dühükben berohantak az öltözőbe, ahol az edző, Aleksandar Stanojević, sajnos megsérült: üvegszilánkokkal találkozott, ami még inkább fokozta a drámai helyzetet. Azóta Stanojević már nem tölti be az edzői posztot.

Épp jókor érünk ki a partizanos körzetből, mikor a rendőrök lezárják az utcát, így van esélyünk kerülő nélkül megközelíteni a Crvena Zvezda stadionját, a Rajko Mitićet.

Sétát teszünk a stadion körül. A reggel még hűvös, az emberek lassan érkeznek, egy idős úr éppen egy bokrot formáz metszőollójával.

A meccs helyszínére érkezve már sokan gyülekeztek, a levegőben érezni lehetett a feszültséget és az izgalmat. Mindenütt Gazprom reklámok ragyogtak, színes és figyelemfelkeltő hirdetések, amelyek az orosz állami cég prominens szerepét hirdették a sport világában. Emlékezetes, hogy 2024-ben a Fradi is közel került egy együttműködéshez a Gazprommal, ám végül az üzlet nem jött létre. A Zvezda szurkolói viszont hűségesek a Gazpromhoz, hiszen a cég támogatta csapatuk egyik legsikeresebb időszakát. Az orosz csapatok iránti szeretetük is megmutatkozott, hiszen 2024 márciusában barátságos mérkőzés keretében üdvözölték az Európából kizárt Zenit csapatát.

Fedezzük fel a 2019 óta kiállított T-55-ös tank történetét, amely a Zvezda szurkolói szerint csupán a szurkolói szenvedélyük jelképe. Azonban a horvátok számára ez a harci gép provokációként hat, mivel a T-55-ös tankokat a Jugoszláv Néphadsereg vetette be a horvátok ellen a konfliktusok során. A tankot a Delije szurkolói szektor elé helyezték el, miután 2019-ben horvát huligánok támadást indítottak meccsnéző szerbek ellen Horvátországban. Ez a gesztus tovább mélyíti a feszültséget a két tábor között, és emlékeztet a múlt fájdalmas eseményeire.

A Crvena Zvezda gyakorlatilag a szerb nemzeti csapat szinonimájává vált. Az ország lakosságának jelentős része szurkol a csapatnak, egy 2008-as felmérés szerint a lakosság közel fele passzívan az ő szimpatizánsuknak vallja magát. A magyar helyzetet szemléltetve: az IDEA intézet legfrissebb, 2024 őszi kutatása alapján körülbelül 1,3 millió magyar állampolgár támogat valamilyen formában a Ferencvárosi TC-t, ami az ország lakosságának 17%-át jelenti. A "nemzet csapata" kifejezés a Fradi kontextusában minimum mosolyt csal az emberek arcára Topolyától délre, és az, hogy ezt Torgyán József, Csányi Sándor vagy Pataky Attila terjesztette-e el a köztudatban, szinte kibogozhatatlan rejtély marad.

A Zvezda évek óta küszködik a nézőszám drasztikus csökkenésével. Óriási blama, átlagosan már kevesebb mint 10 ezer néző jár ki a klub hazai meccseire. A derbik persze kivételt jelentenek, de meglepő módon a Bajnokok Ligája-meccsek nem. Ezt egy új, korszerű stadion megépítésével orvosolná a vezetőség, aminek időszerű lenne, ehhez viszont elengedhetetlen az állami segítség.

Itt lép színre Aleksandar Vučić, a szerb elnök, aki nemcsak politikai szereplő, hanem a Crvena Zvezda szenvedélyes szurkolója is, így egyértelmű, hogy támogatná a projektet. A valódi kérdés azonban az, hogy az utóbbi évek zvezdai diadalmenete és a Partizan visszaesése mennyire köthető Vučić tevékenységéhez.

Aleksandar Vučić karrierje különös úton indult: futballhuligánként kezdte pályafutását. Ő maga is mesélt arról, hogy egy időben az ultrák között harcolt és verekedett, és látható büszkeséggel említi ezeket az időket. 2012-ben, miniszterelnök-helyettesként, már komoly botrányba keveredett, amikor a Zvezda labdarúgóklub nehéz helyzetbe került, hiszen adósságai miatt a klub jövője is veszélybe került. A helyzet odáig fajult, hogy Vladan Lukić, a klub elnöke lemondott, és Vučić lépett a színre, létrehozva egy válságstábot. Politikai szerepvállalása miatt sok kritikát kapott, és végül elismerte, hogy túllépett a hatáskörén, bocsánatot kért a beavatkozásáért, elismerve, hogy tévedett.

