Csíkdánfalván a Tízesek Kupáján izgalmas szétlövés döntött a győzelem sorsáról | Székely Sport

4. Dugás: Gál Kálmán (kapus), Bóér Tibor, Balázs Hunor, Both Máté, Fülöp Csongor, Gecző Botond, Katona Lóránt, Márton Örs, Szabó Ernő, Szentes Norbert és Zsigmond Szilveszter.

A szervezés kezdetén a tízesekben élő játékosok között igencsak heves indulatokkal teli, a győzelem iránti szenvedéllyel fűtött mérkőzések zajlottak. A falutízesek közötti rivalizálás szinte már testi épségüket is fenyegette, hiszen a hokiderbik gyakran viharosra sikeredtek. Mivel a tízesek játékosai között nem volt egyenlő eloszlás az aktív résztvevők számában, ez egy kiegyensúlyozatlan játékot eredményezett, amelyben a Várostízes csapata szinte mindig dominálta a többi tízest.

Ezt közös megegyezéssel a hokiklub úgy oldotta meg, hogy a tornára benevezett játékosokat - aktív és inaktív, leigazolt, gyermek stb. csoportokra osztva - sorshúzással alakítják ki a négy tízes csapatait.

A csapatok a tízesekben különleges és jellegzetes neveket kaptak: Várostízes, amely a természetes jég és a hoki gyökereit idézi, Kerekdombok, Középszeg, a Dugás fürdője, Felszeg, a Kubik gödrének otthona, amely napjainkban a felcsíki állat- és gazdanapok színhelyévé vált, míg Oltfalva a híres csíkdánfalvi Cserepgyárra emlékeztet, amely sajnos a kollektivizálás áldozatává vált. Itt olyan különleges hódfarkú és fecskefarkú tetőfedő cserepek készültek, melyek több mint 100 év után is dacolnak az idő viszontagságaival. Az évszázadok során átéltek esőt, napsütést, havat és fagyot – az idő "vasfoga" nem tudta őket legyőzni, és sok épületen még ma is őrzik múltjukat.

A várostízes Kerekdombokkal a dánfalvi hoki bölcsője, mert ez a tízes adta a Kerekdombok nevű dűlőben a természetes jégpályát, még mielőtt hokipálya épült volna a községben.

Mocsaras, vizenyős területének csermelyeit feldugták, így könnyűszerrel elárasztottak nagy felületet vízzel, a téli fagyos idő pedig gondoskodott egész télen a jégről. A minőségi jég készítését pedig a nagyok a kicsiknek adták át. Technológiája egyszerű volt: este, sötétedéskor az otthonról vitt vesszőseprűkkel megsöpörték, majd betörték a Dugásnál, körülbelül egy fél négyzetméteres felületen a jeget, és a hokibotok kanalával dollasztották ki a vizet a megkopott jégre. Így másnap is akár tükörjégen hokizhattak, korcsolyázhattak a helyiek.