A Trump által elképzelt Aranykupola megvalósítása hatalmas anyagi terheket róna az amerikai költségvetésre, és komoly következményekkel járhat a globális fegyverkezési verseny és az űrkutatás területén is. Az ilyen ambiciózus programok nemcsak a katonai k
Donald Trump amerikai elnök a múlt héten egy lenyűgöző tervrajz előtt ülve mutatta be az Aranykupola (Golden Dome) nevű rakétavédelmi rendszerét. Ez a fejlesztés célja, hogy az Egyesült Államok egész területét megóvja a ballisztikus, hiperszonikus és egyéb rakétatámadásoktól, ezzel erősítve az ország biztonságát és védelmi képességeit.
Az elnök beiktatása után nem sokkal, január végén, aláírta azt a rendeletet, amely a Egyesült Államok területének védelmét hivatott szolgálni egy teljes rakétavédelmi rendszer kifejlesztéséről. E program kezdetben Vaskupola az Egyesült Államoknak néven futott, de később Aranykupola névre változott, és ambiciózus terveket fogalmazott meg.
A projektet az izraeli Vaskupola ihlette, de annál sokkal ambiciózusabb és összetettebb technológiailag (annyira, hogy a szakértők egy része szerint megvalósíthatatlan), mivel elsősorban űralapú védelmi elemekre támaszkodik. Trump szerint "ha egyszer teljesen megépül, az Aranykupola akkor is képes lesz elfogni a rakétákat, ha a világ másik feléről indítják őket, de akkor is, ha az űrből, a valaha épített legjobb rendszerünk lesz".
A Vas- és az Aranykupola közötti különbségek nem csupán elméleti szinten jelentősek: az Aranykupola tervezése során figyelembe kell venni, hogy jóval nagyobb területet kellene lefednie, hiszen az Egyesült Államok körülbelül 445-ször nagyobb, mint Izrael. Továbbá, az Aranykupolának széleskörűbb védelmi rendszerekkel kellene rendelkeznie, amelyek képesek bármilyen légitámadás pontos lokalizálására, nyomon követésére és semlegesítésére. Ezzel szemben Izraelben a Vaskupola kifejezetten a rövid hatótávolságú rakéták és tüzérségi lövedékek ellen lett kifejlesztve, így a célzott védelem sokkal szűkebb keretek között mozog.
A műholdakat rendszeresen frissíteni szükséges, mivel idővel eltávolodnak a kijelölt pályájukról, ezért új egységeket kell indítani, hogy pótolják őket.
Az Aranykupola sok szempontból tökéletesen illeszkedik Trump újabb ötletei közé, legyen szó akár Gaza Lagóról, akár a 24 óra alatt összehozandó ukrajnai békéről. Egyesek számára jól hangzik, amiket mond, de a megvalósításhoz vezető út finoman szólva is göröngyös.
A Fehér Ház eddig még nem osztott meg sok konkrét információt az Aranykupoláról, amely jelenleg a tervezési fázisban van. Pete Hegseth védelmi miniszter annyit árult el, hogy a rendszer több rétegű lesz, kiterjedve a szárazföldre, a tengerekre és az űrre, és magában foglalja az űrből működő érzékelőket és elfogó eszközöket is.
A kongresszus keretein belül Michael Guetlein tábornok, az új program felelőse, hangsúlyozta, hogy az Aranykupola a meglévő rendszerekre épül, amelyek túlnyomórészt a klasszikus interkontinentális ballisztikus rakétákra lettek optimalizálva. Az új rendszer több rétegű védelmet fog nyújtani, amely képes észlelni és reagálni a cirkálórakétákra és egyéb potenciális fenyegetésekre. Ez a fejlett megoldás lehetővé teszi a támadások megelőzését, akár azok indítása előtt, akár a repülés különböző fázisaiban.
A korábban bemutatott tervek szerint kulcsfontosságú cél, hogy az Egyesült Államok nem csupán egyszerű űralapú rakétaelhárító rendszereket kíván telepíteni, hanem olyan innovatív megoldásokat, amelyek képesek minél előbb, a hazai területektől távol, hatékonyan semlegesíteni az ellenséges rakétákat.
