A Balaton vizében holtan bukkantak rá egy férfira, ám egyelőre rejtély, hogy kinek az útjába kerülhetett.
A Balaton sokszínű, értékes kultúrtörténeti érdekességei mellett sajnos a tónál a bűnesetek is nagy számban dokumentáltak. A 19. században feljegyezték a hamiskártyások, a kéjnők, a házasságszédelgők jelenlétét a Balatonnál, az 1980-as évektől pedig egyre több, akár halálos kimenetelű eset, főként rablás történt Siófokon.
Az egyik olyan megoldatlan és titokzatos eset, amely erőteljes politikai konnotációkkal bír, Elbert János halála. 1983-ban, mindössze 50 évesen, Elbert János, a neves egyetemi tanár és irodalomtörténész, aki a Színházi Intézet élén állt, tragikus körülmények között vesztette életét: a Balaton sekély vizébe fulladt. A hivatalos narratíva szerint hirtelen rosszul lett, ami végül a halálához vezetett. Azonban a történet sötétebb folytatással zárult: néhány héttel később fia öngyilkosságot követett el, majd az édesanya is, a fájdalmát elviselni képtelenül, hasonló sorsra jutott. A három tragikus haláleset együtt egy rejtélyes és szomorú láncolatot alkot, amelynek hátterében sokan politikai indíttatásokat sejtenek.
A kor szellemének megfelelő, hivatalos vélemény a következőképpen fogalmazódott meg:
A haláleset után számtalan kérdés merült fel: Mi volt az oka, hogy Elbert egy koratavaszi napon hirtelen Siófokra utazott? Hogyan lehet belefulladni a sekély vízbe? Miért nem voltak szemtanúk? Miért nem volt víz a tüdejében? Az okok a mai napig nem derültek ki, bár könyv és film is készült haláláról. Elbert János ugyanis nem pusztán egy irodalomtörténész, hanem ismert közéleti személyiség, orosz fordító és tolmács volt, kiválóan beszélt angolul is. A feltételezések szerint a KGB útjában állhatott. 1956-ban ugyanis a szovjet nagykövet, Jurij Andropov tolmácsaként is dolgozott. Andropov Elbert halálakor a szovjet pártfőtitkári pozíciót töltötte be. Elbertet egyébként 1967-ben az állambiztonság beszervezte és 1973-ig Firkász fedőnéven jelentett ismerőseiről a magyar állambiztonsági szerveknek. Elbert János talán túl sok információ birtokában lehetett? A valóság még mindig nem derült ki...
Haláluk után vált nyilvánvalóvá a gyilkosok kiléte.
A rendszerváltozás időszakában a Balaton partján egyre több bűncselekmény történt, köztük rablások és lopások. Azonban az 1990. július 27-én, a siófoki Napfény Szálló portáján bekövetkezett tragédia mindenkinek mély nyomot hagyott. Hajnalban, 5 és 6 óra között, a portásként dolgozó 32 éves Sándor Tamást ismeretlen elkövető (vagy elkövetők) fejbe lőtték. A portán található nyitott páncélszekrényből 105 000 forint készpénz tűnt el, míg a tettesek nyomtalanul eltűntek a helyszínről. A helyi napilap tudósítása szerint a rendőrség azonnal megkezdte a nyomozást, nagy erőkkel igyekezve felderíteni a bűncselekmény körülményeit. A nyomozás hat hónapig elhúzódott, de végül a hatóságok nem tudták azonosítani a siófoki portás gyilkosát. A rendőrök kihallgatták a szálloda külföldi vendégeit és a környék szórakozóhelyeinek munkatársait, de semmilyen nyomra nem bukkantak. Kiderült, hogy Sándornak nem voltak ellenségei, sőt, a fizetéskiegészítés érdekében valutaváltással is foglalkozott. Évekkel később azonban újra elővették az ügyet, és végül sikerült fényt deríteni a tettesek kilétére. Sajnos, a bűncselekmény elkövetőit már nem lehetett felelősségre vonni, mivel haláluk miatt az igazságszolgáltatás elmaradt.