A Crvena Zvezdánál jelenleg megvan minden, ami egy hatalomhoz kötődő, politikusok játszósarkává váló sikeres futballcsapatnál: nagy fizetések, bőséges játékos felhozatal és persze időről-időre felmerülő játékvezetői csalások. Természetesen a rendszerhez közel álló csapatként a támadások kereszttüzében van most, a diáktüntetések idején. Zvezdan Terzić, a Crvena zvezda vezérigazgatója egy sajtótájékoztatón apolitikus klubként jellemezte a Zvezdát.

Aligha találni Partizan-szurkolót, aki osztaná ezt a nézetet. A fekete-fehér tábor számára egyértelmű, hogy a Zvezda a hatalom kedvence, és legutóbbi sikereit ennek a szoros kapcsolatnak köszönheti. A Partizan drukkerei azonban nem állnak meg ennyinél: véleményük szerint Vučić kifejezetten ellenük tevékenykedik, amit a klubjuk jelenlegi, csődközeli helyzetével magyaráznak, hiszen a fekete-fehérek adóssága már 60 millió euróra rúg. Érdemes megemlíteni, hogy a Crvena Zvezdának is vannak tartozásai, de ők az évek során sikeresen csökkentették ezeket, amit a partizánosok állami támogatással indokolnak.

A pénzügyi korlátok számos területen éreztetik hatásukat. A férfi kosárlabdában a Partizan korábban dominálta a mezőnyt Vučić vezetése előtt, de 2015 óta minden egyes szerb bajnoki címet a Zvezda szerzett meg. A Partizan férfi vízilabdacsapata, amely 2011-ben még a Bajnokok Ligáját hódította el, 2018 óta mindössze egyszer tudott felállni a dobogóra a szerb bajnokságban.

A Partizan 2024 ősze óta új vezetőséggel büszkélkedhet, amelyben egy elnök és egy alelnök foglal helyet, akiket sokan csak Vučić embereiként emlegetnek. Az új irányítás megérkezése után Vučićék támogatást nyújtottak a klubnak, amely éppen a megszűnés határán egyensúlyozott, lehetővé téve számukra, hogy részt vehessenek az európai kupák küzdelmeiben. Rasim Ljajić, az elnök, valamint a korábbi Partizan- és Real Madrid-játékos, Predrag Mijatović, az alelnök, nyilvánosan arra kérte a szurkolókat, hogy hagyják abba Vučić folyamatos kritizálását, amely már régóta jellemző elemévé vált a fekete-fehér szurkolótábor támogatásának.

Aki Partizan meccsre megy, az hallhatja a "Vučiću, pederu!" (a pederu jelentése köcsög) rigmust.

Persze a dolgok nem mindig olyan egyszerűek, mint elsőre tűnnek - a Crvena Zvezda szurkolói (láthatóan nem a Delije) egy 2024 decemberében játszott, Partizan elleni kosárrangadón szintén rákezdtek a rigmusra.

Nem világos, hogy Vučićnak mi a valódi szándéka a Partizánnal, ha egyáltalán van ilyen, de sokan a vég kezdeteként értelmezik, hogy a derbi előtt közösen ebédelt a Partizán alelnöke a Zvezda vezérigazgatójával, és a mérkőzés előtt egy szívélyes ölelkezést is váltottak. Az ilyen gesztusok szokatlanok a két csapat vezetői között, ami miatt sokan Vučić befolyását vélik felfedezni a Partizán körüli eseményekben.

Én aztán nem élveztem az ölelések előnyét a belépéskor! Sőt, miután a biztonsági őr alaposan megnézte, hogy nincs nálam aprópénz, még egy jókora ütést is kaptam a hátamra. El sem tudom képzelni, mi történt volna, ha véletlenül mégis találnak nálam néhány érmét!

