Székelyföld elutasítja a Tisza vízét | Demokrata Székelyföld határozottan nemet mond a Tisza folyó vizének használatára. A helyi közösségek és vezetők egyetértenek abban, hogy a térség saját természeti erőforrásait kell előnyben részesíteni, megőrizve ez

A cikk megosztásához kérjük, kattintson ide, vagy másolja ki a következő linket, és küldje el emailben: https://demokrata.hu/magyarorszag/szekelyfold-nem-ker-a-tiszabol-2-1064924/

- Majdnem 80 ezren követik TikTokon, ön az egyik legnépszerűbb erdélyi influenszer. Mindig is politizált?

A közéleti témák és a megmaradásunk kérdése mindig is a szívügyem volt. Nem csupán politikai aspektusokat érintek, hanem a kultúránkat, hagyományainkat és anyanyelvünket is bemutatom. Célom, hogy felfedjem Székelyföld gazdag örökségét és értékeit, hogy mindenki láthassa, miért érdemes felfedezni ezt a csodálatos vidéket.

Egyik videójában egy 88 éves velencei bácsinak hozott erdélyi házi kenyeret, aki egész életében mély vonzalmat érzett Erdély iránt. Vajon nem tűnik ez inkább hatásvadásznak?

- Ezzel a lánya kérését teljesítettem. Írt nekem, hogy az édesapjának mindig is Erdély volt a szíve csücske, sokat járt oda fiatalkorában, de már nem utazhat, és arra vágyik, hogy még egyszer ehessen igazi erdélyi házi kenyeret. Eldöntöttem, hogy viszek neki, sőt, amikor bejelentettem az akciót, a követőim közül sokan beszálltak - volt, aki szarvasszalámit hozott Gyergyóból, Kibédről pedig hagymát küldtek neki -, és egy nagy csomagot állítottunk össze.

Milyen módon reagált rá?

- Amikor a bácsi átvette tőlem a kenyeret, keresztet vetett rá és megcsókolta. Felemelő érzés volt. Hiszek abban, hogy ilyen formában is kell ápolni a magyar-magyar kapcsolatokat, a digitális teret erre is használhatjuk. Nem csak lőni kell az ellenfelet, hanem a saját értékeinket felmutatni is.

- Ezért épít egy kis faházat Uzonkafürdőn, ahová olyan magyarországiakat vár ingyenes szállással, akik még sosem jártak Erdélyben?

Úgy érzem, hogy a politikai feszültségeken túl a korszellem is éles határvonalakat húz az emberek közé, eltávolítva a magyart a magyartól, az embert az embertől. Régen a kaláka szelleme összekötött minket, ma viszont mintha egyre inkább beszűkülne az emberi kapcsolatok hálója. Mi, erdélyiek, különösen érzékenyek vagyunk erre, hiszen gyakran halljuk egyes magyarországi csoportoktól, hogy románok lennénk. Azok, akik ezt a nézetet a leghangosabban hangoztatják, valószínűleg soha nem jártak Erdélyben vagy Székelyföldön. Pedig érdemes lenne ellátogatniuk, hogy saját szemükkel lássák, milyen élénk magyar közösségek élnek itt, amikor Budapesttől 600 kilométerre magyarul beszélő gyermekek hagyják el az óvodákat, és a templomok vasárnaponként megtelnek, tele magyar énekekkel. Remélem, hogy ezek az élmények rávilágítanak majd arra, hogy tévúton jártak, és hazatérve talán Erdély nagykövetei lesznek saját közegükben. Ha a téma felmerül, mesélni fogják, mit tapasztaltak. Ez lenne a "Tiny House" küldetése, hogy hidakat építsen a megértés és az összetartozás jegyében.

Természetesen! Íme egy egyedibb változat: - Ez egy személyes projekt? Milyen ütemben halad a munka?

Természetesen, íme egy egyedibb változat a szövegedből: - Igen, saját erőből építkezem, ezért haladok lassan, de az idei év során letettük az alapokat, és jövőre nekilátunk a faszerkezet felépítésének. A vendégek érkezését egyetlen feltételhez kötném: szeretném, ha engednék, hogy fotók és videók készüljenek róluk, s a végén egy podcastbeszélgetés is legyen, mert fontos számomra, hogy az üzenetem eljusson tízezrekhez, százezrekhez: mi is ugyanazt a magyar identitást képviseljük.

- Pedig még a beszélgetésünk előtt említette, hogy mostanában legfőképpen ők hajlamosak lerománozni.

