Fénylő hóborítás - egy különleges természeti csoda a kietlen pusztaságban.

Kiszáradva és vízzel telve is fehér. A hely, ahol járunk, rászolgál az elnevezésre. Mutatjuk, hol van ez a természetvédők, turisták által közkedvelt csodás úti cél.

Ez a sekély víztér a szikes tavak csoportján belül a fehér vizű tavak közé sorolható. A Körös-Maros Nemzeti Park részeként található a kardoskúti Fehértó, amely rendkívül ritka és értékes vizes élőhelynek számít. A nemzeti park hivatalos honlapja szerint a vízborítás rendszerint az őszi-téli csapadék megérkezésével alakul ki a Fehértó medrében.

Fehértó: micsoda elbűvölő mélység!

A tó vízellátását csak a csapadékvíz alakítja. Teljes vízborítás esetén 100 hektáros vízfelület alakul ki, amihez nagyon alacsony, legfeljebb félméteres vízmélység társul. Ezt a nyílt vízfelszínt szinte állandóan mozgásban tartják a szelek a pusztában. A fehér vizű tavak vize erősen lúgos kémhatású és lebegő agyagkolloidoktól zavaros. Az utóbbitól a színük opálos, szürkésfehér és emiatt látványosan világos a kardoskúti Fehértó vízfelszíne is.

Nyáron a meder teljesen kiszárad, és vakító fehérséggel borítja be a tájat. A víz hiányában a koncentráltan megjelenő oldott sók csillogó kristályokká állnak össze a felszínen. Ilyenkor a meder "kivirágzik" a sziksóval, vagyis a szóda csodás formáival, amit a régiek ügyesen összesöpörtek, hogy mosószerként hasznosítsák.

A fehér szikesek extrém környezeti viszonyaihoz csupán az az életközösség tud alkalmazkodni, amelyik kifejezetten ezekhez a kihívásokhoz idomult.

A puszta lenyűgöző természeti csodája egy olyan hely, ahol a végtelen horizont találkozik a végtelen éggel. Itt a szél lágyan simogatja a fűt, és a napfény aranyszínűre festi a tájat. A természet e páratlan alkotása magában rejti a csend és a nyugalom varázsát, ahol a lélek szabadon szárnyalhat. Az itt élő állatok és növények harmonikus együttélése pedig egy olyan ökoszisztémát teremt, amely felfedi a természet csodáit és titkait. A puszta nem csupán egy terület, hanem egy élmény, amely örökre nyomot hagy az ember szívében.

A kiszáradó aljzat iszapjának felszínén olyan különleges növénycsoportok bontogatják szárnyaikat, melyek kifejezetten ellenállnak a sóknak, vagy éppen ellenkezőleg, kedvelik a magas sótartalmú környezetet. E növények legközelebbi rokonait a tengerpartok és tengermellékek sós, valamint félsós állóvizeiben, lagúnák ölelésében fedezhetjük fel.

Ezek a szikes vidékek nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is kiemelkedő szerepet játszanak a vízimadarak vonulása és pihenése során. Különösen a kardoskúti Fehértó tűnik ki, mint egy jelentős gyülekezőhely a vonuló darvak számára, továbbá otthont ad számos lúd-, réce- és partimadár fajnak is. Ezek a madarak leginkább az északi félteke tundráin költenek, és az ősz és tavasz folyamán megállnak itt, hogy pihenjenek és táplálkozzanak.