Az átmeneti korszak számos izgalmas és kihívásokkal teli lehetőséget rejt magában, amelyek formálhatják az új világrendet. Ebben az időszakban a hagyományos normák és értékek megkérdőjeleződnek, miközben új elképzelések és megoldások kerülnek előtérbe. Az

35 évvel ezelőtt, 1989. december 3-án zárult le George H. W. Bush és Mihail Gorbacsov máltai találkozója, amely a történelem egyik mérföldköveként vonult be a köztudatba. A "Máltai csúcstalálkozó" néven elhíresült esemény a korabeli sajtó szerint jelentős hatással volt a világpolitikai viszonyokra. Az amerikai elnök és a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára egy, a Máltához közeli tengeren horgonyzó hajón találkozott, ahol a hidegháborús időszak végének irányvonalait alakították. Az esemény nem csupán két vezető eszmecseréje volt, hanem a globális politikai táj újraértelmezésének kezdete is.

Ezt az eseményt szimbolikusan az 1945-ös jaltai konferenciához kötött világrend, illetve a hidegháború végének kezdeteként értelmezték.

A találkozón a két vezető között egyértelmű egyetértés alakult ki azzal kapcsolatban, hogy a hidegháború évtizedeken át tartó feszültségei végre a végéhez közelednek. Noha hivatalos megállapodást nem írtak alá, a rendezvényt mérföldkőként értelmezték az ellentétek korszakában. Az 1989-es közép- és kelet-európai rendszerváltások, valamint a berlini fal leomlása után a felek a régió demokratikus átalakulásának lehetőségeiről tárgyaltak, Gorbacsov pedig biztosította őket arról, hogy a Szovjetunió nem fog beavatkozni ezekbe a folyamatokba.

Ez az esemény egyfajta jelképes kezdetét jelentette annak a folyamatnak, amely végül a Szovjetunió széteséséhez és a bipoláris világ végének elérkezéséhez vezetett.

„Tedd egyedivé a szövegedet!” – hangzott el Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársának megjegyzése. Noha nem kötöttek hivatalos megállapodást, a sajtó a máltai találkozót a jaltai világrend lezárásaként értelmezte, ami a hidegháború végének is tekinthető – tette hozzá a szakértő.

Az utóbbi évek nemzetközi feszültségei arra utalnak, hogy a világ egy újfajta hidegháború küszöbén áll. Jelenleg a globális hatalmi viszonyokat két domináns tényező formálja: az Egyesült Államok és szövetségesei (mint a NATO, Japán és Ausztrália) az egyik oldalon, míg Kína és Oroszország a másikon helyezkedik el. A mai világot egy átmeneti periódus jellemzi, amely párhuzamba állítható az I. és II. világháborúkat megelőző és követő időszakokkal. Sokan úgy vélik, hogy ez a korszak is a világrend jelentős átalakulását hozhatja magával, ahogyan azt több szakértő is hangsúlyozza.

Az Egyesült Államok és Kína közötti technológiai és gazdasági rivalizálás az évtized egyik legmarkánsabb konfliktusforrása. Kína ambíciói a Tajvannal kapcsolatos tervekkel, valamint a mesterséges intelligencia és a félvezetők terén folytatott versengéssel csak fokozzák a feszültséget. Ugyanakkor a Nyugat és Oroszország, valamint a NATO és Moszkva közötti viszonyt az ukrajnai háború tovább súlyosbítja, míg az EU orosz energiafüggőségének csökkentése sokak szerint szintén újabb problémák forrása.

A jelenlegi globális helyzet sokakat a hidegháború éveire emlékezteti: új fegyverkezési verseny bontakozik ki, egyre gyakoribbak a proxy-háborúk, és a felek kölcsönös szankciókkal próbálják meg gyengíteni egymást. Ez az új hidegháború nem csupán katonai szinten zajlik, hanem gazdasági, technológiai és információs területeken is kiterjed, mindezt pedig egy olyan világban, amely sokak szerint multipoláris irányba halad.

- nyilatkozta Tálas Péter.

Kiemelkedő jelentőségű kérdés, hogy mi lesz az orosz-ukrán háború végkimenetele, és ki tudja majd hatékonyabban meggyőzni a nemzetközi közvéleményt arról, hogy ő került ki győztesen a konfliktusból. Ez a háború nem csupán egy területi viszály, hanem a jövőbeli nemzetközi rend irányvonalát is meghatározza. Amennyiben Oroszország kerül domináló szerepbe, úgy más államok is követhetik az orosz példát, míg ha Ukrajna érvényesül, sokan azt gondolhatják, hogy nem érdemes Oroszország nyomdokain járni, és hogy a jelenlegi helyzet katonai erővel való megváltoztatása legitim lehetőség. Ezt hangsúlyozta a szakértő, aláhúzva a konfliktus mélyebb politikai következményeit.