Kósa Lajos véleménye szerint az Európai Unió olyan, mint egy zavarodott iskolaigazgató, aki pálcájával hadonászva járkál az iskola folyosóján.

Tusványoson igazi biztonságpolitikai szaktekintélyek gyűltek össze, hogy megvitassák az európai haderő jövőbeli kilátásait. A "Ki békét akar, készüljön a háborúra" című panelbeszélgetésen olyan neves személyiségek vettek részt, mint Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter, Kósa Lajos, a parlament honvédelmi bizottságának elnöke, valamint Horváth József, a Szuverenitásvédelmi Kutatóintézet korábbi III/III-as igazgatója. Az esemény során a résztvevők mélyreható elemzéseket osztottak meg, amelyek rávilágítottak a jelenlegi geopolitikai helyzet kihívásaira és az európai védelem jövőjére.

Kósa Lajos azzal a nyitányjal kezdte, hogy bár nem szakértő, hanem politikus, ezért csupán saját politikai nézőpontját tudja megosztani a kérdés kapcsán. Véleménye szerint az európai hadsereg létrehozása lehetetlen, mivel számos alapfeltétel hiányzik hozzá. Példaként említette a nyelvi sokféleséget és a Habsburg Birodalom történetét, amely 400 éven át küzdött azért, hogy egységes vezénylési nyelvet vezessen be a hadseregében, de végül öt különböző szolgálati nyelv alakult ki.

Úgy véli, hogy a közös hadsereg létrehozása előtt fontos lenne egyértelműen meghatározni, mit is jelent valójában az Európai Unió.

A hasonlatot továbbgondolva, azt fejtette ki, hogy szeretné, ha az EU nem úgy létezne, mint "egy zavarodott tanár, aki pálcájával hadonászik az iskola folyosóján".

Szalay-Bobrovniczky Kristóf a Kósa által megkezdett diskurzus folytatásaként lépett színre, és nyíltan jelezte, hogy nem szakértő, hanem inkább a „cselekvő ember” perspektívájából kívánja megközelíteni a kérdést. Kijelentette, hogy a jövőbe vetett optimizmus sokszor túlzottan elragadtatott, és a békét sokan magától értetődőnek tekintik. Ezzel szemben a történelem folyamatosan rácáfolt erre a naiv hozzáállásra. Különösen aggasztónak találja, hogy az Európai Unióban a közös európai hadsereg létrehozásáról való diskurzus helyett még mindig az ukrán hadsereg támogatása és felfegyverzése áll a középpontban.

Egy jelentős európai konfliktus küszöbén állunk, ahol a puzzle darabjai fokozatosan a helyükre kerülnek. A háttérben ott van egy kijelölt főellenség (Oroszország), és a propagandai eszköztár is teljes gőzzel működik. Különleges helyzetet képviselnek az Egyesült Államok és Magyarország, amelyek bátran a béketárgyalások mellett érvelnek az ukrán háború kapcsán, eltérve ezzel a többi állam véleményétől.

Az ex III/III-as Horváth József azzal indított, hogy ez EU vezetése éppen szétveri az európai mezőgazdaságot és az európai energiaellátást. Ezek a lépések pedig ellehetetlenítik az esetleges közös hadsereget felállítását.

Szerinte a nagy európai országok még egy közös harckocsi-fejlesztési projektet sem tudtak sikeresen végigcsinálni. Az ukrajnai háború pedig rávilágított, hogy nagyon fontos a hadsereg, de a hírszerzési információk nélkül "boroszlói fiaskókba" futnak bele a felek. Tehát nemcsak közös hadseregre, hanem közös hírközlési információkra is szükség lenne. De egyiket sem tartja reálisnak.

Szalay-Bobrovniczky kifejtette, hogy tavaly még teljesen hihetetlennek tűnt, hogy a német hadsereg váljon Európa legfőbb erejévé. Ma már azonban ez a helyzet megváltozott, és a németek nyilvánvalóan komoly felkészülésbe kezdtek.

"Új, tudatosan megtervezett irányvonalon haladunk előre. Lényeges és figyelemfelkeltő átalakulások zajlanak körülöttünk. A hadsereg harcképessége jelentősen javult, és Magyarország elrettentő potenciálja a szövetségi rendszerrel való együttműködés révén tovább erősödött."

Horváth József is megosztotta véleményét Németországról. Kifejtette, hogy hiába fektet be az ország óriási összegeket az infrastruktúrába, ha a hazaszeretetet kiirtották az emberek lelkéből. Ugyanakkor úgy látja, Magyarország ebben a tekintetben kedvezőbb helyzetben van, mivel a magyarok számára ezek az értékek még mindig élnek és virágoznak.

Kósa ismételten kifejezte kritikáját az Európai Uniónak. Megfogalmazása szerint egyértelmű, hogy az európai védelmi ipar fejlesztéséhez elengedhetetlen lenne valamilyen formájú együttműködés. Ehhez először is finanszírozásra, másodszor pedig innovációs kedvre van szükség. Hozzátette, hogy bár az eddigi innovációk nem voltak rosszak, valószínűleg még több újításra lenne igény.

Az óraátállítás kapcsán megjegyezte, hogy az Európai Unió még azt sem tudja pontosan, hány óra van. Az EU tehetetlensége miatt arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi körülmények között nem hisz az európai védelmi ipar fejlődésében. Ennek következtében teljes mértékben támogatja a magyar kormányt abban, hogy olyan partnerekkel dolgozzon együtt, akik valóban rendelkeznek a fejlesztéshez szükséges kompetenciákkal.