Vác 950! - A város büszkesége a híres szőlőültetvények és a kiváló borok, amelyek évszázadok óta formálják a helyi kultúrát és hagyományokat. - Váci Napló Online

Leszüreteltünk. S, - Isten a tanúm, - nem tudhatjuk, vajon ez volt-e az utolsó szüretünk. Szőlőink jelentős része már a filokszera áldozatává vált. Azokon a hajdan virágzó borvidékeken, melyek a Naszál lábánál terültek el, és néhány évvel ezelőtt még a szőlősgazdák büszkesége volt, most a pusztulás fájdalmát érzékelhetjük. Ez különösen szomorú, hiszen a város lakói hosszú időn át a szőlőművelésből merítettek megélhetést. A szőlő a tisztviselők, kereskedők, iparosok és gazdák életének középpontjában állt. Ezen felül a lakosság jelentős része kizárólag a szőlőművelésből tartotta fenn magát – írta meg a Váci Hírlap vezércikkírója a lap 1887. október 23-i számában.

A természetföldrajzi viszonyok sajátosságai miatt – a napsütötte, dombos hegyek ölelésében – a gabonatermesztésre alkalmas területek száma meglehetősen korlátozott volt, így már a középkor folyamán a szőlőművelés vált Vác mezőgazdaságának meghatározó elemévé. A helyi legenda szerint Báthory Miklós váci püspök ültette el az első szőlővesszőket a 15. században a Papvölgy gyönyörű lejtőin. A török hódoltság végét követően – a népesség növekedésével párhuzamosan – a művelt területek kiterjedése is fokozatosan nőtt, különösen a szőlőültetvények terjedése figyelemre méltóan emelkedett. Ennek egyik oka lehetett az a lehetőség, hogy „...mindenki annyi elhagyott szőlőből foglalhat el, amennyit csak kíván. Továbbá, a termő szőlőket készpénzért is könnyedén meg lehet vásárolni...” Vác hírneve a szőlőjéből és borából alakult ki, ám ezt a virágzó szőlőkultúrát súlyosan megrázta a filoxéra pusztítása.

A szőlősgazdák számára a szüret jelentette az egész évi munka megkoronázását. A városi tanács határozta meg a szüret megkezdésének időpontját, s komoly büntetést kapott az, aki a kiadott időpont előtt megkezdte a munkát. Korán reggel indultak ki a szüretelők, ilyenkor még a gyerekeknek sem kellett iskolába menniük. A levágott fürtöket puttonyokba rakták, majd onnan nagy kádakba hordták, ahol a "taposás" történt. Az első mustból már az ebédnél is ihattak, mert a munkát délben több fogásos ebéd szakította meg. Estére mindenki elfáradt, de nem annyira, hogy ne keltek volna táncra, hiszen a szüretet cigányzenés, tűzijátékos mulatság követte. Szüret után "böngészők" - gyerekek, illetve szegények - járták be a szőlőhegyet, hogy az ottfelejtett fürtöket összeszedjék.

1846 őszén már vonatok szállították a fővárosiakat a szüreti mulatságra, ekkor külön kocsikra volt szükség, annyian kívánták megélni az eseményt. A legemlékezetesebb szüret azonban 1908-ban zajlott, amikor a budapesti Erzsébet leányárvaház megvásárolta Szabó Sándor kisváci szőlősgazda szőlőjét, hogy azt leszüreteljék. A lányok vonattal érkeztek, és boldogan láttak neki a munkának. Délben természetesen ők is a szüreti hagyományoknak megfelelő ételt kaptak, a népszerű bográcsgulyást és a finom túrós csuszát – olvashatjuk a Tragor Ignác Múzeum közösségi oldalán közzétett érdekességben. ♦