Figyelmeztetés Brüsszelből: Jelentős aggályok merültek fel a magyar javaslatokkal kapcsolatban.

Elindultak az EU következő közös költségvetéséről szóló tárgyalások az uniós intézmények színpadán. Ez a különleges időszak lehetőséget ad mindenki számára, hogy részt vegyen a döntéshozatali folyamatban. Ne hagyja ki a lehetőséget! Regisztráljon a közelgő webinárunkra, ahol első kézből értesülhet a jövőbeni uniós pályázatokkal és a források elosztásával kapcsolatos legfontosabb fejleményekről!

A Nemzeti Energia- és Klímaterv (NEKT) Magyarország átfogó keretrendszere, amely meghatározza a jövőbeli energiapolitikai és klímavédelmi lépéseit a 2030-ra kitűzött uniós célok elérése érdekében. Az Európai Unió a tagállamokat kötelezi arra, hogy folyamatosan dolgozzanak ki és nyújtsanak be ilyen típusú terveket, részletezve azokat az intézkedéseket, amelyek révén a 2030-as célok, mint például a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, a megújuló energiaforrások növelése és az energiahatékonyság javítása, megvalósíthatók.

A tagállamok először 2019-ben adták le végleges NEKT-jeiket, majd az Európai Zöld Megállapodás (Green Deal) és az Irány az 55% klímacsomag (Fit for 55) nyomán 2023-ban felül kellett vizsgálniuk ezeket a terveket. Magyarország 2023 nyarán benyújtotta a NEKT tervezetét, amelyre az Európai Bizottság 2023 decemberében ajánlásokat fogalmazott meg. A végleges, aktualizált NEKT-et 2024 közepéig kellett benyújtani - Magyarország ezt némi késéssel, 2024. október 15-én tette meg.

A cikkben a Bizottság által különösen fontosnak tartott hat kulcsfontosságú területet emelünk ki, beleértve a kibocsátáscsökkentési célkitűzéseket, a megújuló energia arányát, valamint az energiahatékonyság javítását. Az áttekinthetőség érdekében az alábbi táblázatban zöld színnel tüntettük fel azokat a területeket, ahol a Bizottság pozitív túlteljesítést észlelt, míg piros színnel jelöltük azokat, ahol visszafogottabb eredmények tapasztalhatók.

A Bizottság megítélése alapján

Magyarország általánosan előrelépett klímacéljainak megvalósításában a tervezett célokhoz viszonyítva, ugyanakkor több aspektusban még mindig nem éri el az uniós normákat.

A jelenlegi szakpolitikai irányvonalak és a tervezett intézkedések együtt 2030-ra akár 25%-os csökkenést is elérhetnek az ESR szektorokban a 2005-ös szintekhez viszonyítva. Ez a teljesítmény jelentősen meghaladná a megfogalmazott nemzeti célokat, mivel 6,3 százalékponttal nagyobb csökkenést eredményezne.

Az ESR (Effort Sharing Regulation) szektorok azokat a gazdasági ágazatokat jelentik, amelyek nem tartoznak az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerébe (ETS). Ide tartozik például a közlekedés, épületek fűtése-hűtése, mezőgazdaság és kisebb iparágak. Ezekre tagállami szintű kibocsátás-csökkentési célokat határoz meg az EU. Az ETS bővítése (ETS 2) következtében bizonyos szektorok, mint például a tengeri szállítás és az épületek fűtése, fokozatosan bekerülnek az ETS hatálya alá.

Ez a többlet elsősorban annak a következménye, hogy a kormány a tervezetnél némileg ambiciózusabb intézkedéseket tervezett. A Bizottság azonban hangsúlyozza, hogy a további (tervezett) intézkedések hatása viszonylag mérsékelt: a "további intézkedések" (WAM) forgatókönyv 2030-ra mindössze 11%-kal alacsonyabb kibocsátást valószínűsít, mint a már meglévő intézkedések alapján kidolgozott forgatókönyv (WEM). Ez arra figyelmeztet, hogy az új intézkedések nem eredményeznek jelentős többlet csökkenést, így a kitűzött célok eléréséhez elengedhetetlen az összes tervezett lépés teljes körű végrehajtása, valamint további erőfeszítések. A Bizottság említi, hogy bár Magyarország jogszabályban rögzítette a 2050-es klímasemlegességi célját, a Nemzeti Energiastratégia (NEKT) nem ad világos iránymutatást a 2050-ig szükséges emissziócsökkentéshez.