Éppen ezért. Sokan a tapasztalatlanságukból és tudatlanságukból merítenek, amikor véleményt formálnak. Ha eljön, és csak egyetlen tiszta szívű Saulust tudok Paulussá átalakítani, már akkor is megérte az egész.

Fájó érzés, amikor olyan üzeneteket kap, amelyekben románozással illetik.

Van egy barátom, aki boncmesterként dolgozik, és egyszer megkérdeztem tőle, hogyan tud ebédelni a délelőtti műszak után, miután pár holttesttel foglalkozott. Ő azonnal kijavított, mondván, hogy „darabon” dolgozik. Ez a kis pontosítás nagyon sokat elárul a hozzáállásáról: ha nem tudod különválasztani a munkádat az érzelmeidtől, akkor mentálisan komoly károkat szenvedhetsz el. Vagy immunissá válsz ezekre a fájdalmas helyzetekre, vagy egyszerűen belerokkansz az érzelmi terhekbe. Mert nem kérdés, hogy fáj-e: a románok „bozgornak”, vagyis hazátlannak tartanak, míg a magyarországiak gyakran megkérdőjelezik a magyarságodat. Ezt a helyzetet úgy kell kezelni, ahogy a boncmester teszi: érzelmektől mentesen, szakmai távolságtartással.

A magyar közbeszédben gyakran felbukkan az a nézet, hogy minden erdélyi fideszes, ami nem csupán leegyszerűsítő, de sokszor pejoratív hangsúlyt is kap. Ez a megállapítás nemcsak a politikai hovatartozást redukálja le egyetlen pártra, hanem figyelmen kívül hagyja a romániai magyar közösség sokszínűségét és politikai spektrumát. Az erdélyi magyarok között számos különböző vélemény, érték és politikai irányzat létezik, amelyek messze túlmutatnak a Fidesz pártján. A politikai tájékozódás és identitás kérdései sokkal bonyolultabbak annál, mintsem hogy egyetlen politikai táborral azonosítsuk őket. Az ilyen általánosító kijelentések nemcsak a közbeszéd szegényesebbé válását eredményezik, hanem a különböző nézőpontok és diskurzusok elfojtását is. Érdemes lenne inkább a párbeszédre és a megértésre összpontosítani, hiszen a politikai sokszínűség gazdagítja a társadalmat.

- Azt, hogy mi nem fideszesek lettünk, hiszen az erdélyiek 90 százaléka mindig is konzervatív és jobboldali volt, ez pedig összhangban áll azzal, amit a Fidesz képvisel. Nem mi tehetünk róla, hogy a Fidesz képviseli az értékeinket. Magyarországon ők gondolkodnak nemzetben, nem pedig országban. Az ország kerete, a határai politikailag meghatározott körvonalak, ezek évtizedről évtizedre, évszázadról évszázadra változhatnak. Nekünk Trianon hozott egy ilyen változást. De ez csak egy körvonal. Mi, erdélyiek ugyanazok vagyunk, akik száz vagy ezer éve voltunk. No és van egy ember, akinek van küldetése, és őt úgy hívják, hogy Orbán Viktor.

Azt mondhatjuk, hogy az erdélyiek esetében sokan inkább "Orbán-fanatikusoknak" tekinthetők?

Ha Gyurcsány Ferenc olyan vezető lett volna, aki elkötelezetten küzd a magyar nemzet egységéért, és nem tagadja meg az ezeréves hagyományainkat, hanem ápolja a velünk való kapcsolatokat, akkor ő lenne az ideális személy ebben a szerepkörben. Az erdélyi magyar közösség nem pártkatonákból áll, nem elvakult demagógok vagyunk; az értékrendünk egyszerűen összhangban van Orbán Viktor pártjának elveivel. Sajnos más politikai formációk elzárkóznak nemcsak tőlünk, hanem az általunk képviselt értékektől is.

- Magyar Péter "elzarándokolt" Nagyváradra, igaz, beljebb nem merészkedett. Vajon azért, mert megkapta az ön "tekenős" üzenetét? Arra a videóra utalok, amelyben megüzeni a Tisza Párt vezetőjének, hogy tekenőt is hozzon magával, hogyha Székelyföldre jön. E kifejezést sokan erőszakos fenyegetésként értékelték. Megbánta?

- Nincs mit sajnálnom, hiszen Parajdon negyvenen gyűltünk össze egy hatalmas műanyag teknővel, és kifejtettük, hogy ezt a különös eszközt azért hoztuk, hogy amikor Magyar Péter először lép Székelyföld földjére, legyen lehetősége előtte megmosni a lábát.

