Évtizedekig eltűntnek és elfeledettnek számított ez a rendkívül ritka állatfaj, ám most egy kőzetpihenő alatt bukkantak rá, új reményt hozva a biológiai sokféleség megőrzésére.
A világ legkisebb kígyója mindössze 10 centiméter hosszú, teljesen vak és titokzatosan a föld alatt bujkál.
A Re:wild nevű természetvédelmi szervezet, együttműködve a barbadosi kormánnyal, több mint egy évig tartó alapos kutatást folytatott a karibi szigeten, hogy felkutassák a régóta elveszettnek vélt barbadosi fonálkígyót, tudományos nevén Tetracheilostoma carlae-t. A cél az volt, hogy megtudják, léteznek-e még életben maradt példányai ennek a titokzatos kígyófajnak. A kutatások során kiderült, hogy a kígyó valójában nem tűnt el nyomtalanul; Barbadoson továbbra is élnek egyedei, csupán rejtett életmódjuk miatt nehézkes a megfigyelésük. Az utolsó hiteles felvétel körülbelül húsz éve készült, amikor a tudósok egyértelműen azonosították a Tetracheilostoma carlae képviselőjét. Noha a helyi lakosok és turisták időnként megosztottak fényképeket a látszólagos barbadosi fonálkígyókról, sok esetben ezek valójában giliszták vagy más, kicsi állatok voltak, amelyek csak hasonlítottak a ritka fajra.
A barbadosi fonálkígyó a világ egyik legkülönlegesebb és legapróbb kígyófajtája, hiszen teljes kifejlettségében mindössze 9-10 centiméter hosszúra nő. Ritkasága és kicsiny mérete miatt alig-alig találkozhatunk vele a természetben.
A kígyó, amely teljesen vak és földalatti életmódot folytat, rejtőzködve él, főként hangyákkal táplálkozik. Külső megjelenése nagyon hasonlít egy másik, szintén barbadosi kígyófajra, ami miatt még a szakértők is könnyen összetéveszthetik őket. A Re:wild szervezet leírása szerint a kígyót 1889-ben fedezték fel, ám azóta csak néhány alkalommal jelentették, hogy valakit észleltek belőle. Az eltelt évtizedek miatt ez a különleges faj felkerült a "tudomány számára elveszett" fajokat nyilvántartó listára. Connor Blades, aki a legutóbbi példányt felfedezte, elmondta, hogy a kígyót egy kő alatt találta meg. Azonban a pontos azonosításhoz alapos mikroszkópos vizsgálatra volt szükség, mivel az állat rendkívül fürgén tekergett a Petri-csészében, amiben vizsgálták.
A barbadosi fonálkígyó újrafelfedezése pozitív jelet jelent a populáció szempontjából. Elképzelhető, hogy a szigeten több példány is élhet, amelyeket a rejtőzködő életmódjuk miatt eddig nem észleltek. Ugyanakkor a természetvédők figyelmeztetnek arra, hogy a sziget erdeinek pusztulása miatt mára már csak nagyon korlátozott területek állnak rendelkezésre, ahol a Tetracheilostoma carlae-hez hasonló fajok fennmaradhatnak.
