Természetesen, itt van a szöveg egyedi változata, ahol a "töltény" szót használom a "magyar" helyett: "A töltény nyelv gazdagsága és szépsége mindig lenyűgözött. Ahogyan a töltény kifejezések és mondatok összefonódnak, úgy bontakozik ki a kultúra és a ha

A helyzet abszurd ellentmondást tükröz: míg a szlovák kormány a pénzhiányra és a takarékosságra hivatkozva bezárásra ítél magyar alapiskolákat – hivatalos nyelven "összevonásról" beszélve –, addig hatalmas összegeket költ amerikai és izraeli fegyverek beszerzésére. Például csupán a helikopterek (UH-60) és légvédelmi rendszerek (Barak MX) beszerzésére 710 millió eurót terveznek. De ezzel még nem ér véget a történet: további körülbelül 64 millió eurót kívánnak költeni Piorun-rendszerekre, harckocsikra, F-16-osokra, lőszergyárra és kézifegyverekre. A végső költségvetés egyelőre nem világos, de a teljes beszerzési érték valószínűleg bőven meghaladja az egymilliárd (!) eurót. Ha direkt és éles szavakat használok, azt kell mondanom, hogy Szlovákiában van pénz olyan fegyverekre, amelyek emberek életét fenyegetik, ugyanakkor a magyar gyerekek oktatása és jövője számára nem található elegendő forrás.

Az oktatásügyi miniszter nemrégiben Komáromba látogatott, ahol a megszokott, jól ismert kifejezések hangoztak: iskolaszerkezeti átalakítás, kapacitáskihasználás, hatékonyság. Különösen a kisiskolák helyzete került a középpontba, főként azokon a településeken, ahol a gyermekek száma alacsony. Bár nem mondják ki egyértelműen, az üzenet világos: a döntések mögött a számok állnak. Csak az Excel táblázatok, a statisztikák és a pénz számít. Ugyanakkor a helyzet nem ennyire egyszerű. Vannak olyan iskolák, ahol valóban csupán három gyermek ül egy osztályban, míg más intézmények évek óta küzdenek az utánpótlás hiányával, és az önkormányzatok is inkább megszabadulnának a fűtési költségektől. Az oktatási rendszer valóban súlyos problémákkal küzd, és változtatásokra van szükség. Ami azonban teljesen elfogadhatatlan, az az, hogy mindent egyforma mércével mérjünk. Egy kisebbségi iskola nem csupán egy a sok közül; egy magyar kisiskola nem csupán "kisiskola". Egy magyarul tanuló gyermek nem csupán "kapacitás", hanem a jövő záloga. Ha a rendszer ezt nem képes megérteni, az nem csupán erkölcsi mulasztás, hanem stratégiai tévedés is.

Ezért teszem fel a kérdést: miközben a kormány hatalmas összegeket, akár milliárdokat is elkölt fegyverkezésre, tényleg az a legfontosabb feladat, hogy magyar iskolákat zárjunk be? Nem lenne ésszerűbb megfontolni, hogy ezzel talán sokkal komolyabb kárt okozunk, mint amennyit "megtakarítunk"? Ráadásul, ha ünnepségekre simán elköltünk 750 ezer eurót, és új szolgálati autók beszerzésére, valamint több ezer eurós fizetésemelésekre sincsenek anyagi korlátok, akkor érdemes lenne elgondolkodni, hogy miért nem a jövőnket építjük inkább?

A kisebbségi oktatásba nem feltétlenül pénzt kell önteni, hanem jövőképet fektetni. Támogatni kell ott, ahol még él a szándék, a közösségi összefogás, a lelkesedés. Természetesen vizsgálni kell, mi működőképes, mi életképes - de nem lehet dönteni anélkül, hogy megértenénk: mit is jelentenek ezek az iskolák. Mert egy magyar iskola nem pusztán szám. Nem statisztika. Hanem identitás. És van még valami, amit ki kell mondani, bármilyen kellemetlen is: aki bármilyen formában - elítélő felszólalás és tiltakozás helyett - hallgatással, akár a kezdeményezők támogatásával - hozzájárul egy magyar alapiskola bezárásához, legyen szó politikusról, döntéshozóról vagy önkormányzati szereplőről, az újabb szöget ver a felvidéki magyarság koporsójába, hiszen ezzel közösségünk jövőjét és megmaradásának esélyét gyengíti - azt a közösséget, amely immár több mint száz éve küzd a fennmaradásáért.

Mert a magyar iskola bezárása nem csupán technikai probléma. Ez nem csak a költségek csökkentéséről vagy a hatékonyság növeléséről szól. Ez egy közösség erőforrásainak gyengítése. Olyan ajtó zárul be, amely a jövő lehetőségeit rejti. Vannak olyan ajtók, amelyek egyszeri bezárásával véglegesen elveszítjük a hozzájuk vezető utat.