"Nem nekünk kell megóvnunk a természetet; a természet az, ami megvéd minket."
Mintha egy égi hatalom küldött volna megerősítést a világnak az április végén Budapesten megrendezett World Adaptation Forum szellemében, amikor fél napra megszűnt az áramszolgáltatás az egész Ibériai-félszigeten. Hogyan kerül egy mondatba ez a két esemény? Elmagyarázzuk.
A félnapos áramszünet rávilágított arra, hogy mindennapi életünk szinte minden aspektusa rendkívül függ az elektromos energiától. A blackout következményei között - a közlekedési rendszerek és a különféle szolgáltatások összeomlásától kezdve a kórházak vészhelyzeti működéséig - talán a legkritikusabb helyzet a vízellátás megszűnése volt. Energia híján ugyanis a vezetékes víz szállítása lehetetlenné válik, hiszen az átemelő szivattyúk leállnak, így sok település néhány óra leforgása alatt víz nélkül maradt.
Szorongató érzés szembesülni azzal, hogy civilizációnk ennyire rászorul a technológiára. Borzasztóan aggasztó a gondolat, hogy egy ismeretlen eredetű üzemzavar ilyen súlyos fennakadásokat okozhat. Még ennél is rémisztőbb, ha belegondolunk abba, hogy a spanyol hatóságok képviselői által gyorsan elvetett feltételezés szerint akár szándékosan is előidézhetőek ezek a problémák. Ezen a hátteren bontakozik ki A nulladik nap című minisorozat cselekménye, amelyben egy kibertámadás bénítja meg az Egyesült Államok nagyvárosait.
Az ugyan abszurd gondolatnak tűnhet jelenleg, hogy a technológiákat működtető erőforrások végessége, akár a szolgáltatások hosszabb-rövidebb szüneteléséhez is vezethet, valójában egyáltalán nem az.
Elérkeztünk a World Adaptation Forumhoz, más néven a Cassandra Program rendezvényéhez, ahol a szervezők a globális kihívásokra és a jövőbeli lehetőségekre irányítják a figyelmet. E mögött egy egyre népszerűbbé váló mozgalom áll, amely kétségbe vonja, hogy a folyamatos gazdasági növekedésen alapuló globális rendszer hosszú távon fenntartható. E mozgalom arra ösztönöz, hogy nyílt és őszinte párbeszédet folytassunk, és a döntéshozók, valamint szakértők felelősséget vállaljanak a világunkat sújtó interszekcionális válságok, azaz a polikrízis mélyebb megértéséért. A cél, hogy feltárják a rendszerszintű problémákat, és felhívják a figyelmet az elkerülhetetlen következményekre, valamint az alkalmazkodás lehetőségeire. Érdekes módon még a komolyan vehető szakemberek is gyakran úgy tekintenek a mélyalkalmazkodás mozgalmára, amelyet Jem Bendell angol professzor "Mélyadaptáció: Útmutató az éghajlati tragédiához" című munkája indított el, mintha a megoldás a passzivitásban rejlene. Az üzenetük az, hogy a világ helyzete reménytelen, ezért inkább éljünk a mának, a kibocsátás-csökkentést pedig hagyjuk hátra.
A mozgalom szellemisége és a magyar közösség vezetőinek évről évre megrendezett konferenciája elsődleges célként azt tűzte ki, hogy összegyűjtse a téma legkiválóbb szakértőit. Céljuk, hogy elősegítsék a rendszerszintű összeomlás megértését, és utat mutassanak az eredményes alkalmazkodás felé. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a tétlenséggel eltöltött idő és a fenntarthatósággal kapcsolatos illúziók miatt a cselekvés lehetőségei mára jelentősen beszűkültek.
A világunkban a világos és érthető kommunikáció kulcsfontosságú, mivel sokan úgy érzik, hogy a holnap olyan lesz, mint a mai nap. Még ha észlelik is a különböző válságok jeleit, gyakran arra számítanak, hogy a tudomány időben felfedez új, hatékony technológiai megoldásokat, míg a politikai vezetők bölcs és felelős döntéseket fognak hozni. Ez a naiv optimizmus azonban figyelmen kívül hagyja a valóság komplexitását és a sürgető cselekvés szükségességét.
Érdekes volt megfigyelni az ökológiai problémákat értő Facebook-csoportokban is, hogy többen hangulatkeltésnek értékelték, és még összeesküvés-elméletekkel is körítették a hírt, hogy az Európai Bizottság 72 órás túlélőcsomag összeállítását javasolta. Nos, ami az Ibériai félszigeten történt, az messzemenően igazolta a bizottság kérését, hogy legyen nálunk három napra való víz, élelmiszer, gyógyszer, legyen tűzgyújtásra alkalmas eszköz, elemes rádió. Felejthetetlen kép volt az a Barcelonában készült fotó, amelyen egy minden információtól elvágott tömeg látszik, amint egy járdára kitett rádiót áll körül.
Ez még korántsem a végső összeomlás jele. Jelenleg minden továbbra is a megszokott kerékvágásban halad. Még sokáig fogunk beszélni arról, hogy a sarkvidéki jégtakaró folyamatosan olvad, hogy a nyarak egyre forróbbá válnak, miközben itt-ott villámárvizek sújtanak bennünket, hogy a Homokhátság félsivataggá változik, és hogy az idősebb generációk egyre nehezebben viselik a szélsőséges hőmérséklet-ingadozásokat. Továbbá újabb veszélyes járványok várnak ránk, a karbonkibocsátás csökkentése pedig továbbra is elmarad, míg a melegrekordok sorra dőlnek meg, és az élhetetlenné váló afrikai országokból újabb menekültáradatok várhatóak.
Ezek csak átmeneti jelenségek, mondogatjuk magunknak, hiszen utána minden visszatér a megszokott kerékvágásba. Ha netán a jövőben nehezebb idők várnak ránk, az már nem a mi generációnkra tartozik, csupán az unokáinknak kell majd megküzdeniük a kihívásokkal.
