A növények elterjedéséről alkotott elképzeléseink korábban sokszor tévesnek bizonyultak | National Geographic

Magyar kutatók közreműködésével készült az az izlandi kutatás, amely Surtsey szigetének növényi hódítóit vizsgálta, és új megállapításokra jutott.

Izland déli partjaitól 30 kilométerre az 1963-tól kezdődő, 1967 nyaráig tartó aktivitásban született meg Surtsey vulkáni szigete, ez volt az első olyan sziget, amelyet az első pillanattól fogva figyelemmel kísért a tudomány. A sziget különleges helyzete miatt a születésétől fogva védett terület, ahova csak szigorú engedélyezési eljárás után léphetnek be még a tudományos kutatásokat végzők is, a sziget azóta az UNESCO világörökségi védelmét is elnyerte.

Afféle élő laboratórium, ahol tökéletesen vizsgálható az, miként települ meg az élővilág a kietlen sziklákon. Pontosan ez volt a mostani kutatás célja is, amelyben a Debreceni Egyetem két szakembere, Lovas-Kiss Ádám és Szabó Nándor is részt vettek.

Az elmúlt hat évtized során a szigeten összesen 78 edényes növényfaj honosodott meg. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy vajon ezek a növények rendelkeznek-e olyan közös jellemzőkkel, amelyek elősegítik elterjedésüket. Ilyen jellemzők lehetnek például a magvak repítőszőrei, mint a pitypang esetében, vagy éppen a bogáncs horgacskái, esetleg a húsos termések, mint a bogyós gyümölcsök. Ezek a tulajdonságok lehetővé teszik, hogy a magvak a szél, valamint az állatok kültakarója vagy táplálkozási szokásai révén könnyedén nagy távolságokat járjanak be.

A kutatók alaposan feltérképezték a sziget növényvilágát, és öt különböző kategóriába sorolták azokat a terjedési módszerek alapján. Ezek a következők voltak: szél által szórt, víz által szállított, gyümölcsevő állatok emésztőrendszerén keresztül terjedő, állatok bőrére tapadó, valamint egyéb, azaz minden olyan növény, amely nem illeszkedik a fent említett csoportokba. Érdekes módon a vizsgálat során kiderült, hogy a sziget növényzete között szinte alig voltak közös vonások: a legtöbb növény nem a szél vagy a víz segítségével terjedt, és kevés olyan faj volt, amelyet madarak húsos terméseik révén fogyasztottak volna el.

Felfedezték, hogy a legtöbb telepített növény apró magvakkal bír, amelyeket a madarak ugyan előszeretettel fogyasztanak. Ezek a magok azonban csíraképesen jutnak át az emésztőrendszerükön, de ezt nem szándékos cselekedetként kell értelmezni, hanem inkább egy véletlen folytán. A madarak, miközben más táplálékukkal együtt nyelik le a magokat, hosszú utakat tesznek meg, majd a vulkáni szigeteken ürülékükkel távoznak. Érdekes módon a guanó, ami a madarak ürüléke, gyakran tartalmazza azokat a tápanyagokat, amelyek elengedhetetlenek a növények csírázásához.

A kutatók felfedezték, hogy szoros kapcsolat áll fenn a madártelepek kialakulása és a sziget ökoszisztémájának fejlődése között. Már az 1970-es években elkezdtek madarak betelepülni az újonnan kialakult szigetre, de a valódi sirálykolóniák csak 1986 után kezdtek virágzásnak indulni. Ekkoriban a növényzet gyors fejlődése is megfigyelhetővé vált, hiszen a sirályok által létrehozott telepek körül egyre több új növényfaj jelent meg, gazdagítva ezzel a sziget biológiai sokféleségét.

A 78 növényfaj közül 62 esetében kézzelfogható bizonyítékok kerültek elő, amelyek igazolják, hogy a magvak a madarak emésztőrendszerén keresztül jutottak el a szigetre. Mivel ezek a növények többsége apró, száraz magvakat termel, és nem olyan gyümölcsöket, amelyek vonzóak lennének a madarak számára, eddig ez a terjesztési mód a kutatók figyelme elől elkerülte.

A kutatók évtizedes tapasztalataikra támaszkodva arra a megállapításra jutottak, hogy a növények magvainak külső tulajdonságai alapján nem lehet megbízhatóan előre jelezni, milyen szerepet fognak betölteni az új élőhelyek benépesítésében. Sokkal hitelesebb eredményeket nyújt, ha a vizsgálat során a terület madarainak életmódbeli és ökológiai jellemzőit is figyelembe veszik.

A madarak képesek olyan növényfajtákat is eljuttatni távoli helyekre, amelyeket eddig nem gondoltunk volna, hogy ilyen messzire képesek terjedni. Ez a felfedezés új perspektívát nyújt a növények terjedésének megértésében, és hangsúlyozza, milyen fontos szerepet játszanak a madarak e folyamatban. Az eddigi tudásunkat tehát érdemes újraértékelni a frissen megjelenő növényfajok tekintetében.