Miért éppen azok után vágyakozunk, akik nem viszonozzák érzéseinket? Ez a kérdés sokunkban felmerül, és a "Lila akác lokál" című mű mélyen elgondolkodtat erről. Az emberi kapcsolatok bonyolultsága és a vágyak ellentmondásai folyamatosan foglalkoztatják a

Ilyen volt a szex egy oszmán hárem világában - A szultánoknak szinte végtelen számú szeretőjük lehetett.

"Milyen volt a szerelem száz éve és milyen most? Milyen volt a (köz)élet a két világháború között és milyen most? Miben hittek, mitől féltek, mire vágytak ebben az országban akkor, és miben hiszünk, mitől félünk, mire vágyunk most? Döbbenetes egyezések és különbözőségek mentén elevenítjük fel Szép Ernő fanyar humorú szerelmi történetét egy képzeletbeli lokál színpadán" - áll a Lila akác lokál színlapján, melyet december elsején mutatott be az Orlai Produkciós Iroda a Belvárosi Színházban.

Szép Ernő 1919-ben publikált Lila akáca című művének szövegét Tasnádi István fogta át, aki egyben a darab rendezője is. Az átirat kifinomult párbeszédei és a látványos jelmezek egy időutazás élményét nyújtják a nézőknek. A szereplők érzelmei és kétségei pedig meglepően aktuálisak: a szerelem és a vágyakozás érzése, amely évszázadok óta foglalkoztatja az embereket, ma is rendkívül élénken jelen van. A képmutatás és mások kihasználása, amely a múltban is jellemezte az emberi kapcsolatokat, a 21. századra sem vesztette el relevanciáját.

Manci (László Lili) és Pali (Rohonyi Barnabás) egy napsütéses délutánon találkoznak a város egyik hangulatos parkjában. A véletlen találkozásból hamarosan élénk beszélgetés bontakozik ki közöttük, tele szellemes csipkelődésekkel és jókedvű élcelődésekkel. Bár mindketten próbálják leplezni, hogy valami különleges szikra pattant ki közöttük, a levegő tele van feszültséggel és játékos kihívásokkal. A szavak mögött ott rejtőzik a kölcsönös vonzalom, ahogy a szórakoztató, de egyúttal sejteket mozgató húzd meg, ereszd meg játék kezdődik közöttük.

Pali valójában azért tölti az idejét a parkban, hogy összefusson B.-né Lolával (Járó Zsuzsa), a férjezett hölggyel, akit méltónak talál arra, hogy vágyai tárgya legyen. Tiszteletét fejezi ki az asszony iránt, valamint a férje, B. úr, azaz Béla (Mészáros Máté) iránt is. Noha viselkedésük alapján nem igazán van okuk a tiszteletre, a lokálban valójában megmutatkozik, milyen emberek is ők: egy felszínes házasságban élnek, amelyet csupán a társadalmi presztízs és az együtt átélt szórakozás öröme tart össze. Képesek elfordítani a fejüket, nem érdeklik őket a másik fél viszonyai, és nem bánják, ha a házastársuk jól érzi magát - mindaddig, amíg azt diszkréten teszi. Az ilyen társaság tagjai pedig leginkább a testi élvezetek körül forognak.

Pali teljesen zavarba jön, amikor egy váratlan szerencse köszönt rá, hiszen B.-né piknikre invitálja. A naiv és idealista fiatalember számára a dolgok túl gyorsan fordulnak, és hirtelen egy olyan világban találja magát, ahol minden más, mint amit elképzelt. Ma sokan hasonlóképpen érezhetik magukat, amikor a közösségi média sztárjait bálványozzák a posztjaik alapján, és egy ideális képet alkotnak róluk. De amikor végre élőben találkoznak, a valóság sokszor összedönti ezt a felépített légvárat.

A házaspár hűséges, de kissé zűrös kísérője a romlott, pénzköltésre hajlamos Majmóczi (Schruff Milán), aki saját magát szórakoztatónak tartja, de valójában mindenkinek a türelmét próbára teszi. Egy igazi fűzfapoéta, aki kényszeresen ontja magából az idegesítő rímeket, miközben fogalma sincs arról, mikor lenne ideje végre befogni a száját.

A ceremóniamester és a lokál vezetője Zsüzsü (Pataki Ferenc) az, aki mindent elvisel, mindenkinek a kedvére igyekszik tenni. Ő a dolgozó kisember, aki mindegy, milyen munkát végez, ha a hatalom úgy dönt, elveszi tőle, ami az övé, a korruptsággal szemben tehetetlen.

Bármilyen szeleburdi is, Hédi (Ullmann Mónika), aki a lokálban helyet szerzett Mancinak is, az egyetlen, aki kimondja a kellemetlen igazságokat is és nem igazodik a merev normákhoz. Pénzért elszórakoztat másokat, de ha egy este telítődik a romlottsággal, amit mások még csak meglátni sem képesek, gazdag kuncsaftokat is szemrebbenés nélkül faképnél hagy. A lokál táncosnőjeként bukott nőnek tekintik, miközben tiszta, önzetlen érzéseivel százszor többet ér B.-né Lolánál - ahogy Manci is, akit Pali lokálgésának nevez, miközben ő az, aki végig hű a fiúhoz, a szíve érintetlen, megőrzi tisztaságát, életörömét, akkor is önzetlenül ad, amikor az hálátlannak mutatkozik. Képzetlen ugyan, mégis mindenkinek van mit tanulnia tőle.