Ha csupán én magam fogom értékelni a rajzaimat, akkor is hű maradok a saját stílusomhoz és szenvedélyemhez.

A döntés, hogy a lengyel művésznő, Joanna Concejo „Szeretni a csöndet” című kiállítása nyissa meg a többnapos eseménysorozatot, nem véletlen választás volt. Ez a kiállítás ugyanis „megjeleníti azokat a hangsúlyokat és célokat, amelyek mindannyiunk szívében ott rejlenek: a csönd lehetőségét, az elmélyülést és a pillanatok átélését” - emeli ki dr. Török Petra, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. A PesText programjai és előadásai nem csupán szellemi táplálékot nyújtanak, hanem találkozási pontokat is teremtenek a résztvevők számára.

Keresztes Balázs, a Petőfi Kulturális Ügynökség külügyi programjainak felelőse elmondta, a PesText és az ehhez hasonló irodalmi fesztiválok az állatkerti látogatásokra emlékeztetik: az állatok természetes élőhelye a vadonban van - ugyanígy az alkotóé és a befogadóé is "a műalkotás vadonjában". Keresztes szerint író és olvasó ideális esetben csak a szövegen keresztül találkozik, néha azonban - mondja - fontos, hogy találkozzanak, és meglepő módon épp az író miatt.

A PesText legfontosabb célja tehát, hogy teret adjon a találkozásnak, hogy hidat építsen nemcsak az alkotó és a befogadó, hanem a különböző nemzetek irodalma között is. Jarosław Bajaczyk, a Lengyel Intézet igazgatója köszöntőbeszédében kihangsúlyozta: nagy öröm számára, hogy immár hatodik éve működhetnek együtt a PesTexttel. Az évek alatt számos lengyel szerzőt és illusztrátort ismerhetett meg a magyar közönség a fesztivál segítségével, és ez idén sem lesz másképp, hiszen Joanna Concejo mellett hamarosan két másik lengyel szerző is ellátogat a fővárosba. Ugyanígy a cseh irodalom jeleseivel is találkozhatnak az érdeklődők, a Cseh Centrum főigazgatója elárulta:

A találkozás pedig maga után vonja a beszélgetést is. Kollár Árpád, a PesText igazgatója szerint egy olyan világban, ahol egyre hangosabb körülöttünk az információs zaj, ahol egyre többet beszélünk és egyre kevesebbet beszélgetünk, kiemelt szerepe lehet egy olyan térnek, ahol valódi, elmélyült párbeszéd alakulhat ki az emberek között.

Szeretném, ha ez a tér és ez az esemény olyan lenne, ahol valóban odafigyelünk a beszélgetésekre, megnyitjuk a fülünket és a szívünket a másik nézőpontja iránt. Még ha nem is mindig sikerül megértenünk egymást, legalább törekedjünk arra, hogy párbeszédet folytassunk – ez a PesText igazi célja.

Az esemény második részében a közönség lehetőséget kapott arra, hogy az eddig hallottakat gyakorlatba ültethesse. Joanna Concejo világhírű grafikussal Révész Emese művészettörténész folytatott beszélgetést, amely során számos izgalmas részlet derült ki Concejo életéről. A művész a lengyel Słupsk városában látta meg a napvilágot, ám gyermekkora nagy részét egy kis pomerániai faluban töltötte, nagyszülei mellett, az erdő közelségében. Jelenleg Franciaországban él férjével, a spanyol Rafael Concejóval, ami tovább gazdagítja életét a kulturális sokszínűséggel. Joanna Concejo azonban hangsúlyozza: "Sokkal többet merítek a helyekből, mint a kultúrákból." Ez a gondolat mélyen tükrözi a művész inspirációs forrásait és kreatív folyamatait.

Meghatározó volt számára a nagyszülőknél töltött gyerekkor, a kis falut körülölelő természet, az erdők, a folyók, a tavak és a rétek, melyek máig visszatükröződnek Concejo alkotásaiban:

"A legszebb dolgok, amiket életemnek abban a pillanatában láttam, a körülöttem lévő természet volt, és az, amit nagymamám a kezével meg tudott alkotni."

A kasubság is fontos szerepet játszik Concejo munkáiban, hiszen mindkét nagymamája a kasub közösség tagja volt. A kiállításon pedig egy különleges könyvet is bemutattak, amely a kasubi térség gazdag kultúráját és hagyományait tárja elénk.

Milyen történetek keltek életre a pomerániai erdők szélén a művésznő gyermeki fantáziájában? – tette fel a kérdést Révész Emese művészettörténész. Concejo mesélte, hogy főként nagymamái voltak a mesék forrásai, mivel a nagyszülői házban csak néhány polcra való könyv volt fellelhető, és azok gondosan el voltak zárva a gyerekek elől. Amikor a nagyszülők távol voltak, létrát készített, hogy felfedezhesse a titkos könyvtárat, de gyorsan ráébredt, hogy az erőfeszítései nem hozták meg a várt gyümölcsöt, hiszen a könyvek nem rejtegettek számára semmi izgalmasat.

