A klímaváltozás fokozza a hőhullámok előfordulását, intenzitását és időtartamát.

A tudományos közösség véleménye világos: Európában akkor is előfordulnának forró időszakok, ha nem tapasztalnánk globális felmelegedést. Azonban az éghajlatváltozás következményeként sokkal intenzívebb és gyakoribb hőhullámokkal kell szembenéznünk, mint ahogyan azt a múltban megszoktuk.

Európában több helyszínen is elviselhetetlen hőség tapasztalható, ezért szakértők segítségét kértük, hogy alátámasszuk a klímaváltozás és a hőhullámok között fennálló összefüggéseket.

A hőhullámok jelensége általában akkor merül fel, amikor a hőmérséklet legalább három egymást követő napon át jelentősen a megszokott értékek fölé emelkedik. Az, hogy pontosan milyen hőmérsékletet tekintünk hőhullámnak, országonként eltérő: míg Helsinkiben már 25 Celsius-fok felett is hőhullámról beszélhetünk, addig Athénban ez a küszöb 39 fokra emelkedik.

Jelenleg Európát egy rendkívüli hőmérsékleti anomália sújtja, amelyet egy hőkupola idéz elő. Ez a jelenség akkor lép fel, amikor egy kiterjedt térséget magas légnyomás borít, ami lehetővé teszi, hogy a forró levegő csapdába essen, így tartósan emelve a hőmérsékletet a régióban.

A tudósok szerint a globális felmelegedés nélkül is előfordulnának hőhullámok, de a klímaváltozás gyakoribbá, intenzívebbé és hosszabbá teszi őket.

A Carbon Brief portál egy átfogó gyűjteményt állított össze, amely a klímaváltozás és a szélsőséges időjárási jelenségek, mint az áradások, aszályok és hőhullámok közötti összefüggéseket elemzi. A kutatások során összesen 116 európai, hőséggel kapcsolatos eseményt vizsgáltak meg, és megdöbbentő módon ezek 95%-ánál arra a következtetésre jutottak, hogy a klímaváltozás hozzájárult a jelenségek súlyosbodásához vagy a bekövetkezésük valószínűségének növekedéséhez.

A World Weather Attribution kutatói szerint a júniusi hőhullámok bekövetkezésének valószínűsége körülbelül tízszer nagyobb, mint az iparosodás előtti időkben az éghajlatváltozás hatása miatt.

Más tudósok véleménye szerint a hőhullámokat okozó légköri jelenségek intenzitása és időtartama az 1950-es évek óta közel háromszorosára nőtt.

Valerio Lucarini, a Leicesteri Egyetem éghajlatkutatója rámutatott, hogy az időjárási mintázatokkal kapcsolatos eltérések egyre inkább "hosszan tartóvá" válnak.

"Mivel a légkör dinamikája megváltozik, nagyobb a valószínűsége az úgynevezett blokkolt áramlásoknak. Ezek a minták lehetővé teszik a nagy hőmérsékleti anomáliák kialakulását, méghozzá tartósan." - magyarázta Lucarini professzor.

A legújabb kutatások szerint az európai hőhullámok akár 2,5 °C-kal is magasabb hőmérsékletet érhetnek el, és lényegesen szárazabbak lehetnek, mint az elmúlt évek hasonló jelenségei. E változások mögött az emberi tevékenység által kiváltott éghajlatváltozás áll. Ezt a megállapítást Lucarini professzor és egy európai tudósokból álló csapat tette közzé a ClimaMeter számára készült tanulmányban.

A kutatók egyre inkább arra figyelmeztetnek, hogy az extrém hőség periódusai fokozatosan a mindennapok részévé válnak. Ezért a legcélszerűbb, ha megtanulunk alkalmazkodni ezekhez a megváltozott körülményekhez.

Amennyiben a klíma továbbra is melegszik, a hőhullámok gyakorisága és intenzitása még inkább fokozódni fog. Európa különösen kritikus helyzetben találja magát, mivel ő a leggyorsabban melegedő kontinens. Az átlaghőmérséklet itt évtizedenként körülbelül 0,5°C-kal emelkedik, míg a globális átlag csupán 0,2°C-os növekedést mutat.

A gyors felmelegedés egyik fő oka, hogy Európa közelsége az Északi-sarkvidékhez, amely a Föld leggyorsabban melegedő területe. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) európai regionális éghajlati központja szerint az 1950 és 2023 közötti időszakban Európát érintő 30 legintenzívebb hőhullám közül 23 az ezredforduló után következett be.