Fedezd fel, vajon bulifüggő vagy-e! Próbáld ki ezt az izgalmas tesztet, és tudd meg, mennyire fontos számodra a szórakozás és a társasági élet! - Life

Napjainkban egyre több embert érint, most megmutatjuk, mik azok a jelek, amikre érdemes odafigyelni, ha bulifüggőségről van szó.

Minden bulin és összejövetelen ott lenni egyszerűen elkerülhetetlen! Nem is az italok vonzanak, hanem a közösség, a vidám együttlét varázsa. Talán ez már bulifüggőség? Ki tudja, de az biztos, hogy a jókedv és a társaság mindig feltölt!

„Az egyéni utazás során fontos, hogy megtaláljuk a saját módszereinket és megközelítéseinket a függőségek leküzdésére” – hangsúlyozza Orsolics Zénó, a függőségkezelés terén dolgozó szakember.

A bulifüggőség nem csupán egy meghatározott korosztály jellemzője; valójában különböző életszakaszokban, különféle indítékokkal bármikor megjelenhet.

Ilyen helyzetekben általában az a legfőbb hajtóerő, hogy a tinédzserek nem szeretnének lemaradni semmiről, ami egy tipikus életkori jelenség.

A helyzet szinte már megszokottá vált, hasonlóan ahhoz, mint amikor szilveszterkor az ünneplés szinte kötelező feladatnak tűnik: ilyenkor mindenki partira készül, pezsgőt bont, táncol, és igyekszik jól érezni magát, még akkor is, ha valójában a hangulat éppen elkerüli.

A mostani generáció gyorsan kiküszöböli az egyedüllétet, mivel megszokták, hogy mobilon, cseten mindig mindenki elérhető, így, ha véletlenül valaki magára marad, azonnal kapcsolatba lép a barátokkal, programot szervez. Az egyetemi évek, a kollégium pedig elképzelhetetlen a különböző ivós játékok, bulik, összejövetelek nélkül, hiszen minden lehetőség adott ahhoz, hogy akár minden este partihangulat legyen. A szülők távol vannak, a haverokkal viszont egy szobában, egy épületben él az ember, adja magát, hogy minden este bulizni kell. Ha valaki ebben nem vesz részt, az perifériára kerül, akár ki is közösítik a többiek. Sajnos ennek következménye, hogy kimondottan rosszul érzik magukat, ha csak egy kis időre is egyedül maradnak a saját gondolataikkal, vagy el kell foglalni magukat. Ez egyfajta szocializációs deficit, vagyis nem tanulták meg, mit lehet ilyenkor csinálni. Pedig ahhoz, hogy megfelelő önismerettel rendelkezzen valaki, rendkívül fontos, hogy tudjon időt tölteni saját magával, elmélyedjen a saját gondolataiban, felismerje a vágyait, szándékait, olyan időtöltést válasszon, amihez neki van kedve, és ne olyat, amelyet mások szeretnének csinálni.

A harmincas évek elején a társasági élet kulcsszerepet játszik, mivel a fiatal felnőttkor egyik legfontosabb kihívása a párválasztás, amely megalapozza a családalapítást. Az ismerkedés elengedhetetlen, hiszen még ha valakinek van is párja, akkor is szükség van a társaságra, hogy megerősítse döntését, és kiderítse, hogy valóban jól választott-e. Ezen kívül ez az időszak a tapasztalatszerzés és a munkahelyi fejlődés szempontjából is jelentős, ahol a kapcsolatok és a társas élmények révén lehetőség nyílik a szakmai előrelépésre és a különböző lehetőségek felfedezésére.

- hívja fel a figyelmet Orsolics Zénó.

Az idő múlásával sok ember egyre inkább a saját belső világába vonul vissza. A húszas éveikben a társasági élet pezsgése és a bulik varázsa határozza meg a hétvégéket, míg a negyvenes éveikre gyakran már az otthon töltött, csendes pillanatok válnak a boldogság forrásává. Ez az életkor egyfajta megnyugvást hoz, hiszen az évek során az ember mélyebb kapcsolatba kerül önmagával, és tisztábban látja saját értékeit és igényeit. Kevesebb figyelmet fordít mások véleményére, hiszen a belső megelégedettség felnőtté válik. A pszichológusok ezt a folyamatot belső érésnek nevezik, amely során az egyén egyre inkább megérti saját szükségleteit és élvezi a saját társaságát. A régi társasági események néha fárasztónak tűnhetnek, és a csendes, elfogadó életszemlélet válik a prioritássá. Az izgalmak helyett a belső béke és az egyszerű örömök keresése lesz az, ami igazán élettel telivé teszi a hétvégéket.