Grúziában egy titokzatos kőtábla bukkant fel, amely ismeretlen nyelven íródott.
A grúziai Dmanisi térségében, a Bashplemi-tó szomszédságában egy izgalmas felfedezésre került sor: egy bazaltból készült kőtábla, amelyen egy eddig ismeretlen nyelv karakterei díszelegnek. Ez a rendkívüli lelet új perspektívákat nyit meg az ősi írásrendszerek eredetével kapcsolatban, és mélyebb betekintést nyújt a Kaukázus régió kulturális kapcsolataiba, amelyek a múltban formálták a térség történelmét. Az újabb kutatások elengedhetetlenek ahhoz, hogy megértsük e titokzatos írás mögött rejlő üzeneteket és a korabeli civilizációk közötti interakciókat.
A 24,1 x 20,1 cm méretű tábla helyi, lyukacsos bazaltból készült, és 60 darab hét sorban elrendezett karaktert tartalmaz, amelyek közül 39 teljesen egyedi. A szimbólumokat kúpos fúróval vésték, majd lekerekített szerszámokkal simították el, ami az ősi mesterek magas szintű technikai tudását bizonyítja. A kutatók egyelőre csak találgatnak, hogy a vésetek milyen célt szolgáltak. Elképzelhető, hogy katonai zsákmányokat, építkezéseket, vagy isteni áldozatokat rögzítettek, de a szöveg pontos jelentése továbbra is rejtély.
A Journal of Ancient History and Archaeology tudományos folyóiratban közzétett tanulmány alapján a Bashplemi-táblán található szimbólumok nem illeszkednek egyetlen ismert írásrendszer kereteibe sem. Ugyanakkor a kutatók megfigyelései szerint ezek a jelek némi párhuzamot mutatnak a Közel-Kelet, India, Egyiptom, valamint Nyugat-Iberia írásainak elemeivel. Érdekes módon a szimbólumok egy része hasonlóságot mutat a grúz Proto-Kartveliai írásjelekhez, amelyek a Kr. e. 4. évezredből származnak, és a prekeresztény grúz pecsétmintázatokkal is találkozhatunk.
A tábla szimbólumai egyúttal más ősi írásrendszerek, különösen a kaukázusi és közel-keleti formák elemeire is emlékeztetnek. Ezek a részleges párhuzamok azonban inkább kulturális interakciókra utalhatnak, semmint közvetlen átvételekre. Ez arra enged következtetni, hogy a Bashplemi-tábla egyedülálló, helyben fejlesztett írásrendszer része lehetett.
A Dmanisi régió már régóta világszerte elismert helyszín, hiszen itt bukkantak rá Eurázsia legősibb emberi maradványaira, amelyek jelentősen hozzájárultak az emberi fejlődés történetének megértéséhez. Ez a kőtábla tovább növeli a terület régészeti hírnevét, és újabb bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a Kaukázus kulturális jelentősége talán sokkal nagyobb volt, mint amit korábban gondoltunk. A tábla pontos kora egyelőre ismeretlen, de a mellette fellelt kerámiatöredékek és kőmozsarak alapján a kutatók a késő bronzkorra vagy a korai vaskorra datálják a keletkezését.
Kapcsolódó tartalom: Ókori harcos sírjára és más különleges leletekre bukkantak Csehországban
A grúziai ősi írásos emlékek rendkívül ritkák, ami főként a perzselő nyarak és a párás éghajlat következménye, hiszen a fa- és bőralapú dokumentumok nem maradhattak fenn az idők során. Apollóniosz Rhodioszhoz hasonló ókori szerzők említései alapján Kolkhiszban, a mai Grúzia nyugati részén már létezett írásbeliség, azonban eddig csupán korlátozott számú régészeti bizonyíték erősítette meg ezt az állítást. Ezzel szemben egy frissen felfedezett kőtábla új fényt vetít a régió írásos hagyományaira, jelezve, hogy itt talán létezett egy olyan írásrendszer, amely adminisztratív vagy vallási célokat szolgált, és valószínű, hogy könnyen romlandó anyagokra írták.
A lelet technikai megvalósítása és részleges analógiái más távoli kultúrák írásrendszereivel – mint például az indiai és a közel-keleti – arra utalnak, hogy a Kaukázus régóta fontos kulturális és technológiai eszmecserék színhelye volt. Szakértők részletes vizsgálatok során megerősítették a tábla hitelességét. A bazalt összetétele teljes mértékben összhangban van a helyi geológiai viszonyokkal, és modern tisztítási kísérletek nyomait is felfedezték rajta, ami arra utal, hogy a helyi közösség nem értékelte a lelet jelentőségét. Ugyanakkor a vésetek precíz kidolgozottsága mindenképpen az ősi mesterek magasan fejlett technikai tudását tükrözi.
