Őseink varázslatos ünnepségekkel fogadták az újévet.

Szilveszteri ünneplés, 1936. (Kép forrása: Fortepan / Császy Alice)

A nap, amikor a nyugati világ búcsút int az óévnek, I. (Szent) Szilveszter pápáról kapta nevét. Ez a neves egyházi vezető 314-ben került a katolikus egyház élére, majd 335. december 31-én hunyt el a római földön.

Az ünnep a nyugati kultúrákban sokáig ingadozott az időpontok között. Volt olyan időszak, amikor december 24-én tartották, de akadtak esetek is, amikor a vízkereszt, vagyis a Háromkirályok napja, január 6-ára került előtérbe.

Szilveszter éjszakája igazi varázslatos pillanatokat tartogatott a hajadonok számára, akik kíváncsiak voltak a jövendőbeli párjukra. Az egyik népszerű módszer az volt, hogy a hölgyek gombócokba rejtették a férfineveket tartalmazó papírcetliket. Így, amikor a gombócokat elfogyasztották, a nevek felfedhették a jövőt, izgalmas előrejelzéseket adva a szívügyek terén.

A gombócokat óvatosan a forrásban buborékoló vízbe helyezték. Ezt követően egy izgalommal teli csend ereszkedett a környékre. Néhány perc elteltével a leány, tele kíváncsisággal, végre választ kaphatott arra, ki lesz a jövőbeli párja. Az első, a víz felszínére emelkedő, tökéletesen megfőtt gombóc felszeletelése után a papírfecni titkos üzenete felfedte a nevet, amelyre már régóta várt.

Szilveszter éjszakáján a férfinadrágok különös átalakuláson mentek keresztül, mintha varázserővel ruházták volna fel őket – legalábbis a jászdózsaiak hiedelmei ezt sugallták. A lányoknak csupán annyit kellett tenniük, hogy a párnájuk alá helyezik ezt a különleges ruhadarabot, és így nyitottak egy kaput az álmok világába, ahol felfedezhették, ki lesz a jövendőbeli párjuk.

A mai modern szilveszteri ünneplés előtti jelentős hagyományos lépés az éjfél körüli zajongás, amit a népi nyelvben kongózásnak, csergetésnek vagy éppen pergőzésnek neveznek, más helyeken pedig nyájfordításként is ismert. A tipikus kongózás a magyar falvakban különféle eszközök, mint kolompok, csengők, ostorok vagy akár bádogdarabok segítségével zajlott. A mulatozásra vágyó fiatalok ezekkel a hangos kellékekkel igyekeztek "túlkiabálni" az éjféli harangszót, ezzel teremtve meg a szilveszteri hangulatot.

A szilveszteri csergetés Hajdúszoboszlón évszázados hagyományként él tovább, amelynek gyökerei a török hódoltság idejére nyúlnak vissza. Az első említésre méltó zajkeltésre 1660. december 31-én került sor, amikor a török csapatok Szoboszlóra indultak. Ekkor indult el a helyiek bátorságának és összefogásának szimbóluma, amely ma már a város kultúrájának elválaszthatatlan részévé vált.

A hölgyek a fenyegető turbánosok érkezésére nem esettek kétségbe, hanem gyors léptekkel a konyháik felé vették az irányt. Ott, tepsiket és lábasokat ragadva, az edények zajos csapkodásával keltettek zűrzavart, mintha csak egy különös harci dalt próbálnának előadni.

A derék asszonyok, hogy fokozzák a zűrzavart még a harangokat is félreverték. A kakofónia megtette a hatását, a törökök úgy döntöttek, hogy inkább Allah jámbor hívői lesznek és kihagyják az aznapi portyázást. Bármi állt is a háttérben, az ostorpattogtatós, ágyúsütögetős felvonulást mind a mai napig megcsodálhatjuk Hajdúszoboszlón.

