Az aktív eutanázia bevezetése a brit egészségügyi rendszerben egy új és vitatott lépést jelent, azonban a folyamat nem lesz zökkenőmentes. Számos jogi, etikai és társadalmi kérdés merül fel, amelyeket alaposan meg kell vizsgálni, mielőtt a gyakorlat valób

Pénteken a londoni alsóház megszavazta azt a törvényjavaslatot, amely lehetővé tenné a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők számára, hogy segítséget kérve véget vessenek életüknek. Az egyéni képviselői indítványt, amelyet a Munkáspárt frakciójának egyik tagja terjesztett elő, hosszas és részletes vita után 330-275 arányban fogadták el. Érdekes megjegyezni, hogy a Labour-frakció tagjai között is megosztott volt a vélemény, hiszen a kormánypártnak az alsóházban lényegesen nagyobb támogatottsága van.

Wes Streeting egészségügyi és Shabana Mahmood igazságügyi miniszter már korábban jelezte, hogy nem támogatja a tervezetet.

A péntek délutáni voksolás nem garancia arra, hogy a tervezetből azonnal törvény születik. Valószínű, hogy az indítvány a következő hetek során többször is áthalad majd az alsóház és a Lordok Háza keretein, mielőtt véglegesen elnyerné a törvényes formát.

A tervezet jogszabályi hatályba lépéséhez elengedhetetlen, hogy a végleges szöveget a két ház közötti konszenzus szentesítse.

A brit jogrendszerben az öngyilkosság elősegítése komoly bűncselekménynek számít, és szankciók vonatkoznak arra, aki segítséget nyújt valakinek az életének megszüntetésében. Az ilyen cselekedetekért a törvény értelmében akár 14 évig terjedő börtönbüntetés is kiszabható, amennyiben a bíróság bűnösnek találja az érintettet.

Az Ipsos Mori közvéleménykutató intézet legfrissebb felmérése alapján a brit lakosság 65%-a egyetért azzal, hogy az élet vége felé külső segítség igénybevétele jogi keretek között legyen engedélyezve.