Chilében felfedeztek egy különleges fosszíliát, amely egy ritka tengeri hüllő ikerszületésének nyomait őrzi. Ez a felfedezés újabb izgalmas részletet ad hozzá a dinoszauruszok korának titokzatos világához.

Tizenhat évvel ezelőtt a chilei paleontológus, Judith Pardo-Pérez, egy lenyűgöző ősi tengeri hüllő fosszíliájára bukkant a Torres del Paine Nemzeti Park festői tájain, Chile déli részén. Legutóbbi kutatások megerősítették, hogy ez az egyed vemhes állapotban volt, ami újabb izgalmas részleteket tár fel az ősi élőlények életéről és szaporodásáról.

Az ichthyoszauruszok, más néven halgyíkok, a kréta korszak varázslatos világában, körülbelül 131 millió évvel ezelőtt uralták az óceánok mélységeit. E különleges lények a Mezozoikum korában, a dinoszauruszok fénykorában éltek, és igazi óceáni uralkodók voltak. A legújabb felfedezés egy Myobradypterygius hauthali nevű fajhoz tartozik, amely egyedülálló állapotban maradt fenn, hiszen egy még meg nem született magzatot is tartalmaz. Ez a lelet különleges betekintést nyújt a halgyíkok életébe és fejlődésébe, megőrizve a múlt titkait.

Jelenleg az új CT-vizsgálatok egy lenyűgöző és szokatlan felfedezést tártak fel a maradványokkal összefüggésben:

A vemhes hüllőre először 2009-ben figyeltek fel, amikor Judith Pardo-Pérez, a chilei Magallanes Egyetem paleontológusa és csapata felfedezte a fosszíliát. Az ásatás során döbbenten tapasztalták, hogy a hüllő bordái között egy ismeretlen csontváz rejtőzik. Ekkor még csupán egy 15 centiméteres magzatot tudtak azonosítani, de a későbbi CT-vizsgálatok és további kutatások megerősítették, hogy a hüllő valójában ikreket várt.

Az újonnan felfedezett lelet nem csupán az ikrek létezését erősíti meg, hanem izgalmas új részleteket is feltár a jura időszaki tengeri hüllők szaporodásáról. Az ichthyoszauruszok, amelyek delfinszerű formájukkal hódították meg az óceánokat, évtizedeken át a tengeri ökoszisztémák csúcsragadozói voltak. A vemhes egyedek fosszíliái rendkívül ritkaságnak számítanak; eddig csupán három példány került elő a Kréta korból, emellett pedig számos vemhes példányt fedeztek fel a Triász és a Jura időszakokból is.

A kutatók nem kis meglepetéssel tapasztalták, hogy a magzatok csigolyái meglehetősen nagy méretűek voltak, különösen figyelembe véve, hogy az anyjuk hossza mindössze 11,5 láb (3,5 méter) volt. Ez a jelenség arra enged következtetni, hogy...

A felfedezett ichthyoszauruszt, amelyet a kutatók "Fionának" neveztek el, a kréta korszak végén élt tengeri élet egyik lenyűgöző példájaként emlegetik. A kutatók a fosszília kivételesen jó állapotát a hüllő gyors eltemetésével és a tengerfenéken uralkodó alacsony oxigénszinttel magyarázzák, amely megakadályozta, hogy a tetemet felfalják az állatok.

Az ősi tengeri hüllő maradványaira bukkantak egy több mint 131 millió éves kőzetben, és mindössze egy év alatt sikerült teljesen kiásniuk a fosszíliát. Judith Pardo-Pérez és csapata 2022-ben zárta le a kutatás utolsó fázisát, amely megnyitotta az utat a mélyebb és alaposabb vizsgálatok előtt.

Pardo-Pérez és csapata további kutatásokat tervez, amelyek remélhetőleg még többet árulnak el az ősi tengeri hüllők életmódjáról és szaporodásáról. Az ichthyoszauruszok és hasonló tengeri hüllők olyan titkokat rejtenek, amelyek lehetőséget adnak a tudósoknak, hogy jobban megértsék a Mezozoikum óceáni ökoszisztémáját, és új fényt derítsenek a korszak tengeri életére -foglalta össze a Daily Star.