A kezdő sípszóig a Grobari hanggránátokkal szórakoztatta magát, míg a Delije láthatóan készülődött a nagy összecsapásra. A lelátók egyre inkább megteltek, a hivatalos statisztikák szerint körülbelül 32 ezer szurkoló érkezett a mérkőzésre.

Végül elkezdődött a derbi, a poén pedig nagyon korán, pár perc játék után már jött is. A Partizan megszerezte a vezetést, a vendégszurkolók közt pedig - közhely, de - elszabadult a pokol.

A Grobarinak egy Zvezda elleni gól nem csupán egy egyszerű találat, hanem szimbolikus pillanat, amely az élet minden aspektusát megérintheti. Ebben az izgalmas időszakban azonban aligha létezik olyan lelkes Partizan-szurkoló, aki ne idézné fel legalább egy pillanatra Vučić nevét is a fejében.

Vučić nem csupán a vezetőségen keresztül próbálta megszerezni a Partizan irányítását. A közvélemény szemében a pár évvel ezelőtt megjelent, erőszakos, zűrzavart keltő szurkolói csoport is hozzá kapcsolódik, mint a Partizan ellen irányuló törekvések egyik eleme.

A brutális események idővonalán 2021 februárja jelentette a fordulópontot, amikor leleplezték azt a bűnszervezetet, amely a Partizan klubot álcázta magának. A bűnözők bázisa a stadion mélyén rejtőzött, ami rávilágít arra, hogy a foci világában milyen sötét titkok lapulhatnak. A vezető, Veljko Belivuk és 16 társának letartóztatása után Aleksandar Vučić, Szerbia elnöke, néhány hónappal később a tévé képernyőjén osztotta meg a nyilvánossággal, hogy a bűnbanda hogyan alakította át áldozataikat „emberi csevappá”. Ezt követően, 2021 júliusában, a belügyminiszter, Aleksandar Vulin, még tovább fokozta a rémtörténeteket, amikor fej nélküli holttestek és levágott lábfejek fotóit mutatta be a Pink TV nézőinek. A sokkoló tévésorozat végül egy héttel később érte el csúcspontját, amikor Vučić a nyilvánosság elé tárta az emberi testrészekkel teli kádat, ezzel megkoronázva a világ legfurcsább és legmegdöbbentőbb trilógiáját.

Belivuk eközben azt állította, hogy kapcsolatban állt Vučić elnökkel és a munkatársaival.

A New York Times is alaposan körüljárta a témát, amelyre Vladimir Vuletić, a Partizan korábbi alelnöke is reflektált. Emlékei szerint 2014-ben Belivuk nagyon közel állt a hatalomhoz, és az ő lelátórészén senki sem merte szidalmazni a friss miniszterelnököt, Vučićot, mert aki ezt megtette, azt azonnal megverték. Ebben a brutális akcióban részt vett társa, Aleksandar Stanković is, aki a "Sale, a néma" néven vált ismertté.

Belivuk tehát Vučić védelmezőjeként lépett fel, de vajon mi állhat ennek a hátterében? A New York Times-ban megjelent cikk szerint több Partizan szurkoló is azt állította, hogy Belivuk valójában Vučić embere, aki zűrzavart igyekezett kelteni, mintegy kőként a méhkaptárra dobva. A hírek szerint Vučić Belivuk révén kívánta megerősíteni befolyását a már megosztott klub felett. Zoran Krivokapić, az egyik szurkoló, úgy véli, hogy ez a lépés az elnök személyes hadjáratának része, amely kifejezetten a Partizan ellen irányul. A tervbe nemcsak Belivukot, hanem a „Sale”, azaz a néma becenevű futballhuligánt és a Janicsárok néven ismert, a Partizan legradikálisabb táborához tartozó csoportot is bevonták, amely szorosan összefonódott a kormányzati hatalommal.

A Janicsárok beszédes nevű szurkolói csoport, amely más klubok szurkolóiból állt össze, és Sale, a néma vezette mindaddig, míg 2016-ban meg nem ölték. Ekkor vette át a csoport irányítását Belivuk, és Principire nevezte át a csoportot, utalva a Ferenc Ferdinánd osztrák-magyar főherceg és feleségét megölő terroristára, Gavrilo Principre. A Janicsárok az Alcatraz nevű szurkolói csoportot túrták ki, annak vezetőjével, Kimivel együtt. Kimi egyébként pont egy Partizan-Crvena Zvezda meccsen próbálta meg visszaszerezni a hatalmat, ennek vége egy látványban kalandfilmeket lepipáló bunyó lett sok tűzzel, szakadó esővel, és rohangáló maszkos férfiakkal.

