Kovács ikrek: A múlt felfedezése mindig is szenvedélyesen vonzott minket - Könyves magazin

2025-ben a Kovács ikrek elnyerték a Margó x Erste #higgymagadban különdíjat debütáló regényük, a "Lesz majd minden" révén. A két tehetséges íróval Valuska László ült le beszélgetni, hogy felfedezze gyermekkori emlékeiket, olvasási szenvedélyeiket és közös alkotói folyamataikat.

A Kovács ikrek nem csupán a legjobb első prózakötetnek járó Margó-díj shortlistjére jutottak be Lesz majd minden című regényükkel (itt olvashatsz róla, itt pedig belemerülhetsz a részletekbe), hanem idén ők nyerték el a Margó x Erste #higgymagadban különdíjat is. Ennek a kezdeményezésnek az a célja, hogy támogassa azokat a szerzőket, akik szenvedéllyel követik álmaikat, és olyan történeteket alkotnak, amelyek az olvasókat is motiválják az önmegvalósításra.

Aki már hallott a Kovács testvérpárról, valószínűleg kíváncsi arra, hogyan bontakozott ki az a közös írói tevékenység, amely létrehozta a mára szinte már védjegyként azonosított "Kovács ikrek" jelenséget. Kovács Dominik és Viktor úgy vélik, hogy mindez csupán annak tudható be, hogy mindenhol így emlegették őket, és bár ők maguk sosem törekedtek arra, hogy külön-külön is megjelenjenek, a közönség és a média egyszerűen úgy ragaszkodott hozzájuk, mint egységes, elválaszthatatlan duóhoz.

Számukra teljesen magától értetődőnek tűnt, hogy azonos stílusban öltözködjenek, és hogy egy közös úton haladjanak.

A pécsi születésű szerzőkről megtudhattuk, hogy Simontornyán nőttek fel, ahova a mai napig gyakran hazalátogatnak. "A város és az ottani közösség meleg, életadó fészekként jelenik meg a gondolatainkban" - mondták. Mindketten meghatározó élményként idézték fel az otthonuktól az iskoláig vezető sétákat, melyek során megtárgyalták az aktuális olvasmányaikat, és

ha csak lehetett, megálltak váltani néhány szót a helyiekkel.

„A településükről és családjaikról faggattuk őket, és néha annyira belemerültünk a diskurzusba, hogy végül lemaradtunk az első óráról” - mesélték. Ilyenkor gyakran előfordult, hogy az édesanyjuk már a kapuban várta őket, hiszen ő volt az iskola igazgatója.

Mindezek fényében könnyen belátható, hogy az ikreket már fiatal korukban lenyűgözték a múlt és a jelen rejtélyes történetei, anekdotái. "A történet iránti vágy mindig is középpontjában állt életünknek" - hangsúlyozta Dominik. Egy többgenerációs családba érkezve, nagyszüleik és dédnagymamájuk emlékezetének köszönhetően olyan felmenőkről is képet kaptak, akikkel, életkoruknál fogva, sosem találkozhattak volna. "Minden egyes ősünkhöz kapcsolódott legalább egy történet vagy jellemző, ami különösen izgalmas, mert így személyes kapcsolatot alakíthattunk ki azokkal az ük- és szépszülőkkel, akiket soha nem láthattunk a valóságban" - osztották meg gondolataikat.

"Mindig is mélyen foglalkoztatott minket a múlt rejtelme" – válaszolták egyetértően, amikor Valuska arról faggatta őket, honnan ered a párosukat jellemző kiapadhatatlan kíváncsiság. "Családunk meggyőződése, hogy már a születésünktől kezdve folyamatosan kommunikálunk egymással. Ez a dialógusszerű létezés idővel egyre inkább felkeltette a külvilág megismerésére való vágyunkat" – osztották meg gondolataikat.

A legnagyobb örömünket nem a kártyák vagy a játékautók nyújtották, hanem már 3-4 éves korunktól kezdve a fantáziánk szárnyalásában találtuk meg.

Talán nem is meglepő, hogy Dominik és Viktor lelkesen merültek el Az Ezeregyéjszaka varázslatos meséiben, de az már valóban különleges, ha valaki gyerekként Gobbi Hilda memoárjaiba vagy operalibrettóba ássa bele magát. Az ikrek elárulták, hogy édesanyjuk magyart tanított nekik, így viszonylag korán megismerkedtek a Csongor és Tündével. Később pedig elbűvölte őket Gobbi Hilda Mirígy szerepének megformálása, ami felejthetetlen élményt nyújtott számukra. A másik szenvedélyük az opera világába vezetett őket:

Hétvégente vonatra szálltak, hogy felfedezzék Budapest varázsát, és délelőttönként a lenyűgöző előadásokat élvezzék az Erkel Színházban.

