Szász Júlia felfedte, hogy Vidnyánszky kért-e tőle bocsánatot.
Szász Júlia arra vágyik, hogy az emberek ne csupán a balesete miatt ismerjék fel, hanem a személyiségét és értékeit is észrevegyék.
Több mint egy év telt el a Nemzeti Színházban történt baleset óta, melyben Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó sérültek meg. A két színész súlyos sérüléseket szenvedett, és hosszú felépülésre volt szükségük. Szász Júlia azóta már több előadáson is volt beugróként, ám ez lesz az első igazi bemutatója a baleset óta. Elmondása szerint neki minden előadásnak tétje van, ám ezt most mégis mérföldkőnek éli meg, a rájuk irányuló nagy figyelem miatt. Elárulta, hogy szüksége volt legalább 4-5 előadásra ahhoz, hogy újra komfortosan érezze magát a színpadon.
"Teljesen más környezet, különböző emberek, és a kollégák is újak - igazi kihívás ez, főleg hét évnyi folyamatos társulati munka után. Ráadásul egy beugrással indítottam a Centrál Színházban, ahol a 2:22 című darabban kaptam szerepet - így minden teljesen friss volt, és őszintén szólva, rettenetesen izgultam. Kiderült, hogy a mozgással kapcsolatban is vannak még bennem elakadt félelmek. A 2:22-ben ugyan nincsenek komoly fizikai követelmények, csupán egy létrára kell felmásznom, de a szerepet korábban játszó Martinovics Dorina a harmadik fokig mászott, én viszont csak a másodikig tudtam eljutni. A lépcsőkkel való viszonyom is meglehetősen bonyolult, márpedig azok is részei a díszletnek. Bízom benne, hogy idővel sikerül leküzdenem ezeket a gátakat" - osztotta meg a Telexnek a színésznő, aki Horváth Lajos Ottóval újra apa-lánya szerepben lép színpadra. Júlia úgy érzi, hogy a kapcsolatuk sokat fejlődött azóta.
"Korábban is jóban voltunk, és mindig nagyon szerettem Giottóval dolgozni, mert egy rendkívüli színész, akitől nagyon sokat lehet tanulni. A felépülésünk alatt is tartottuk egymással a kapcsolatot, sokszor felhívott és megkérdezte, hogy vagyok, illetve támogattuk egymást más helyzetekben is. Mindez még közelebb hozott minket egymáshoz. Amikor most a színpadon belenézünk egymás szemébe, valamilyen többletjelentés lett a tekintetünkben" - fejtette ki, majd azt is elárulta, hogy Vidnyánszky Attila sosem kért tőle bocsánatot a baleset után.
"A balesetet követően nem volt alkalmunk beszélni, csupán egyszer találkoztunk, mégpedig az említett tárgyaláson, ahol az ügyvédek, a színház jogi képviselője és a gazdasági igazgató is jelen volt" - mondta, majd hozzátette, hogy a baleset utáni sok támogató üzenet nagy erőt adott számára.
"Rengetegen írtak, hívtak, gondoltak rám, ez természetesen nagyon jólesett, sok erőt adott. Megható volt ez az odafordulás és szeretet, ami felénk áramlott. Sok olyan ember is megkeresett a szakmából, akit nagyon tisztelek és szeretek, de személyesen nem ismertük egymást. Kevesebben voltak olyanok, akik fel is szólaltak az ügyben, de ezt nem is vártam el, és tulajdonképpen érthető is számomra. Sajnos egyből politikai síkra terelődött a baleset is, mint majdnem minden. Ezért aztán sokan attól féltek, komplett társulatok is, hogy ha nyíltan kiállnak értünk, azzal Vidnyánszky ellen mennek, vagy őt támadják" - mondta, hozzátéve, hogy nagy eséllyel akkor sem maradt volna a Nemzetiben, ha nem történik meg a baleset.
"Már régóta készültem arra, hogy elinduljak, de úgy éreztem, szükségem van egy kis időre, hogy ne a bizonytalanságba ugorjak, hanem legyen egy biztos pont, ami megtart" - mondta, majd hozzátette, hogy szeretné, ha az emberek nem csupán a balesetéből ismernék fel őt.