- Azért, mert ez egy olyan föld, amit a vér, az ima, a család, a közösség, a hagyományok tartanak össze. Aki úgy jelentkezett be a politika világába, hogy elárulta a családját és lehallgatta a feleségét, az egy mocskos ember. A lehallgatásra mi nagyon érzékenyek vagyunk Erdélyben, mert évtizedekig kőkeményen lehallgatta és megfigyeltette közösségünket a Securitate, a román titkosrendőrség. Nálunk ez nagyobbat üt, mint Budapesten. Tehát ha egy ilyen ember jön hozzánk, az legalább mossa meg a mocskos lábát.

Néhányan úgy vélik, hogy ez a kijelentés "gyűlöletet szító" jellegű volt.

Nincs bennem gyűlölet senki iránt, még azokkal szemben sem, akik folyamatosan kétségbe vonják a magyarságomat és románoznak. Az érzéseim valójában egy eszmerendszer ellen irányulnak, amit gyakran a woke kifejezéssel illetnek, és ez a balliberális irányzat vált számomra megvetendővé. Úgy érzem, hogy ez a rendszer egy piramisszerű felépítéssel rendelkezik, amely megvezetett emberekre épít. Az általam megvetett dolog nem az egyes egyének, hanem a mögöttes rendszer, amely manipulálja őket. A Tisza Párt támogatói között is sok olyan ember lehet, aki szintén meg van tévesztve.

Parajdra visszatérve: végül elmaradt a lábmosás, ami meglepően szokatlan volt.

Nem csupán a lábmosás maradt el, hanem az is, hogy odalépjen a parajdi bánya bejáratához, hogy a helyiekkel beszélgessen, ahogy azt korábban megígérte. Ehelyett egy manipulált jelenetet rögzítettek valahol a réten, amelyről azt állította, hogy ott találkozott a helyiek képviselőivel. De ezen már nem lepődöm meg. Ruszin-Szendi Romulusz, a Tisza Párt egyik prominens alakja azt állította, hogy ő sosem fegyverrel jár a lakossági fórumokra.

Miért okoz ez zavarodottságot? A székelyek büszkén viselik hagyományukat, miszerint bicskával közlekednek.

Természetesen, íme egy egyedibb fogalmazás: A székelyek bicskája a munkájuk hű társa, hiszen a székely ember mindig is a dolgos mindennapok híve volt. Reggel, amikor nekivág a kaszálásnak, az asszony ügyesen belerakja a tarisznyájába a friss hagymát, a füstölt szalonnát, és a finom pityókás házikenyeret. Ilyenkor persze jól jön egy éles bicska, hogy könnyedén fel tudja szeletelni a szalonna kemény héját. De mit keresett Ruszin-Szendi Romulusz a kampányhelyszíneken, civilek között, fegyverrel a kezében? A bicska a székely ember kezében az étkezés szerszáma, nem pedig egy eszköz, amivel félelmet keltenek. Míg ők a szeretet országáról beszélnek, addig a fegyverrel a kezükben a képmutatás szaga terjeng a levegőben. Az ilyen ellentmondások és álságos viselkedések csak zűrzavart okoznak.

Mire gondol az ember, amikor a világ zaja körülötte forog? Milyen titkok rejtőznek a gondolataiban, amikor a csendben egyedül marad? A kérdések és válaszok labirintusában kalandozva talán a legmélyebb vágyainkra, álmainkra és félelmeinkre lelünk. Minden egyes pillanatban újra és újra felmerül, hogy vajon mi járhat mások fejében. Képzeljük csak el, milyen sokszínű és gazdag lehet a belső világunk!

Ruszin-Szendi Romulusz, Magyar Péter vagy Kátai István – mindannyian olyan politikai figurák, akik mögött egyértelműen kérdőjelek feszülnek, különösen magánéletük alapján. Az utóbbi, a Tisza Párt erdélyi képviselője, esetében különösen aggasztó, hogy életének magánszférája az erkölcstelenség és a bukás jeleit mutatja. Az a véleményem, hogy a politikusok magánélete elválaszthatatlan a közéleti szerepüktől. Ha valaki a nemzet élére kíván lépni, akkor emberi mivoltában is helyt kell állnia. Hogyan lehetne követni egy olyan vezetőt, aki a legszűkebb családi körében sem képes hiteles példát mutatni? Ha valaki a saját családjában kudarcot vallott, vagy elárulta a kollégáit, az hogyan inspirálhatná a társadalmat? Akinek a saját lánya kénytelen jogi úton kiharcolni a gyermektartást, hogy folytathassa tanulmányait, az valóban alkalmas lehet a vezetésre? Az ilyen emberek nem csak a magánéletükben, de a közéletben is kétséges értékeket képviselnek.