A forgatás gyorsan megkezdődött, és a szövegkönyvek is hamarosan sorra kerültek. A zene és a cselekmény közötti kapcsolat különösen foglalkoztatta őket. Az volt a kérdés, hogy "milyen elemeket kell a szövegnek háttérbe szorítania ahhoz, hogy valóban megjelenhessen az a művészi gazdagság, amelyet a zene hordoz".

Mindenki megnyugtatására hangsúlyozták, hogy természetesen ők is szívesen beszélgettek a Csillagok háborújáról és a Harry Potter univerziumáról. Azonban előfordult, hogy a beszélgetéseik során a nagymamájuk lakóhelyére vagy a szüleik munkájára is rákérdeztek. 15-16 éves koruk környékén aztán egyre inkább megjelentek közöttük az ízlésbeli eltérések: Dominikot a lélektani regények vonzották, amelyek a belső világ mélységeit kutatták, míg Viktor inkább a társadalmi jelenségeket feltérképező, szociográfiai vonatkozású könyveket részesítette előnyben.

A vidéki élethez visszakanyarodva elmondták, hogy

A családjukban generációk óta meglévő hagyomány volt, hogy mélyen bíztak a kultúra hatalmában,

Minden generáció mindent elkövetett, hogy megőrizze ezt a tudatosságot és tájékozottságot.

Valuska természetesen kíváncsian firtatta, hogyan váltak az ikrek a saját művészetük alkotóivá. Kiderült, hogy körülbelül 10 éves korukban, inspirálódva az olvasott operalibrettókból, megírtak egy mesejátékot. Ezt a művet a nagynénjük, aki Simontornyán tanított általános iskolában, karácsonyi ajándékként mutatta be az osztályának. Azóta már számos sikeres színházi produkciót tudhatnak magukénak, azonban...

Bárhányszor lépnek a színpadra, mindig felidéződik bennük az a rég elveszett, de boldog pillanat, amikor először megélték a színpad varázsát.

"Abban a pillanatban mindig karácsony szelleme lengi körül a levegőt."

Milyen érdekes kaland vezetett a "Lesz majd minden" megszületéséhez! A testvérpár meséje szerint kezdetben maguk sem sejtették, hogy regény formájában öntik majd szavakba gondolataikat. Csak annyit tudtak, hogy a karaktereik belső világát szeretnék mélyebben feltárni, és az olvasók számára is közelebb hozni ezt a varázslatos dél-mezőföldi tájat. Az út során felfedezték, hogy a történet nemcsak a karakterek, hanem a hely szelleme és kultúrája is fontos szerepet játszik, így egy különleges, lebilincselő élményt varázsoltak az olvasók elé.

Valuska megjegyezte, hogy...

A Kovács ikrek merész döntést hoztak, amikor nem a megszokott "első könyves témák" közül válogattak, hanem egy igazán különleges és egyedi irányba indultak el.

Egy 19-20. századi karakter áll a középpontban, miközben a múlt és a jelen határvonalai folyamatosan elmosódnak, és olykor a holtak is visszatérnek, hogy felforgassák az élők mindennapjait. "Nem az volt a célunk, hogy egy varázslatos mesét alkossunk; sokkal inkább a halál megközelíthetetlenségének valamilyen formában való megkérdőjelezésére törekedtünk. Mindannyian találkoztunk már azzal a vágyakozással, hogy feltegyünk egy kérdést egy elhunyt rokonunknak. Mivel a valóságban erre nincs módunk, úgy döntöttünk, hogy a regény keretein belül teret adunk ennek a lehetőségnek" – mondták.

Zárásként Kovács Dominik és Viktor arról beszéltek, hogy bár vannak, akiknek régimódinak, esetleg mesterkéltnek hat a könyvük,

A #higgymagadban különdíj megerősítette bennük azt a hitet, hogy sokan osztoznak az általuk megalkotott univerzumban, érezve és értve annak szépségét és mélységét.

Egyetértettek abban, hogy ha 10 év múlva is ugyanazt csinálhatják, amit most, és emellett a szeretteik jól vannak, az számukra már boldog és ideális jövő.