"Trianon fájdalma örökké velünk marad" - a nemzeti tragédiára emlékeztek Hetényegyházán.
Pünkösd vasárnap trianoni megemlékezést tartottak Hetényegyházán, a Kalmár Tanya mellett felállított kettőskeresztnél. Az eseményen Bán János alpolgármester hangsúlyozta, a nemzeti trauma annak idején megelőzhető lett volna, de nem kell örökre így maradnia.
A Hetényegyházi Trianon-Emlékkör, Kalmár Pál és a Hírös Rovó Kör vezetője, Csernuss Lajos irányításával, vasárnap emlékezett meg a nemzeti tragédiáról Hetényegyházán. A békediktátum emlékének megőrzése érdekében 2020-ban, a centenárium alkalmából, a helyi Kalmár család egy kettőskeresztet állított a település határában. Azóta a hazaszeretet jegyében évente egyre bővülő létszámban gyűlnek össze a helyi közösségek, hogy kifejezzék nemzeti összetartozásukat.
Az idei rendezvényen dr. Papp Zoltán önkormányzati képviselő a döntések és azok következményeinek hazai tájképeivel érzékeltette azt a megfoghatatlan hangulatot, amely az első világháborút lezáró békék legkegyetlenebb intézkedéseivel sújtotta Magyarországot.
Dr. Papp Zoltán mondandóját azzal zárta, hogy "Trianon nem emlék, hanem seb. Egy fájdalmas seb, ami sosem múlik, és nem is múlhat el..."
A megemlékezésen Bán János alpolgármester is tiszteletét tette, és beszédében a trianoni döntés körüli félreértéseket elemezte.
Az alpolgármester hangsúlyozta, hogy az állítások, melyek a háborús helyzetet megkérdőjelezik, tévesek. Kifejtette, hogy a háború végén minden magyar egység külföldön harcolt, és nem álltak a vereség küszöbén. Hozzátette, hogy az ország területének egyetlen négyzetcentiméterét sem foglalta el idegen hadsereg. Véleménye szerint, ha a belső árulás nem rontotta volna a hadi morált, az összeomlás elkerülhető lett volna. Összegzésképpen kiemelte, hogy a jövő nem feltétlenül kell, hogy ilyen tragikus legyen. A többször is megosztott lengyelek példájára hivatkozva optimizmusra buzdított, és a "Van-e értelme reménykedni?" kérdésre így felelt: "Nincs értelme nem reménykedni!"
A megemlékezés hangulatát számos verses, prózai és énekes produkció emelte. Végül száz fehér békegalamb rebbent fel egyszerre, méltó hátteret képezve a magyarság összetartozását szimbolizáló kettős keresztnek.