Belivuk nem csak a lelátón tevékenykedhetett szabadon. 2017-ben megvádolták gyilkossággal, 2019-ben viszont felmentették több társával együtt, mert a helyszínen összegyűjtött bizonyítékoknak nyoma veszett. A nyomozást vezető rendőrt, Dejan Jovićot egyébként Belivuk letartóztatása után hamis vádakkal őrizetbe vették, a médiában pedig hazugságokat terjesztettek róla.

Ha a futballhuligánok, akik az elnököt védik, nem volnának elegendőek, a helyzetet tovább fokozza Danilo Vučić, az elnök fia. Számos fénykép tanúskodik arról, hogy szoros barátságot ápolt Sale embereivel, az ügy kulcsszereplőivel, és már közösen is szurkoltak. De miért került Belivuk a kegyvesztettek listájára? A hírek szerint egy baráti összejövetelen annyira felhergelte Danilo Vučić Belivukot, hogy az végül lekevert neki egy pofont, amit Vučić elnök nem nézett tétlenül.

Magyarországon meccsre járó szurkolóként a belgrádi derbi egy igazi időutazás volt, amely a 15 évvel ezelőtti magyar labdarúgás szellemiségét idézte meg, leszámítva a szurkolói kultúra színesebb elemeit. Míg hazánkban a stadionok, Szombathelytől Fehérváron át Nyíregyházáig, modernizálódtak, addig a Rajko Mitić stadion jellegzetes hangulata egyedülálló, és ilyet már nem találni itthon. Az élményhez hozzátartozott a teltházas nézőtér zúgása, a provokatív rigmusok, mint például a cigányozás, amelyre a hangosbemondó részéről nem érkezett figyelmeztetés – ez ma Magyarországon már elképzelhetetlen. Mindezek ellenére a rendezvény szervezői és a szurkolók kihozták a legtöbbet a helyzetből, így a meccs emlékezetes maradt.

Persze a családi élményt itt balkáni kontextusban kell érteni, amihez hozzájárulnak a görögtüzek, a petárdák és a csúnya beszéd. Az ultrák szektorai nyilván nem gyerekeknek valóak, de az oldallelátón igazán meghitt futballélményben lehet része a kilátogatóknak.

A hazai tábor, a Delije, felejthetetlen lelátói élményt varázsolt. A második félidő kezdetén a nézők folyamatos nyomás alatt tartották a pályán lévő tűzoltókat, rendőröket és biztonsági őröket. Bár hátrányban voltak, mégis joggal érezték magukat nyeregben, hiszen a Delijének olyan erőforrásai és lelkesedése van, amiről egy szurkolótábor csak álmodni merhet.

A Partizan belső viszályai közepette a Crvena csillag fénykorát éli. A szurkolók között harmónia uralkodik, a bajnoki trófeák sorra gyűlnek, és a csapat immár négyszer jutott el a Bajnokok Ligájába, ami utoljára 1991-ben történt, amikor Vučićnak nem volt több befolyása a klubra, mint bármelyik átlagos szurkolónak.

Milyen érdekes események zajlottak a Crvena Zvezda ultrái körül az elmúlt években? Semmi különös, csupán a megszokottak, mint például, hogy sorra nyerték el a több százezer eurós állami építőipari megbízásokat. Dejan Anđus, a szerb újságíró 2017-ben leleplezte, hogy a Delijéhez tartozó szurkolók közül többen, élükön a Marko Vučković nevű vezérszurkolóval, érdekelték magukat az Ultra Kop nevű építőipari cég működésében, amelynek bejegyzett székhelye a Crvena Zvezda stadionja. A cég rendkívül sikeres lett, hiszen a Szerbiai Villanygazdaság pályázatait több alkalommal is megnyerte, beleértve egy komoly közbeszerzést is, amely a teljes belgrádi elektromos hálózat rekonstrukciójára vonatkozott, és végül az Ultra Kophoz került.