Mégis, számos fiatal életére gyakorolnak hatást ezek a személyek.

- Székelyesen fogalmazva a kutya is a jó dolgában veszik meg. Jólétben nőttek fel egész nemzedékek, a szabados demokráciában, és a szüleik úgy nevelték őket, hogy mindent megadok a gyermekemnek, amit én nem kaptam meg - ez szerintem rossz stratégia. Elkényeztetett, gyenge társadalomban élünk, amire teljesen ráillik az, hogy "a nehéz idők erős embereket szültek, az erős emberek jó időket teremtettek, a jó idők gyenge embereket szülnek, és a gyenge emberek nehéz időket fognak teremteni". Az én szememben például gyenge ember az, aki elvitatja a klasszikus család létfontosságát. Tehát, hogy biológiailag is egy férfi és egy nő kell ahhoz, hogy egy új nemzedék szülessen. Ezek a nemzedékek, amelyek a jó időkben nőttek fel, most minden olyan politikai irányzatot kedvelnek, ami rossz időket fog teremteni. Benedek Elek utolsó szava az volt, hogy "fő, hogy dolgozzanak". Tehát a munka fontos, nekünk vidéken ebből a munkából még jut. A városi fiatalok nem tudnak mit kezdeni magukkal, és keresnek egy forradalmi hangulatot, életérzést, és ezt itthon jelenleg a balliberálisok kínálják.

- Szokott ilyen fiatalokkal eszmét cserélni?

- Rendszerint előfordul, hogy amikor leülsz velük egy beszélgetésre, és érveket hozol fel, a diskurzus végén gyakran csak a Tiborc és a Lőrinc nevéig jutunk el. Más érvet nem is igazán tudnak felhozni; sosem azt mondják, hogy a konzervatív és jobboldali értékekkel van a gond, inkább azt emelik ki, hogy mi nem látjuk helyesen a világot.

- Ön szerint mit hozna az erdélyi magyaroknak egy Tisza-kormány? Magyar Péter azt ígéri, hogy minden úgy marad, ahogy van, sőt még több támogatást küldene a külhoniaknak.

A Tisza szekta a pénz világában létezik, és minden értéket annak árnyékában mér. Erdővidéken, ahol élek, azonban más a helyzet. Számunkra az értékrend az, ami igazán számít – egy keresztény, konzervatív, jobboldali nézőpont, amely szorosan összefonódik a Fidesz által képviselt elvekkel. Egy Tisza-kormány értékrendje gyökeresen eltérne a miénktől, és ezt soha nem fogadhatjuk el. Határozottan elutasítjuk a woke ideológiát, az LMBTQ mozgalmat, a migrációs politikát, a háborús narratívákat, és minden egyéb irányzatot, amely nem egyezik a mi hitvallásunkkal. A Tisza szekta, bár próbálja elrejteni, valójában e nézetek mellett áll. Magyar Péter állandóan Manfred Weberrel és a brüsszeli elit képviselőivel társalg, ami világossá teszi, hogy valódi értékrendjük nem a miénk. Nálunk nem a pénz a lényeg, hanem az értékek, amelyeket képviselünk. Ezt Magyar Péter és a szektája soha nem fogják megérteni. Az értékrend az, ami valóban meghatározza a közösségünket, és ez az, amiért harcolunk.

- Úgy tudni, hogy ön az első erdélyi digitális polgári kör megalapítására készül. Mi motiválta ezt a lépést?

Fel kell készülnünk arra, hogy a digitális térben is megjelenjünk, hiszen a balliberálisok már régóta kihasználják ezt a platformot a kampányolásra. Jelenleg Madarász Lórántal és Nagy Kemény Gézával együtt dolgozunk azon, hogy egy erős közösséget építsünk. Minden olyan jóérzésű erdélyi magyart várunk, aki hajlandó kiállni értékeinkért és a jövőnkért. Az erdélyi hagyományokból fakadóan célul tűztem ki, hogy a mi közösségünk legyen a legaktívabb digitális polgári kör. Nemsokára elindítjuk a közös munkát!