Kínzókamrák a bukott Aszad-rezsim legfélelmetesebb börtönében.

Emberi vágóhídnak nevezték az elmúlt években a szíriai Damaszkusztól mintegy 25 kilométerre lévő kormányzati Saydnaya börtönt, az Aszad-rezsim legsötétebb visszaéléseinek szimbólumát. A rémtörténetnek most vége, miután a lázadók vasárnap a Saydnaya börtönbe is behatoltak és kiszabadították a foglyokat, majd bejelentették "a zsarnokság korszakának végét".

Az Amnesty International állásfoglalása alapján a rémségek börtönében akár 20 ezer ember is fogva tartható, akik közül sokakat csupán néhány perces, koncepciós perek alapján zártak rács mögé. A lázadók beszámolói szerint az épület megtervezése igencsak megnyomasztó: a középpontjában egy végtelennek tűnő csigalépcső helyezkedik el, míg az ablaktalan létesítmény három szárnyához vezető lépcsőházakat fémrácsok és impozáns boltíves ajtók zárják el. Minden egyes szárnyat különböző kínzási formákra alakítottak ki, így az épület valósággal a borzalom szinonimájává vált.

A túlélők beszámolói szerint a börtönőrök napi szinten verték és kínozták őket, sokan bele is haltak a tortúrába. A börtön épülete alatt egy öt emelet mély föld alatti "kínzókomplexumot" találtak. A keskeny, legfeljebb néhány méter széles cellákban tucatnyi ember zsúfolódott össze, így arra sem volt hely, hogy lefeküdjenek, a folyosókat pedig megtöltötte a kínzást elszenvedő rabok sikoltozása. Hogy pontosan hány rabot szabadítottak ki a lázadók, azt nem tudni, mindenesetre emberek ezrei, köztük nők és gyermekek szabadultak a Saydnayából, közben pedig polgári védelmi csapatok azon dolgoznak, hogy megtalálják a rejtett föld alatti cellákban raboskodókat.

A börtönbe bejutók mobiltelefonjaik lámpáit bekapcsolva árasztották el a föld alatti folyosókat, amelyek a közzétett videók tanúsága szerint a rabok segélykiáltásaitól és üdvrivalgásától zengtek.