Ronald Reagan az 1980-as évek során indította el a Stratégiai Védelmi Kezdeményezést, amely egy ambiciózus csillagháborús terv volt. Ennek a projektnek az alapvető célja az volt, hogy űrbeli védekezési rendszert hozzon létre a ballisztikus nukleáris rakéták ellen. A terv megvalósítása során hatalmas, több tízmilliárd dolláros összegeket költöttek el. Azonban a 90-es évek elejére a projektet végül törölték, mivel számos technikai, technológiai és gazdasági kihívás megoldhatatlannak bizonyult. Ma, négy évtizeddel később, egy másik amerikai elnök, teljesen eltérő technológiai és gazdasági háttérrel, újra előtérbe helyezte az űrkutatás nagyszabású terveit.
Bár trumposan hangozhat, az Aranykupola koncepciója nem Donald Trump arany- és nagyzolásmániájának újabb, költséges és kétséges értékű ötlete. Az amerikai rakétavédelmi rendszer ugyanis számos szempontból elavultnak számít. A BBC által összegyűjtött elemzések alapján szakértők figyelmeztetnek olyan elméleti, de könnyen megvalósítható fenyegetésekre, amelyekre az Aranykupola választ adhat. Ilyen fenyegetés például a légkörön kívülről érkező rakéták vagy a hangsebességnél gyorsabb cirkálórakéták csapása az Egyesült Államok infrastruktúrájára. Egy viszonylag kicsi nukleáris robbanás – akár több száz kilométer magasan is – hatalmas elektromágneses impulzust generálna, ami katasztrofális következményekkel járna. Az ország különböző pontjain repülőgépek zuhannának le, míg a kézi elektronikai eszközöktől kezdve az orvosi berendezéseken át a vízellátó rendszerekig minden működésképtelenné válna.
Az azonosított fenyegetések között szerepelnek a hangsebességnél gyorsabb hiperszonikus fegyverek, valamint a frakcionált pályás bombázó rendszerek, amelyek képesek lehetnek űrből is csapásmérő robbanófejeket célba juttatni. (Ez utóbbi olyan katonai technológia, ami lehetővé teszi, hogy egy fegyver - például egy nukleáris robbanófej - részlegesen pályára álljon a Föld körül az űrben, majd onnan egy meghatározott időpontban és helyen térjen vissza a légkörbe, ahol csapást mér a célpontra.) Ez csak néhány a rémálomszerű forgatókönyvek közül, amelyek a szakértők szerint valóra válhatnak, ha az USA elavult és korlátozott védelmi rendszerei nem elég hatékonyak. Ráadásul mindegyik - korlátozott mennyiségben is - halálos fenyegetést jelent, és jelenleg az Egyesült Államok nem lenne képes kivédeni őket.
Az Egyesült Államok rakétavédelmi stratégiája jelenleg főként 44 földi elfogó rakétára épül, amelyek Alaszkában és Kaliforniában helyezkednek el. Ez a rendszer azonban csupán korlátozott szintű védelmet nyújt a támadások ellen. Szakértők már a múltban is figyelmeztettek arra, hogy a meglévő rakétavédelmi képességek messze nem elegendőek, ha az Egyesült Államokat nemcsak Észak-Korea, hanem Oroszország vagy Kína esetleges támadása fenyegeti.
A rendelkezésükre álló több száz interkontinentális ballisztikus rakéta és több ezer cirkálórakéta mellett, új generációs technológiák kifejlesztésén is dolgoznak, amelyek lehetővé teszik, hogy gyakorlatilag bárkit elérjenek. A Védelmi Hírszerző Ügynökség becslései alapján a jövőbeli számok várhatóan emelkedni fognak, és Irán szerepét sem szabad figyelmen kívül hagyni.