A Bizottság értékelése szerint Magyarország csak részben teljesítette az ajánlást a megújuló energiákra vonatkozó ambíciójának fokozására. A végleges Nemzeti Energiastratégiai Tervben a 2030-ra vonatkozó megújuló energia részarány célját 30%-ra emelték, ami a korábbi 29%-hoz képest némi előrelépést jelent. Ugyanakkor a Bizottság hangsúlyozza, hogy ez a számadat még mindig jelentősen elmarad a tagállamok számára előírt körülbelül 34%-os szinttől, amely elengedhetetlen az EU új, 42,5%-os megújuló energia célkitűzésének teljesítéséhez. A Bizottság becslése szerint Magyarország 4 százalékponttal maradhat el a végső céloktól (30% vs. 34%).

A megújuló energiaforrások fejlesztésére irányuló szakpolitika terén egy sokszínű és ellentmondásos helyzet bontakozik ki.

A Bizottság elismeri, hogy a végleges terv részletesebb információkat kínál a 2030 utáni megújuló energiaforrások kapacitásairól, és bizonyos technológiák esetében, mint például a hőszivattyúk alkalmazásában, optimistább előrejelzéseket tettek. A fűtés-hűtés szektorban a megújuló energia részarányának éves növekedése meghaladja az EU által előírt kötelező minimumot, azonban nem éri el a javasolt, ambiciózusabb célokat.

A szélenergia területén továbbra sem találunk konkrét célokat vagy intézkedéseket, amelyek világosan meg lennének határozva. A NEKT csak utal egy új szabályozási keretre, amely a megújuló energiaforrások engedélyezési folyamatának egyszerűsítésére irányul, azonban nem részletezi ennek tartalmát vagy várható hatásait. Emellett nem világos, hogy mely technológiák — például a szélerőművek számára kijelölt "megújuló gyorsítási területek" — részesülnének előnyben ebben a keretben. A Bizottság hangsúlyozza, hogy hiányzik a konkrét terv bemutatása arra vonatkozóan, hogyan kívánják csökkenteni vagy megszüntetni a szélerőművekre vonatkozó korlátozásokat, pedig ez kulcsfontosságú lenne a 2030-as célkitűzések megvalósítása szempontjából.

A megújuló gázokkal kapcsolatos értékelés rámutat arra, hogy Magyarország nem határozott meg külön célt az ipari hidrogén (RFNBO) alkalmazására, noha elismeri, hogy a célok eléréséhez importforrásokra lesz szükség. Pozitívumként emelhető ki, hogy a terv részletes "bio-forgatókönyveket" tartalmaz, amelyek bemutatják a biomassza felhasználásának alakulását különböző szektorokban (mint például villamosenergia-termelés, fűtés és közlekedés) és forrásonként. Az anyag azt is elemzi, hogy ez összhangban van-e az erdők szén-dioxid-elnyelő képességével. Ezen felül konkrét intézkedéseket javasol a biogáz fenntartható termelésének előmozdítására, amellyel Magyarország a Bizottság ajánlásait megfelelően figyelembe vette. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a NEKT nem foglalkozik az innovatív megújuló technológiák, például a hidrogén-infrastruktúra 2030-ig tervezett szerepével sem.

A dekarbonizációs erőfeszítések keretében a Bizottság különös figyelmet fordít a szén kivezetésére és az energiamix átalakulására. A magyar kormány tervei között szerepel, hogy 2030-ra megszünteti a szén- és lignit alapú áramtermelést, konkrétan a Mátrai Erőmű lignites blokkjának bezárása 2029 végéig esedékes. A Bizottság üdvözli ezt a célkitűzést, azonban felhívja a figyelmet egy időbeli ellentmondásra: a Területi Igazságos Átállási Tervek (TJTP-k) értelmében az érintett térségekben már 2025-re meg kellene valósulnia a lignit kivezetésének. A NEKT nem részletezi, hogyan kívánja a kormány összehangolni a 2029-es céldátumot a TJTP-k előírásaival, és a kapcsolódó bányabezárások, mint például Visonta és Bükkábrány menetrendje sem kerül említésre.

A Bizottság álláspontja szerint ez veszélyezteti a tervek megvalósításának lehetőségét.

A fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos támogatásokkal kapcsolatban a Bizottság vegyes érzelmekkel viseltetik. Pozitívumként emelhető ki, hogy a javasolt intézkedések között szerepel egy ütemterv a fűtési célú fosszilis támogatások fokozatos megszüntetésére, amely a lakossági és ipari szektorokra is kiterjed – például a kizárólag fosszilis üzemanyaggal működő kazánok támogatásának leállítására. Ugyanakkor a Bizottság aggasztónak találja, hogy a dokumentumból hiányzik a többi fosszilis támogatás felszámolására vonatkozó átfogó terv. A jelentés nem tartalmazza számos közvetett vagy közvetlen fosszilis támogatás kivezetésének stratégiáját, ami fontos lépés lenne a fenntarthatóbb energiaforrások felé való elmozduláshoz.

Ezen kívül fontos megemlíteni, hogy a NEKT nem foglalkozik az új uniós emissziókereskedelmi rendszer (ETS 2) bevezetésével az épületek és a közlekedés területén. Bár a terv számol ennek potenciális kibocsátás-csökkentő hatásával a modell keretein belül, a részletes kifejtés elmarad. Továbbá kritikaként merül fel, hogy bár a tervben szerepel több új földgáztüzelésű erőmű építése, a hatásaik az energiafogyasztásra és a kibocsátásokra nem kerülnek alaposan elemzésre. Különösen figyelembe kellene venni, hogy a növekvő akkumulátorgyártási beruházások következtében az ipari szektor energiaigénye jelentős mértékben megnövekedhet.

A Bizottság megállapította, hogy...

Magyarország nem emelte meg kellően az energiahatékonysági céljait az EU által megadott formula szerinti szintre.

Az Európai Unió 2023-as Energiahatékonysági Irányelve (EED) egy új számítási módszertant vezetett be, amely kötelezi a tagállamokat, köztük Magyarországot is, hogy meghatározzák a 2030-as energiahatékonysági céljaikat. Ez a megközelítés figyelembe veszi az egyes országok gazdasági teljesítményét, energiaintenzitását és más releváns mutatókat, így biztosítva, hogy a hozzájárulások arányosak és igazságosak legyenek az EU közös célkitűzéseihez.

A végleges NEKT-ben vállalt 2030-as végsőenergia-felhasználás (17,7 Mtoe) nincs összhangban az EU összesített célelőírásaival. Számszerűsítve: a Bizottság számításai alapján kb. 9,3% túllépés van a Magyarország számára indikatívan megállapított hozzájáruláshoz képest. Hasonló, bár kisebb arányú az eltérés a primerenergia-felhasználásnál: a 24,1 Mtoe-os cél 3,5%-kal haladja meg a ajánlott értéket. Ez azt jelenti, hogy a magyar terv szerint 2030-ban többet fogyasztana az ország, mint amit az uniós célok eléréséhez arányosan indokolt lenne. A Bizottság egyértelmű üzenete, hogy további intézkedések kellenek az energiatakarékosság terén.

A részletes értékelés alaposan áttekintette, hogy milyen új vagy létező programok segítik elő az energiahatékonyság növelését. A NEKT ugyan tartalmaz bizonyos kötelező elemeket – például vállalja, hogy a közszféra energiafogyasztását 2030-ra évente 0,081 Mtoe-val csökkenti – ám a Bizottság véleménye szerint hiányoznak a konkrét ütemtervek és a pontos számítások. A terv nem tartalmazza, hogy mekkora középületek alapterületét kívánják évente felújítani, és a várható megtakarításokat sem tudja megfelelően megbecsülni.

Pozitívumként emelhető ki, hogy a NEKT számos programot és finanszírozási lehetőséget sorakoztat fel az energiahatékonyság növelése érdekében. Ilyenek például az energiamegtakarítási finanszírozási alap, a négyévente esedékes vállalati energetikai audit-kötelezettség, valamint az energiahatékonyság elsődlegessége elvének figyelembevételére való utalás a tervezési folyamatok során. Ugyanakkor viszont hiányosság, hogy a dokumentum nem tartalmaz konkrét számszerűsítéseket. Nem részletezi, hogy az egyes intézkedések milyen mértékű megtakarítást eredményezhetnek, és az energiahatékonysági beruházások, mint például az épületfelújítások terén sincsenek új, ambiciózus célok megfogalmazva, amelyek a korábbi stratégiákhoz képest előrelépést jelenthetnének. A 2020-ban benyújtott Nemzeti Hosszú Távú Épületfelújítási Stratégia célkitűzéseit (2030/2040) a NEKT csupán megismétli, anélkül, hogy frissítéseket eszközölt volna rajtuk.