Rácz Jenő őszintén megosztotta, hogy a szakács pályája során rengeteg nehézséggel kellett szembenéznie: "Többször is nekem estek, és azt hangoztatták, hogy sosem fogok sikeres lenni."

Előfordult, hogy a borostás arca miatt haza kellett küldeni őt, sőt, egy alkalommal majdnem összecsapott a főnökével is.

Rácz Jenő napjaink egyik legismertebb és legsikeresebb magyar séfje, ám pályafutása kezdetén ő sem volt más, mint egy ambiciózus fiatal, aki a ranglétra alján kezdte meg útját. A Beköltözve Hajdú Péterhez című műsorban megosztotta, hogy fiatal korában ráébredt: a vendéglátóipar világában dolgozni nem csupán izgalmas, hanem igencsak megterhelő is. Első lépéseit egy gyorsétterem pultjánál tette, majd szakács tanoncként próbálta ki magát, nem éppen rózsás körülmények között, de mindezek ellenére elhatározta, hogy nem adja fel álmait.

Sokáig küzdöttem a pályán, mire végre rátaláltam a saját hangomra és önazonosságomra. Én is átéltem, hogy mások kiabáltak velem, és azt mondták, hogy sosem leszek senki, sőt, azt is, hogy inkább menjek haza.

- indította Rácz, aki felidézett néhány különösen drámai eseményt.

"Egyszer egy olyan helyen dolgoztam, ahol ha nem voltam frissen megborotválkozva, hoztak egy A4-es papírlapot. Ha megakadt az arcszőrzetemen a lap, hazaküldtek. Mondták, hogy ez fizetetlen nap, és jöjjek vissza akkor, ha normálisan meg tudok borotválkozni. Ez azért fordulhatott elő, mert előző nap borotválkoztam, és reggelre már volt egy kicsi borostám, de ők ezt azért csinálták, hogy szívassanak."

Nem ez volt azonban az egyetlen alkalom, amikor durván viselkedtek vele - nem csak verbálisan, de fizikailag is bántották anno.

"Volt egy alkalom, amikor egy hatalmas, kövér férfi lépett be, én pedig akkoriban 18-19 éves voltam, épp a konyhában dolgoztam, amikor megszólalt, hogy ez így nem helyes. A hátamra ütött egy óriásit, mintha csak egy baráti pofon lett volna, de valójában egy brutális csapás volt, ezzel is kifejezve, hogy itt bizony terror uralkodik. Ez a helyzet teljes mértékben abúzusnak számított, de akkoriban teljesen elfogadott volt. Azt mondták, hogy aki túléli ezeket a megpróbáltatásokat, és megmarad a szakmában, miközben tanul és előre is lép, az a nagybetűs harcosok közé tartozik." – idézte a Blikk a séf emlékét, aki tinédzserként majdnem összetűzésbe került a felettesével, de végül egy fegyelmivel megúszta az incidenst.

"Azután szoros barátságot kötöttem ezzel az emberrel, akitől rengeteget tanultam. Tényleg sokat köszönhetek neki, és a mai napig jó viszonyban vagyunk. Ez különösen meglepő, hiszen azok az emberek, akik egykor azt hangoztatták, hogy belőlem sosem lesz semmi, és csúfoltak, most büszkén mesélnek arról, hogy együtt dolgozhattunk és megismerhettek. Az élet valóban képes meglepő fordulatokat hozni..."