Tömeges erőfeszítések árán valósult meg Európa leglenyűgözőbb gótikus templomának felépítése.
A kölni katedrális ma már a helyiek és a városba érkező látogatók egyik legfőbb látványossága, ám ha alaposabban szemügyre vesszük, felfedezhetjük az épület mögött megbúvó izgalmas és sötét fejezeteket is.
A gótikus csoda évszázadokon át épült, mivel kezdetben a nagyot álmodó Rainald von Dassel kölni érsek a franciák amiens-i katedrálisát tartotta mintának, amely akkor még épülőben volt.
A kölni katedrális helyszíne már a 6. században keresztény templomnak adott otthont, de az épület azóta számtalan átalakuláson ment keresztül, míg végül elnyerte mai, impozáns formáját. Az első templomot körülbelül háromszáz évvel később egy román stílusú épület váltotta fel, amely egészen a 12. század közepéig szolgálta a hívő közösséget. Köln folyamatos fejlődése a kereskedelmi útvonalaknak volt köszönhető, ami lehetővé tette, hogy a város lakossága elérje az ötvenezer fős létszámot. Azonban nem csupán a gazdasági fellendülés ösztönözte Rainald von Dassel kölni érseket arra, hogy új katedrálist álmodjon meg. A város vonzerejét tovább növelte, hogy ő megszerezte a három napkeleti bölcs, Gáspár, Menyhért és Boldizsár földi maradványait, ezzel pedig zarándokok tömegeit vonzotta Kölnbe.
A hívők ezreinek vágyait egy olyan épület teljesítette ki, amelynek szépsége mindenkit lenyűgözött. Az építkezés 1248 augusztusában vette kezdetét, és a munkálatokat Gerhard von Rile mesterségesen irányította, egészen tragikus végzetéig: 1271-ben, a templom körüli állványzatról zuhant le. A szentély, amely a katedrális szívét képezte, 1322-re készült el, és ekkor kapták meg a szentelését. Azonban a templom építése távolról sem ért véget, és még hosszú időn át folytatódtak a munkálatok.
A gótikus katedrálist több forrásból finanszírozták, ám az egyik ezek közül kifejezetten elszomorító. A középkorban a katolikus egyház bevezette a búcsúcédula intézményét, amelynek lényege, hogy pénzért meg lehetett vásárolni az üdvösséget. Ez az egyház történetének az egyik legjövedelmezőbb üzlete volt. A búcsúcédulák bevételéből több hatalmas templomot is finanszíroztak részben vagy egészben, ilyen a Szent Péter-bazilika, illetve kölni dóm is. Ám amikor Luther meghirdette a 95 tételét, szót ejtett a búcsúcédulákról is:
Az emberi ostobaságot tükrözi, amikor azt állítják, hogy amint a ládába hajított pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennyországba szárnyal.
A reformáció elterjedésével a búcsúcédulákból származó bevételek folyamatosan csökkentek, ami miatt a kölni dóm építése hosszú évekre leállt. Pontosabban 1510-től kezdve három évszázadon át egyáltalán nem emelkedett a katedrális magassága. Csak a 19. század közepén indultak újra a munkálatok, és végül 1880-ra fejeződtek be. Az épület ünnepélyes átadására még abban az évben, október 15-én került sor. A következő négy évben a dóm 157 méteres magasságával a világ legmagasabb épületének számított, mígnem a Washington-emlékmű letaszította erről a címről.
A kölni katedrális, hivatalos nevén Szent Péter- és Szűz Mária-dóm, néhány bombatalálatot szenvedett el a második világháború vihara alatt. Ám csodával határos módon, a falai megmaradtak sértetlenül, így napjainkra az épület a világörökség büszke örökségévé vált.
