Íme néhány kreatív módszer, amivel ösztönözheted a gyermekedet arra, hogy csökkentse a kütyüzést: 1. **Kalandorok klubja**: Hozz létre egy "Kalandorok klubját", ahol közösen felfedezhetitek a természetet, vagy új hobbikat próbálhattok ki, mint például a
Gáspár Bea mindenről kitálalt: ez az igazság az új "Gáspárék" műsorról, csak ezért vállalták
Úgy érzem, nem vagyok egyedül azzal a problémával, hogy hiába hívom a gyerekeket vacsorázni, a válasz gyakran csak annyi, hogy "oké" vagy "mindjárt", de sokszor a csend a legnagyobb válasz. Az eredmény pedig mindig ugyanaz: öt-tíz-tizenöt perc elteltével is csak ülnek az asztaluknál, X-boxoznak vagy épp valami vicces videót bámulnak a telefonjukon, tanulásnak álcázva. Apa már nem bírja tovább, és nekiáll egyedül enni, mert az éhség nem vár. Én viszont elkezdek vele vitatkozni, mert a fejemben még él az a romantikus kép a közös családi vacsoráról. De persze ez a kép hamarosan csak illúzió marad. Ha végre sikerül is leülnünk négyen együtt, a légkör feszültséggel terhes: apa ideges, mert a gyerekek nem jöttek elsőre, a gyerekek duzzognak, mert meg kellett szakítaniuk a játékot egy "unalmas" vacsoráért, én meg kétségbeesetten próbálom megmenteni a helyzetet, mert ez a forgatókönyv nem az, amit a családi életről elképzeltem.
Amikor Vida Ágnes "Gyerekek és kütyük - Hogyan befolyásolja gyermekedet a digitális média" című könyvébe belemerültem, arra számítottam, hogy találok néhány rafinált tippet, amivel segíthetek a gyerekeimnek abban, hogy könnyebben elengedjék a telefonjukat. És valóban, akadt is néhány hasznos ötlet. Az egyik legérdekesebb tanács Isabelle Filliozat klinikai szakpszichológustól származik, aki arra hívja fel a figyelmet, hogy mielőtt szólítanánk a gyerekeket, hogy álljanak le a kütyüzéssel, érdemes belépni a világukba. "Képzeld el, milyen frusztráló, amikor egy izgalmas akciófilmet nézel, és pont akkor megy el az áram, vagy szakad meg az internet, amikor a legizgalmasabb rész következne." A képernyők hipnotikus vonzereje elképesztő: a fények, hangok és képek ritmusa könnyedén "flow" állapotba sodor minket, ahol jól érezzük magunkat, és semmi másra nem vágyunk. Ilyenkor az agyunk dopamint termel, amely enyhíti a stresszt és a fájdalmat, így érthető, miért nehéz elválni a digitális világtól.
Amikor a képernyőt kikapcsolják, a gyerekek szervezetének dopaminszintje drámai módon csökken, ami fizikai sokkot okoz, és ezért gyakran hisztizni kezdenek. Akár tudják is, hogy a képernyőidő véget ér, a hirtelen változás mégis bántó és fájdalmas számukra. Itt jön a lényeg: ahhoz, hogy megkönnyítsd a virtuális világtól való elszakadást, érdemes belevetned magad abba a világba, ahol a gyermeked éppen tartózkodik - akármennyire félelmetesen is hangzik. De hogyan érheted ezt el? Kezdj el érdeklődni a kedvenc játékaik iránt, kérdezd meg őket a történetekről, karakterekről vagy a játékmechanikákról. Játssz velük, vagy készítsetek együtt olyan tevékenységeket, amelyek kapcsolódnak a virtuális élményekhez. Így építhetsz egy hidat a digitális és a valós világ között, ami segít enyhíteni az átkapcsolás nehézségét. Az együtt töltött idő és a közös élmények segíthetnek abban, hogy a gyermeked kevésbé érezze a képernyőhöz való ragaszkodását, és könnyebben el tudjon szakadni tőle.
Szánj egy kis időt arra, hogy leülj mellé, és lépj be az ő világába, mielőtt megpróbálnád leállítani a játékot vagy a telefonozást. Kérdezd meg tőle: "Mit nézel most?", "Milyen szinten vagy?", "Ki ez a vicces vagy ijesztő figura?" A gyerekek általában nagyra értékelik, ha a szüleik érdeklődnek az ő tevékenységeik iránt. Lehet, hogy nem válaszol azonnal, de ne add fel! Amint elkezd beszélni arról, amit lát, vagy megoszt valamit a játékélményéről, az már azt jelzi, hogy fokozatosan elhagyja a virtuális világát, és visszatér a valóságba. Ekkor már nyugodtan közölheted vele, hogy ideje enni, fürdeni, vagy hogy lejárt a képernyőidő, hiszen már képes lesz normálisan reagálni. Az én fiam nem kapcsolta ki magától az Xboxot, amikor előhoztam ezt a módszert – ahogyan mások tapasztalták –, de valóban könnyebben, fájdalommentesen állt le a játékkal, és a lányom is sokkal simábban tette le a telefont. Igaz, hogy ez időigényes és hatalmas türelmet igényel? Igen. De talán mégis kevesebb időt vesz el, mint amikor csak egyszerűen megkérem őket, hogy jöjjenek vacsorázni. Ráadásul a családi légkör sokkal nyugodtabbá válik, ami mindenképpen megéri a fáradságot.
Ez a szempont egyértelműen arra utal, hogy a gyermek már képernyőfüggőséggel küzd.
A függőség egyik jellegzetes tünete lehet, ha a gyermek hajlamos letagadni a kütyühasználatot, vagy különféle kifogásokat keres annak indoklására. Ezen kívül, ha korlátozni próbálják a használatát, gyakran dührohamokkal reagál, ami szintén figyelmeztető jel. Továbbá, ha észlelhetően romlik az iskolai teljesítménye, mivel nehezen tud a tanulmányaira összpontosítani, vagy ha éjszakánként sokáig forgolódik, illetve gyakran tapasztal irritációt és frusztrációt, mindezek a tünetek a problémás technológiai használatra utalhatnak.
