Itt az olajkorszak utolsó fázisa? Számos ország szembesülhet komoly gazdasági nehézségekkel, de mi vár ránk ebben a helyzetben? - Pénzcentrum

A globális olajpiac fordulóponthoz érkezett: a New York-i Klímahét egyik legfontosabb üzenete szerint az olajkorszak vége már nem a készletek kimerülése, hanem a kereslet csökkenése miatt közeleg. Kína olajfogyasztása tetőzött, India pedig nem veszi át a helyét a kereslet növelésében, ami 2030-ra biztosan elhozza a Peak Oil jelenséget - írja cikkében a Portfolio.

A New York-i Klímahét egyik legfigyelemreméltóbb megállapítása nem a megszokott klímaválság-retorika volt, hanem az olajkorszak végének közeledtére vonatkozó elemzések. A szakértők szerint a Peak Oil - vagyis az olajkitermelés és -fogyasztás csúcspontja - már nem a források kimerülése miatt, hanem a kereslet csökkenése következtében fog bekövetkezni.

Míg korábban a Peak Oil elmélet a készletek kifogyásáról és az ebből következő társadalmi összeomlásról szólt, a valóság más irányt vett. Ahogyan a kőkorszak sem a kő elfogyása miatt ért véget, az olajkorszakot is a technológiai fejlődés zárja majd le. Az amerikai palaolaj-forradalom már egyszer rácáfolt a pesszimista előrejelzésekre, amikor az USA-t nettó importőrből a világ legnagyobb szénhidrogén-exportőrévé tette.

A jelenlegi átalakulás középpontjában Kína áll, amely három évtizeden keresztül a globális olajpiac motorjaként funkcionált. Az ázsiai óriás olajimportja 2010 és 2020 között megduplázódott, napi 10 millió hordóra emelkedve. Azonban ez a növekedési pálya most megtorpanni látszik: a demográfiai kihívások, a zöldenergia térnyerése és a gazdasági lassulás következtében Kína olajkereslete valószínűleg elérte a csúcsát.

A Covid-járvány idején a kínai népesség csúcspontjára ért, azóta azonban közel 25 millió emberrel csökkent. Ezzel párhuzamosan az ország energiarendszerének átalakulása hihetetlen sebességgel halad. Mindössze öt év leforgása alatt az újonnan értékesített autók között az elektromos járművek aránya 5%-ról több mint 50%-ra nőtt. 2025 első felében Kína körülbelül 270 GW új megújuló energiaforrást állított üzembe, ami több mint kétszerese a világ többi országának összesített kapacitásának, és hatszor annyit jelent, mint amit az Egyesült Államok tervezett 2024-re.

India nem fogja tudni átvenni Kína szerepét a globális olajkereslet növelésében. Az indiai gazdaság növekedése főként a kevésbé olajigényes szolgáltató szektorból ered, ellentétben Kína építő- és vegyiparával, amely jelentős olajfogyasztást igényel. Továbbá India már most is komoly lépéseket tesz a megújuló energiaforrások felé: 2030-ra az új autóeladások egyharmadának elektromosnak kell lennie, és az ország az olaj-szén-földgáz átmenetet kihagyva közvetlenül a megújuló és nukleáris energiákra kíván fókuszálni.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) előrejelzése szerint 2030-ra várhatóan elérjük a Peak Oil fázist, ami figyelemre méltó egy olyan intézmény esetében, amelynek eredeti célja az olajellátás stabilizálása volt. Érdekes módon még az OPEC és a nagy olajvállalatok is elismerik ezt a fejlődést, csupán az időpontját illetően folytatnak vitákat.

Bár a kereslet csökkenését tapasztaljuk, az olajtermelők nem tervezik visszafogni a kitermelést – sőt, éppen ellenkezőleg. Szaúd-Arábia és az OPEC idén napi 1 millió hordóval kívánja növelni termelését, még akkor is, ha a kereslet stagnál. A szaúdiak célja, hogy visszanyerjék az amerikai palaolaj-forradalom következtében elvesztett piaci részesedésüket, még ha ennek ára alacsonyabb olajárak formájában is jelentkezik.

Ez egy új korszak hajnalát jelzi: az olcsóbb olaj időszakát, amelyben a nagy szereplők stratégiái miatt az árak jelentősebben ingadozhatnak. Eközben a hosszú távú tendencia a gyengülő kereslet és a mérsékeltebb árak irányába mutat. A technológiai forradalom következtében azonban az alacsonyabb árak már nem feltétlenül hoznak magukkal keresletnövekedést.

A globális változások geopolitikai hatásai széleskörűek és mélyrehatóak. Az olajbevételekre alapozó országok, mint például Oroszország, súlyos pénzügyi kihívásokkal nézhetnek szembe, ahogy a fosszilis energiahordozók iránti kereslet csökken. Ezzel párhuzamosan Kína nem csupán átalakította az energiafelhasználását, hanem dominálja a megújuló energiaforrások ellátási láncát is, a napelemek, elektromos autók és akkumulátorok gyártásának élén járva. Az átalakulás során Kína egyre inkább a globális energiapiac kulcsszereplőjévé válik, amely új hatalmi egyensúlyokat hozhat létre a világban.

Magyarország számára ez a globális átalakulás lehetőséget kínál az orosz energiafüggőség csökkentésére. Az olcsóbb nemzetközi olajárak kompenzálhatják a drágább szállítási útvonalakat, az EU pedig pénzügyileg is támogatja az átállást. A földgáz esetében valamivel nehezebb a helyzet, ott elkerülhetetlen lehet egy enyhe áremelkedés a teljes leválás során.

Bár rövid távon a költségvetés érzékelheti a különadók és egyéb bevételek csökkenését, a szövetségi rendszerünkkel összhangban megvalósuló energiapolitikai intézkedések új lehetőségeket teremthetnek az EU-s források megszerzésére, miközben vonzóbbá teszik országunkat a nyugati befektetők számára. Magyarország számára kulcsfontosságú, hogy kihasználja ezt a történelmi alkalmat a megújuló energiaforrásokra való átállásra, valamint az orosz energiafüggőség mérséklésére.