Teljesítmények és grandiózus, szent ígéretek

Fábry Sándor emlékezetes napkeltés interjúját nézem. Tanulságos beszélgetés lassan húsz év távlatából is. Nemcsak azért, amiért akkor volt. A NER eddigi tizenöt éve kapcsán ugyanúgy.

A múlt héten lezajlott események, különösen Fábry panaszos interjúja és Bayer Zsolt heves reakciója, újra felerősítették a politikai diskurzus feszültségeit. A kormánypárti politikai színtér képviselői szinte sorban álltak, hogy reagáljanak az interjúra, amely a vártnál nagyobb belső törésvonalakat hozott felszínre. Bayer Zsolt talán nem is sejtette, hogy Fábry, aki sok fideszes számára a mai napig tekintélynek számít, ilyen erőteljes reakciókat vált ki. Az, hogy a humorista Kossuth-díj iránti vágyát emelte ki, sok jobboldali szimpatizáns számára érthető és jogos érzéseket keltett. Bayer támadása így nemcsak Fábry személyét érintette, hanem egy szélesebb közönség érzéseit is, amelyben nem talált támogatóra.

A publicista heves kirohanásából nem csupán a személyeskedő megjegyzések a legérdekesebbek, hanem inkább az alábbi kijelentések: "a teljesítménye úgy tíz éve egyenlő a nullával. De legalább amióta kormányzunk, egyetlenegyszer sem állt ki egy ügy mellettünk". Ez felveti a kérdést, hogy milyen szempontok alapján mérjük a teljesítményt, és hogyan képes Bayer Zsolt a saját munkáját valamilyen értéknek, míg Fábryét semminek tekinteni? Érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt másfél évtizedben valóban igaz, hogy a showman háttérbe szorult a közéletben. Azonban az első, 2010-es kétharmad idején jóval aktívabb volt, mint Bayer Zsolt. Az említett köztévés beszélgetések, valamint a Fábry Show SZDSZ-es poénjai sokkal nagyobb hatást gyakoroltak a közvéleményre, mint Bayer bármelyik akkori publicisztikája.