A szilveszter éjszakája nem csupán a mulatozás és a zajongás ideje volt, hanem egy különleges alkalom is, amikor a halál- és időjóslás hagyományai életre keltek. Az ünnepi vacsora után érdemes volt fokozott figyelemmel járni, hiszen ha valaki hazafelé menet megbotlott és elesett, azt a hiedelmek szerint baljós előjelnek tekintették: a következő évben a kaszás látogatása várható. Ez a varázslatos éjszaka tehát nemcsak az új kezdetekről szólt, hanem a jövő rejtelmeinek felfedezéséről is.

Az újév beköszöntével a ma Szerbiához tartozó Bácstopolyán élők számára nem volt szükség műholdfelvételek tanulmányozására a meteorológiai előrejelzéshez. Az óév utolsó napján, ha a déli szellő lágyan fújt, az önjelölt időjósok az enyhe időjárást várták, míg ha az északi szél érkezett, akkor zord, fagyos telek köszöntésére készültek.

A fokhagyma különleges szerepet játszott az időjárás előrejelzésében, igazi sokoldalú segítőtársként. Az éves előrejelzéshez mindössze 12 gerezdre volt szükség, mindegyik gerezd egy hónapot jelképezett. A fokhagyma közepébe apró lyukakat fúrtak, amelyeket sóval töltöttek meg. Ha a só elolvadt, azt esős hónapnak tekintették, míg ha megmaradt, akkor száraz időt jósoltak. Ez a hagyományos módszer egy érdekes és kreatív módja volt az időjárás megértésének.

Őseink az újév első napját mindig különleges jelentőséggel ruházták fel, számtalan hiedelem és népszokás övezte ezt az időszakot. Ezen tradíciók követésével igyekeztek megalapozni a következő év boldogságát és bőségét, remélve, hogy a szokások betartásával kedvező sorsot vonzanak magukhoz.

Ha az év során a frissesség és a fittség volt a téma, akkor az ember számára nem volt helye a kompromisszumoknak. Legyen szó esti mulatozásról vagy zenehallgatásról, az új év első napján korán reggel hideg kútvízzel való mosdásról szóló hiedelmek szerint ez biztosította, hogy az illető az új évben tele legyen vitalitással és energiával.

A betegek bölcs döntést hoztak, amikor az év első napján felkeltek a pamlagról, mert ha ezt elmulasztották volna, egész évük ágyhoz kötötten telhetett volna. Az ószentivániak ugyan nem merültek el hideg vízben január elsején, de a kutat használták, hogy megtöltsék kannáikat. Két teli kanna vizet aztán a házuk kapujába öntötték, hogy ezzel biztosítsák, hogy a pénz áramlása az új esztendőben ne szűnjön meg.

Az újévhez szigorú étkezési szokások is kapcsolódtak, mint a baromfihús fogyasztásának a tilalma, hiszen az állat a népi hiedelem szerint kikaparta, vagy éppen elkaparta a szerencsét. A disznóhús ezzel ellentétben ajánlott étek volt, hiszen a malacról úgy tartották, hogy az előtúrja a szerencsét. A szemes termények fogyasztása, például a rizsé vagy a lencséé, szintén pénzbőséget idézett elő.

Az újévi hagyományok között kiemelkedő szerepet játszik az a hiedelem, miszerint az év alakulása szorosan összefonódik azzal, ahogyan az ember január első napját megéli. Például fontos, hogy semmit se adjunk kölcsön vagy ajándékozzunk el, hiszen ez a gyakorlat azt eredményezheti, hogy az év során minden értékes dolog eltűnik az otthonunkból. Ezen a napon még a legnagyobb vitapartner párok számára is érdemes félretenni a nézeteltéréseket, hiszen a veszekedés árnyékot vethet az elkövetkező hónapokra. Az új év kezdetén tehát a harmónia megőrzése kulcsfontosságú lehet a boldog és kiegyensúlyozott év biztosításához.