Az első könyv, amit Concejo szabadon a kezébe vehetett, nagymamája imázskönyve volt. "A lapokon fekete-fehér nyomatok sorakoztak, apró, szinte titkos formátumban, és rendkívül rejtélyesek voltak. Valahogy nem tudtam dekódolni, miről mesélnek."

Concejo világát sokáig ez a kis pomerániai falu képviselte, amely azóta jelentős átalakuláson ment keresztül, amióta a poznańi Képzőművészeti Egyetem hallgatója lett. 1998-ban végzett, és bár kezdetben a nagyméretű alkotásokra összpontosított, az élet váratlan fordulatai - mint a munkahelyi kötelezettségek és a családalapítás - arra kényszerítették, hogy elhagyja a monumentális formákat. Helyette legnagyobb szenvedélyének, a ceruzával készült apró rajzoknak szentelte magát. Révész Emese úgy gondolja, hogy ez a váltás rendkívüli bátorságot igényelt, hiszen a digitális művészet korában a kézzel készült alkotások egyre inkább háttérbe szorulnak.

Többek között ezért volt rendkívüli kihívás a Nobel-díjas Olga Tokarczuk Mr. Distinctive című művének illusztrálása. A könyv tele van az új médiumok – mint a telefonok, közösségi média platformok és televíziós reklámok – világának termékeivel. "Ez a könyv valóban igazi próbatétel volt számomra, teljesen ki kellett lépnem a megszokott kereteimből" – osztja meg élményeit a grafikus.

Concejo alkotásaiban a természet mellett az emlékezés is központi szerepet játszik. A régi, gyűrött és elhasznált papírok már önmagukban is az emlékezés motívumait hordozzák. A művésznő elmondása szerint ezek a papírok nem csupán a régi, kopott darabokra emlékeztetnek, hanem valóban azokká is válnak. Abban az időszakban, amikor ezek a művek születtek, a tiszta papírok ritkák voltak, így újságlapok vagy az utcáról összegyűjtött plakátok hátoldalát használták rajzolásra.

Joanna Concejo rajzainak nagyon erős kapcsolata van a szavakkal - jegyzi meg Révész Emese. A T mint tenger című - a Csirimojó Kiadó gondozásában, és Vas Viktória fordításában megjelent - kiadványnak is különleges története van ebből a szempontból. Egy sor félreértés és konfliktus következménye, hogy a Concejo által elkészített rajzok végül a saját, eredeti szövegük nélkül maradtak. A grafikus elsőként akkori férjét kérte fel, hogy pótolja a hiányt, de mivel a szöveg szerzőjén kívül, csak Concejo ismerte az eredeti kéziratot, kénytelen volt ő maga elvégezni a munkát.

Joanna Concejo különleges világ- és létértelmezései ragyognak át rajzain, amelyekben a valóság és a fantázia határvonalai elmosódnak. Beszélgetésünk során érintettük, hogy Concejo egy férfi lélek ábrázolására úgy közelített, mint egy kislányé, ezzel új dimenziót adva a karaktereknek. Ugyanez a varázslat jellemzi a Piroska és a farkas történetének feldolgozását is, ahol a mesélés személyes élményei keverednek a fikcióval. "Gyermekként, amikor a nagymamám mesélte nekem ezt a történetet, teljesen biztos voltam benne, hogy Pomerániában játszódik, hiszen csak így érthette meg a nagymamám, aki annyira ismerte a falut." Concejo mélyen ismeri a falusi élet minden apró részletét, éppen ezért nem tudta megérteni, hogy Piroska miért keveredett egy ilyen bonyolult helyzetbe. Ez a feszültség kérdéseket ébresztett benne: Piroska valami olyat tapasztalt, ami visszavonhatatlanul megváltoztatta az életét és elválasztotta a falujától. Concejo illusztrációiban a Grimm fivérek meséje nem csupán egy egyszerű történet, hanem egy nyugtalanító, szinte bizarr szerelmi drámává alakul, amely újraértelmezi a klasszikus mesék mondanivalóját.

Zárásképp Révész Emese arra kérte az alkotót, adjon néhány tanácsot a jövő feltörekvő illusztrátorainak, Concejo a következőket mondta:

Az esemény végén Peťovská Flóra, a Csirimojó Kiadó művészeti igazgatója, Révész Emese művészettörténész, valamint Szekeres Nikoletta, a kiállítás kurátora léptek a mikrofonhoz, hogy megosszanak néhány gondolatot a közönséggel. A Csirimojó Kiadó jóvoltából a résztvevők lehetőséget kaptak arra is, hogy megvásárolják az alkotó műveit, amelyek magyar nyelvű fordításban jelentek meg. Joanna Concejo varázslatos kiállítása mellett Banyó Bálint finom zongorajátéka teremtette meg a hangulatos atmoszférát, amely elkalauzolta a látogatókat a művészet világába.