"Nem áll módomban tudni."

Nem tudhatom, hogy mások számára mit jelent ez a játék, de számomra, aki a lángokkal ölelt kis hazám szépkorú polgára vagyok, ez a tervezett, mindössze 3,2 százalékos nyugdíjemelés szinte nevetséges. Szülőhazám, amelyben gyerekkorom emlékei kísértenek, és amely túlélésre rendezkedett be, éppen 2561,76 forinttal gazdagítja nyugdíjas éveimet.

A számolásom alapjául szolgáló összeg miatt nem panaszkodom, én akartam-terveztem, intéztem el magamnak, hogy ha "abba a korba" jutok, ha viharérett kisnyugdíjas leszek, nem hagyom abba a munkálkodást, nem szeretnék, konkrétan nem akarok nyugdíjból élni, igaz, azt akkor még hozzá sem gondoltam, hogy abból, amit majd kapok, akkor sem bírok megélni, ha akarok. Úgy gondoltam, az akkoriban ismert férfi-átlagéletkort (emlékeim szerint 67 év volt) vagy elérem, vagy nem, aligha fognak túlfizetni a minimálbéremből levont-befizetett nyugdíjalapomból. Vesszen, ami veszhet, nyuggerként és amíg élek, melózni fogok. Akkoriban építésztechnikusként és kőművesként kerestem a kenyerem. Később, humoristaként azt mondtam, aki pódiumon élte le az életét, vagy a pódiumon leheli ki a lelkét, vagy a pódiumra vezető lépcsőn. Nyugdíjas nemigen lesz, maximum nyugdíjas korú, aki mindaddig színpadra lép, amíg normálisan képes beszélni.

Szóval nem a kapott nyugdíjam, hanem az "emelés" gyalázatos nagysága miatt ágálok. A velem nagyjából egykorúak megvezetéséről, nevezhetjük becsapásnak is, alig változtat a lényegen. Mert, ugye, egy nyugdíjszakértő (hogy lesz azzá valaki?) ismertette, hogy 2025. január 1-jétől várhatóan a nyugdíjakat 3,2 százalékos mértékben emelik, mert a jövő évi költségvetési törvényben jelenleg 3,2 százalékos inflációs előrejelzés szerepel.