Halottak napja - az emlékek lágy fénye Ez a nap a csendes emlékezés szent pillanata, amikor a múlt árnyai életre kelnek, és a szívünk mélyén élő emlékek felidéződnek. A gyertyák lángja, mint apró csillagok, ragyog a sötétben, és a virágok illata betölti

A kelták szerint szellemek és boszorkányok látogatnak a mi világunkba Halloween éjszakáján

Mindenszentek ünnepén a katolikus egyház a már megdicsőült (tehát mennybe jutott), de emléknap nélküli szentek sokaságáról emlékezik meg. Ezzel szemben november 2-án, halottak napján az összes elhunyt lélek a figyelem középpontjába kerül, nemcsak magánéleti, de liturgikus szinten is. Öröm és bánat kettőssége kíséri tehát végig ezt az őszi ünnepkört, amelynek végső mondanivalója: van élet a halál után - nemcsak számunkra, hanem meghalt hozzátartozóink számára is. Kiváltképpen a másodikai halottak napja üzeni ezt emberek millióinak. Ebben a cikkben erről a jeles ünnepről kaphatnak pontosabb képet az olvasók.

A halottak emléknapját először Odilo cluny apát vezette be 998-ban a kolostorai körében. Az ünnep célja világos volt: emlékezni az elhunytakra, akik nincsenek megdicsőülve, azaz valószínűleg nem a mennyországban találhatóak. A liturgikus szokások is e köré az elképzelés köré szerveződtek. Ezen a napon a bencés szerzetesek különösen intenzíven imádkoztak és miséztek a purgatóriumban szenvedő lelkekért. A cluny-i hagyomány gyorsan eljutott Európa szerte, ám hivatalos egyházi ünneppé csak a 14. században vált.

A protestáns egyházak sokáig távol tartották magukat a halottak napjától; Kálvin János például még a sírok megjelölését is elítélte. Azonban a 19. századra ez a hozzáállás fokozatosan megváltozott, és a protestáns közösségek is kezdték átvenni a katolikus hagyományokból eredő elhunytak iránti tiszteletet. A kommunista időszakban – hasonlóan más vallási ünnepekhez – a halottak napjának vallási aspektusait betiltották, de a gyertyagyújtás és a temetőlátogatás szokása továbbra is élénken megmaradt a családi hagyományokban.

A rendszerváltás után a mindenszentek és a halottak napja újra felfedezte régi értelmét. E két, látszólag ellentétes, mégis egymást kiegészítő nap végső üzenete a mai világban is világosan kirajzolódik: az élet nem ér véget a halál kapuján átlépve. November másodikának egy másik lényeges tanulsága is van: igazán csak az hal meg, akit elfelejtenek.