Trump, hű önmagához, magabiztosságával továbbra is lenyűgöz. Véleménye szerint a projekt megvalósítása mindössze 175 milliárd dollárba kerül majd, és "kevesebb mint három év múlva" már működőképes lesz, közel 100%-os sikerességi arányt ígérve. Azonban nem mindenki osztja ezt az optimizmust: a Kongresszus Költségvetési Hivatala (CBO) becslése szerint az Egyesült Államok akár 542 milliárd dollárt is elkölthet a hálózat kiépítésére és üzembe helyezésére a következő 20 évben. Ráadásul ez az összeg csupán egy hozzávetőleges kalkuláció, hiszen az űrből működő elfogó rakéták technológiája még nem bizonyítottan működőképes. És ne feledkezzünk meg a gigantikus rendszer üzemeltetésének, folyamatos karbantartásának és fejlesztésének költségeiről sem.
Egy ilyen rendszer működtetéséhez a szétszabdalt amerikai védelmi és biztonsági apparátus egymással rivalizáló intézményeinek együttműködési készségét is gatyába kell rázni. A különböző amerikai ügynökségek már most számos műholdat üzemeltetnek, amelyek képesek a rakétakilövések észlelésére, de ezeket közös rendszer alá kellene vonni. A Pentagon az idők során több rendszert épített ki a meglévő rakétavédelmi programok ellenőrzésére, amelyek külön-külön működnek, ezeket is egységesíteni kell.
Bár sokan osztják azt a véleményt, hogy egy ilyen rendszer kiépítése elengedhetetlen, a helyzetet nem csupán a hatalmas költségek és a logisztikai összetettség nehezíti. A szakértők egy része úgy véli, hogy technikai szempontból az Aranykupola megvalósítása lehetséges lenne, de számos más tényező is döntő hatással bír arra, hogy végül megépül-e. Az anyagi szempontok mellett talán az egyik leglényegesebb kérdés, hogy egy ilyen projekt elindítása új fegyverkezési versenyt generálhat. Oroszország és Kína valószínűleg fokozná nukleáris és hagyományos fegyverarzenálját, reagálva a védekezési rendszerek fejlesztésére. Emellett meg kell jegyezni, hogy a védelmi fegyverek, mint az Aranykupola, mindig drágábbak és bonyolultabbak a támadó rendszerekhez képest.
A várható következmények között szerepel az űrverseny élesedése is. Amennyiben a kupola jelentős része az űrben helyezkedik el, valószínű, hogy más országok is megpróbálnak hasonló célokat elérni. Ez történhet úgy, hogy megpróbálják célba venni az Aranykupola műholdjait, vagy földi indítású rakétákkal kísérleteznek, esetleg saját űrfegyvereiket – mint például elfogó műholdakat és szabotázsdrónokat – helyeznek alacsony Föld körüli pályára. Érdemes megjegyezni, hogy ez a folyamat már részben zajlik: Oroszország és Kína már most is jelentős, folyamatosan bővülő arzenállal bír űrbeli és földi műholdellenes képességeik terén.
Szakértők szerint aki először képes működőképes űr alapú rakétapajzsot építeni, az világszinten is meghatározza a következő évtizedek katonai stratégiáját, egyben kikövezve az utat az újabb tömbösödéshez, hasonlóan a hidegháborúhoz. Az ő védőernyője alá igyekezhetnek majd a szövetségesek (pl. amerikai fejlesztés esetén a NATO-tagállamok), míg a kimaradók saját rendszerek fejlesztésébe kezdhetnek.
Sokadrangúnak tűnik, de említsük meg, hogy ha a Trump által beharangozott terveket meg tudják valósítani az amerikaiak, az Aranykupolával gyakorlatilag fegyvereket telepítenének az űrbe - amit az 1967-es Outer Space Treaty kifejezetten tilt.
A nagyszabású elképzeléseket nem csupán álmodozás szintjén kell tartani; a rendkívül nyereséges fegyveriparban mindig akadnak olyan szereplők, akik szívesen belépnének a játékba. Február közepén a Rakétavédelmi Ügynökség ipari rendezvényt szervezett, ahol ajánlatokat vártak azoktól a cégektől, akik érdeklődnek az Aranykupola tervezési és kivitelezési folyamataiban való részvétel iránt.
Több mint 360 titkosított és nyilvános pályázatot gyűjtöttek össze. A jelentkezők között ott találjuk a Lockheed Martint, Elon Musk SpaceX-jét, a Palantirt, valamint az Anduril Industries dróntechnológiai vállalatát is.
