Lehetséges, hogy Hitler halála nem úgy történt, ahogy azt eddig gondoltuk? A CIA álláspontja szerint van rá esély!

II. Fülöp és I. Erzsébet konfliktusa a vallás és a hatalom színpadán A 16. század európai politikai tája izgalmas és viharos események színhelye volt, amelyben a katolikus és protestáns erők harca nem csupán hitbeli nézeteltérésekre, hanem politikai hatalmi játszmákra is kiterjedt. E konfliktus egyik legismertebb alakja II. Fülöp, Spanyolország királya, aki a katolikus egyház védelmezőjeként lépett fel, míg I. Erzsébet, Anglia protestáns uralkodója, a reformáció élharcosaként igyekezett megőrizni országának függetlenségét és vallási sokszínűségét. Fülöp ambíciói között szerepelt, hogy egyesítse a katolikus világot és visszaszorítsa a protestáns mozgalmakat, míg Erzsébet hatalomra jutása után ügyelt arra, hogy Anglia megőrizze vallási identitását és politikai önállóságát. E két uralkodó találkozása nem csupán egyéni sorsukra, hanem egész nemzetek jövőjére is kihatott, hiszen harcuk a vallásért és a hatalomért a korszak egyik legfontosabb eseménysorozatát eredményezte. A konfliktus csúcspontját a spanyol armada 1588-as angliai inváziós kísérlete jelentette, amely a hit és a hatalom harcának szimbólumává vált. Erzsébet bátorsága és politikai ügyessége segített megvédeni Anglia függetlenségét, míg Fülöp veresége nemcsak a spanyol birodalom hanyatlását, hanem a katolikus erők gyengülését is előrevetítette. Ez a párharc nem csupán történelmi események sorozata, hanem a vallás és politika örök küzdelmét is megtestesíti, amely a mai napig hatással van a modern világra. II. Fülöp és I. Erzsébet harca tehát nem csupán a saját korukban zajlott, hanem a hit és hatalom örök dilemmáját is magában hordozza.

A CIA (Központi Hírszerző Ügynökség) archívumából származó számos jelentés alapján a Dél-Amerikában tevékenykedő ügynökök erősen hitték, hogy a diktátor az 1950-es évek során is életben volt, csupán névváltoztatásra szánta el magát. Az egyik ügynök megosztotta, hogy Kolumbiában rábukkantak egy fényképre, amelyen egy férfi látható, aki meglepően hasonlít a Führerhez.

A szövetséges erők 1945 áprilisában egy német bunkerben találtak egy megégett holttestet, amely arra utalt, hogy Hitler meghalt. A titkosítás alól feloldott dokumentumokból azonban kiderült, hogy az amerikai hírszerzés tisztviselői hónapokkal a második világháború befejezése után már azon voltak, hogy felkutassák a náci vezér "argentin rejtekhelyét". A keresés a következő évtizedben sem ért véget, sőt, a CIA többször beszélt olyan informátorokkal, akik állítólag tudtak Hitler 1955-ös titkos szökéséről - adta közre a Daily Mail

Bár az úgynevezett nyomok csupán 1955 novemberéig követhetők vissza, egy friss bejelentés új impulzusokat adhat az ügy kibogozásához. Javier Milei, Argentína elnöke, ugyanis elrendelte, hogy kormánya oldja fel a titkosítást a második világháború után az országban menedéket kereső és védelmet élvező nácikra vonatkozó összes dokumentum vonatkozásában. Közismert, hogy Argentína a náci párt egykori tagjainak hírhedt búvóhelye volt, akik a háborús bűnökért kiszabott büntetések elől menekültek a dél-amerikai államba. Az újonnan napvilágra kerülő iratok potenciálisan kiegészíthetik a CIA által lezáratlan ügyek sorát.

Az amerikai hírszerzés emberei úgy vélték, Adolf Hitler nem halt meg, hanem Dél-Amerikába emigrált. Az ügynökök egykori jelentéseiből kiderül, egészen biztosak voltak abban, hogy a náci vezér Argentínában keresett volna menedéket, ha valaha is elhagyja Németországot. A CIA dokumentumai leírják, hogyan továbbította az amerikai hadügyminisztérium az FBI-nak azt a fülest, miszerint Hitler titkos búvóhelye La Falda egyik gyógyszállójában van.

