Változás | Demokratikus nézőpont

Ahhoz, hogy megossza a cikket emailben, kérjük, kattintson az alábbi hivatkozásra, vagy másolja ki ezt a linket, és küldje el a címzettnek: https://demokrata.hu/velemeny/valtas-925131/

Az asszony húsz esztendeje állt a tűzhely mellett, kezdetben csak a férje kedvéért, de idővel a gyerekeinek is nekilátott az ebédkészítésnek. Minden nap, mindig másmilyen étellel, ízletesen és megbízhatóan tálalta a fogásokat. A család minden tagja élvezte, és hálájukat kifejezték, de idővel a meleg étel jelenléte az asztalon egyre inkább természetessé vált. Ez pedig a mindennapok rendjévé vált; ahogyan a nap felkelt, vagy ahogyan a Fradi megnyerte a bajnokságot, úgy vált az ebéd is elvárássá a hazai asztalnál.

Egyszer, egy nap, amikor már bőven hétezer ínycsiklandó étel került az asztalra, a szokásos, lágy és zamatos tökfőzelék valamiért katasztrofálisan alakult. A sótól elviselhetetlenül sós lett, a rántás pedig csomókban úszott, a feltét pedig úgy tűnt, mintha csak a konyhaasztalról rángatták volna le, nyers állapotában.

A család tagjai hitetlenkedve bámulták az ételt, mintha az valami különös trükk lenne. Eleinte csak szótlanul nézték, majd az arcukon megjelent a zavarodottság, végül a feszültség dühbe csapott át: a tányérokat lökdösték, a kanalakat pedig dühösen hajították el.

- Ez ehetetlen! Gyalázat, merénylet ellenünk, akik eddig lojálisan, szakácsnői szerepedet elfogadva ettük, amit elénk tettél. De ennek vége! - kiáltotta a férj, és a tökfőzeléket beleöntötte a lefolyóba.

Az asszony igyekezett védeni magát; nem létezhet mindig minden tökéletes, hiszen mindenki vétkezhet, és érdemes mérlegelni, ki mit hozott eddig a közösbe. De a felháborodott, elégedetlenkedő tömeg dühével nem tudott mit kezdeni. A vérbosszúra szomjazók szavainak súlya alatt végül az anya elhatározta, hogy önkritikát gyakorol, és lemond a főzőcske öröméről. Ezt a döntést mindenki szívében megérezte, és a levegőben az elismerés szele fújt.

Másnap, pontosan fél egykor, a terített asztal mellett ültek, ám az étkek hiánya szinte tapintható volt. Egymásra pillantottak, és az apa, akinek szemeiben felsejlett a csalódottság, lassan felkelt a helyéről.

- Majd én főzök - mondta, és hozzálátott.

A végre megérkezett, hideg, íztelen és ragacsos étel látványa annyira elriasztotta őket, hogy undorral tolták el maguktól a tányért. Hasonló sorsra jutott a nagylány és a fiúk is, akik szintén próbálkoztak, de ők sem jártak sikerrel. Később ételfutárt hívtak, de sajnos az őszibarackos rizsfelfújt és a töki pompos sem volt elérhető.

Éhesen, szégyenkezve kérlelte a család az asszonyt, hogy ő legyen az egyetlen, aki visszaszerezheti a főzés jogát. Az asszony eleinte morogva reagált, de mivel mélyen szerette a családját, végül beadta a derekát.

- Nos, ezt az egészet megúszhattátok volna - szidta őket -, ha csak egy pillanatra is elfeledkeztek volna az egyetlen hibámról, és eszetekbe jut, hányszor hoztam már helyre az ebéd ügyét...