Figyelmeztető jelek: Ceaușescu, a román fiatalok új ikonja.

A Costinești Beach, Please fesztiválon meglepő és szokatlan pillanatok tanúi lehettünk: egy tinédzsercsoport extatikusan skandálta Nicolae Ceaușescu nevét, ezzel sokakat megdöbbentve. Az ilyen jelenségek gyakran felvetik a múlt és a jelen közötti párbeszéd fontosságát, ami különösen figyelemre méltó egy zenei esemény keretein belül.

A helyszín rendkívül jelentős, hiszen csupán néhány kilométerre fekszik attól a Fekete-tenger-Duna-csatorna végpontjától, ahol a kommunista rezsim sötét éveiben sok ellenzéki értelmiségi és munkaszolgálatos életét vesztette. Azonban ez a jelenség nem teljesen meglepő. Napjainkban egyre több fiatal tekint Ceaușescu alakjára úgy, mint Kelet-Európa Che Guevarájára. Olyan személyiséggé vált, akinek neve egy romantikus, lázadó mítoszként él tovább, miközben a rendszer borzalmait egyre kevesebben ismerik vagy emlékeznek rájuk.

A Kárpátok Géniuszának emlékét sokan nosztalgiával idézik fel, különösen azok, akik nem tapasztalták meg az "Aranykor" varázsát. Sokan nem hallották a pártkongresszusok során felcsendülő, hosszan tartó tapsot, amely a hűséget és a lojalitást hirdette, miközben a megfigyeltek és megfélemlítettek, akik a vallatásoktól rettegve éltek, a torkukból kicsúszó szavakkal próbálták kifejezni hűségüket: "Stima noastră și mîndria/ Ceaușescu, Romînia". (Tiszteletünk, büszkeségünk:/ Ceaușescu, Románia.) - írja a Balk Magazin szerzője, aki ezzel a múlt árnyait idézi fel, bemutatva a társadalmi feszültségeket és a félelem légkörét, amelyben sokan éltek.

Egy korábbi interjú során Nicolae Ceaușescu névrokona, egy Mehedinți megyéből származó nyugdíjas pedagógus a következőképpen fejtette ki véleményét:

"Nem sírom vissza a régi időket, de akkoriban mindenkinek volt munkája, és kenyeret tett az asztalra. Most csak éhezés és szegénység van."

A tanár véleménye szerint Ceaușescu egy tehetséges vezető volt, akit a tanácsadói félrevezettek. Legnagyobb szomorúságára úgy érezte, hogy a diktátor pozitív hozzájárulásait elhomályosítja a történelem. Azonban most úgy tűnik, hogy a közvélemény inkább a kedvező emlékeket őrzi, mintsem a sötét időszakokat.

A felmérések lenyűgöző és megdöbbentő eredményeket tárnak fel:

A rendszerváltás után sokakban megfogalmazódott az a keserű érzés, hogy a rég vágyott szabadság és jólét helyett egy korrupt politikai-gazdasági rendszer lépett a kommunista diktatúra helyébe. A Balk Magazin ironikus hangvétellel idézi fel a kommunizmus apróbb korrupcióit, amelyek akkoriban szinte a mindennapok részei voltak: a baráti szívességeket és a "kiskapukat", amelyek lehetővé tették, hogy az emberek túléljék a rendszer szorítását, de a szabad világra vágyó álmaikat is megfakították.

"Régen, ha volt egy karton cigarettád, jutott neked szalámi, Amigo kávé, több benzin, és mindenki mosolygott. Ma viszont senkit sem foglalkoztat a karton Kent, a milliárdok pedig csupán kevesek kezei között cserélnek gazdát."

A nosztalgia hátterében nem csupán a diktatúra iránti vonzalom áll, hanem inkább a jelenlegi rendszer iránti csalódottság. Az emberek a társadalmi egyenlőtlenségek, a politikai korrupció és a megélhetési nehézségek súlya alatt keresnek menedéket a múltban. Ezen tényezők együttesen arra ösztönzik őket, hogy visszatekintsenek egy olyan időszakra, amelyben talán biztonságosabbnak és kiszámíthatóbbnak érezték az életüket.

A román politikai elit továbbra is elkerüli a múlttal való szembenézést, ami miatt a társadalom sebei még mindig nyitva maradtak. A történelemkönyvek gyakran felületesek, így a fiatalok sok esetben információhiányban szenvednek. Ennek következtében Ceaușescu emléke nem a diktatúra szörnyűségeivel, hanem inkább egyfajta mítoszként él tovább a köztudatban, amely eltakarja a valóságot és a múlt fájdalmas tapasztalatait.