Az ügynökök tételesen felsorolják, miért hiszik, hogy a náci szimpatizánsok szállójában rejtőzködik a Führer

A szálloda tulajdonosai, Walter és Ida Eichhorn, a náci párt elkötelezett hívei voltak, akik jelentős anyagi támogatást nyújtottak Joseph Goebbels propagandafőnöknek. Szoros barátság fűzte őket a Führerhez, és németországi nyaralásaik során mindig ugyanabban a szállodában szálltak meg, ahol Hitler is tartózkodott. A hadügyminisztériumban úgy vélték, hogy ha Németország vereséget szenved, vagy ha a Führert leváltják, akkor Hitler az ő szállodájuk falai között fogja keresni a menedéket.

Miközben a szövetséges erők azt állították, hogy rátaláltak Hitler elszenesedett maradványaira, egy titkos CIA-dokumentumban olyan fénykép bukkant fel, amelyen a náci vezérnek vélt férfi egy barátjával látható. Az informátor, akit Cimelody-3 néven ismernek, beszélgetett egy bizalmasával, aki Hitler katonai parancsnoksága alatt szolgált Európában, majd Venezuelába, Maracaibóba menekült. Ő mesélte, hogy az ex-SS katona, Phillip Citroen állítása szerint Hitler még életben van. Azt állította, hogy Kolumbiában tartózkodik, és Citroen rendszeresen kapcsolatban áll vele, sőt egy közös fényképet is készítettek. Cimelody-3 barátjának 1955. szeptember 28-án sikerült megszereznie ezt a képet, amelyen az állítólagos Hitler "Adolf Schrittelmayor" néven szerepel.

Adolf Schrittelmayor, akit sokan a legendás Hitler titkos másolataként emlegetnek, és Philip Citroen, a francia autóipar jeles képviselője, egy különös találkozón osztották meg gondolataikat 1954-ben. Ez az esemény nem csupán a történelem különös fordulatait idézi fel, hanem a két karakter eltérő világát is tükrözi, amelyben a hatalom és a technológia összefonódik. Schrittelmayor rejtélyes aurája és Citroen innovatív gondolkodása egy olyan dialógust indított el, amely a múlt árnyait és a jövő ígéreteit egyaránt magában foglalja.

Egy padon ülve, a kolumbiai Tunjában, 1954-ben készült el az a híres fénykép, amelyen egy Citroen mellett látható egy férfi. A jelentések szerint egykori náci katonák arról beszéltek, hogy Hitler 1955 januárjában Argentínába költözött, ami nyilvánvalóan ellentmondásos állítás volt. Amikor az amerikai hírszerzés ügynökei hozzájuthattak a fotóhoz, a második világháború már több mint tíz éve véget ért. Ennek ellenére az ügynökök továbbra is nyomoztak Hitler után, mégpedig annak ellenére, hogy a fényképpel kapcsolatban sokan kétségeiket fejezték ki.

1955. november 4-én a washingtoni központ zöld utat adott annak, hogy ügynökeik kapcsolatba lépjenek egy "Girella" nevű személyiséggel. Az ő közvetítésével kívánták tovább kutatni Adolf Schrittelmayor kolumbiai múltját, amely 1955 előtt zajlott. Azonban a Dél-Amerikában dolgozó ügynököknek kiosztott titkos iratokban az is szerepelt, hogy érdemes lenne ejteni az ügyet. "Bár jelentős erőfeszítéseket lehetne a kutatásra fordítani, a konkrét információk megszerzésének esélye meglehetősen csekély" - ismerték el a CIA vezetői. Érdekes módon azonban nem található egyéb dokumentáció arról, hogy a vizsgálat valóban leállt volna.

Argentína döntése, hogy nyitottabbá válik a múlt titkainak feltárásában, új lehetőségeket kínálhat a történelmi események megértésére. Az elkövetkező időszakban várhatóan olyan információk kerülnek napvilágra, amelyek fényt deríthetnek a Pentagonnal való kapcsolatokra, különösen az emigráns nácik ügyében. Ismeretes, hogy az Egyesült Államok a második világháború utáni időszakban német tudósok toborzását végezte, hogy az amerikai érdekek szolgálatába állítsa őket. A „Gémkapocs-művelet” keretein belül körülbelül 1600 német szakember érkezett az Egyesült Államokba, köztük Wernher von Braun, aki kulcsszerepet játszott a NASA és az űrprogramok fejlődésében. Az Argentínában zajló folyamatok tehát nem csupán a helyi, hanem a nemzetközi történelem újabb fejezeteit is feltárhatják.

Az argentin dokumentumok várhatóan felfedik azokat a titkos útvonalakat, amelyeken a nácik a második világháború vége előtt és közvetlenül utána menekültek Németországból. Azt egyelőre nem tudni, hogy a feloldandó jelentések bármelyike újabb bizonyítékkal bővíti-e a Hitler állítólagos életben maradásáról szóló CIA aktákat.