Természetesen nem csupán jószándékból támogatta Vučić a kedvenc csapata ultráit; a kölcsönös érdekeltség jegyében cserébe védelmet nyújtottak számára. E csoportot összefüggésbe hozták újságírók ellen elkövetett agresszív cselekedetekkel is. Felmerül a kérdés, hogy a 2024 óta zajló diáktüntetések elleni erőszakos fellépésekben milyen szerepet játszottak. Érdekesség, hogy Vučković ellen 2008-ban eljárás indult, miután brutálisan bántalmazta a szomszédját, aki figyelmeztette, hogy ha nem hagyja abba a drogkereskedelmet az otthonában, értesíteni fogja a hatóságokat.

A második félidőben a Zvezda villámgyorsan zsebelte be a két gólt, miközben a Partizan az első félidőben mindössze egyet tudott feljegyezni. A mérkőzés hazai sztárja, a szenegáli Ndiaye volt, aki mindkét alkalommal betalált. A Partizan viszont nem tétlenkedett, és Kovač révén hamarosan szépítette az állást.

A hazai szurkolók számára némi örömöt jelentett a Partizan gólja, miközben a Grobari a tőlük jobbra található, elkülönített Partizan szurkolókra fáklyákat dobálva próbálták provokálni őket. Eleinte a Partizan-drukkersek tűrték a támadásokat, de a második gól után már nem bírták tovább, és visszadobálták a fáklyákat. Az évek múlásával is megmaradt a lelátón a feszültség és a megosztottság a Partizan szurkolói között.

A hatalmas fáklyaharcok közepette lehet, hogy néhányan nem figyeltek eléggé, amikor Ivanić ismét magához ragadta a vezetést a Zvezda számára. 3-2.

A meccs során folyamatosan robbantak a petárdák és hanggránátok, ami igazi zenei aláfestést adott a feszültségnek. Különösen mulatságos volt figyelni, ahogy a körülöttünk ülő, a futballhuliganizmus bölcsőjéből érkezett angol szurkolók zavarodott nevetéssel reagáltak a hirtelen zajokra. Olyan érzés volt, mintha őseik valahol a múltban petárdákkal a zsebükben születtek volna, miközben a másik kezükben már éppen egy sörösüveget készültek szétverni valakinek a feje tetején. Az egész szituáció egyfajta fura ellentétet teremtett, amelyben a hagyományos fociélmény és a modern feszültségek keveredtek.

A mérkőzés végén a Partizan izraeli kiválósága, Natkho kiharcolt egy büntetőt. Nikolić a tizenegyest kiválóan értékesítette, ezzel 3-3-ra módosította az állást, és a Partizan végül pontot szerzett. A Grobari a gól után lelkesen skandálta a "Vučiću pederu" rigmust, de ezen a napon nyilvánvalóan mindenkit jobban foglalkoztatott a foci, mint a politikai üzenetek.

A két klub, bár eltérő utakat járnak be, mindkettő kapcsolatban áll Vučić-cal, és a legutóbbi derbi során zömében politikamentesen léptek pályára. A Partizan szurkolói által megfogalmazott Vučić-kritikák is inkább a tűréshatáron belül mozogtak. A jövőbeni vezetőségváltás következményei még kérdésesek, így a folytatás izgalmas kihívások elé állítja majd őket.

Belgrád csendes, megfontolt arcát tárta elénk. A városban a tüntetők vörös kéz szimbólumával egyszer találkoztunk, éppúgy, ahogy Koszovó visszacsatolását támogató matricákkal és szivárványos zászlókkal is. A város sok meglepetéssel szolgált, például azóta ingyenes tömegközlekedéssel, ami a szállodánk recepciósa szerint igencsak gyanús. Felfedeztük a tájidegen belgrádi mini-Dubajt, valamint a belgrádi brutalizmus két ikonikus épületét: a Karaburma lakótoronyt és a Genex tornyot, amelyek személyes kedvenceim lettek.

A mérkőzés végeztével a két szurkolói csoport még hosszasan ott tartózkodott, lelkesen skandálva kedvenc csapataik dalait, míg a többi néző már elindult hazafelé.