Elveszett múlt és babonák nélküli tűzvédelem – felfedeztük a felújított Notre Dame csodáját.

Párizs székesegyháza mostani pompájában tündököl, mint soha előtte, ám az évszázadok során felgyülemlett piszkot mintha a múltjával együtt eltüntették volna. A felújítás ugyan még folyamatban van, de ha a belső tér nem változik a végső simítások után, akkor a jövőbeli, sietve érkező látogatók talán nem is sejtik, mi mindenen ment keresztül a templom az utóbbi öt évben.

Amikor 2019 áprilisában a Notre Dame lángokban állt, szívünket megjárta a fájdalom. Decemberi újranyitásakor, a megújult katedrális képeit nézve, arra számítottunk, hogy a székesegyház olyan ragyogással és misztikus fényekkel fog tündökölni, hogy Párizs bármely zugából láthatóvá válik, akárcsak az ikonikus Eiffel-torony. Izgatottan vártuk azt a különleges pillanatot, amikor végre szemtanúi lehetünk ennek a csodának, és valamiért úgy éreztük, hogy ez a találkozás szinte lélekemelő élmény lesz, tele érzelmekkel és csodával.

Ehhez képest a székesegyház a francia főváros látképében olyan, mint az a tinilány az osztályképen, aki véletlenül megfeledkezett a nagy pillanatról. Látványos, kétségtelenül, mindig is az volt, de most mintha kissé elhanyagolt lenne – az alapozó nem fedi el a fáradtság jeleit, és a blúzán a gomb éppen most adta meg magát. De nem kell aggódni, hiszen az élet tele van új esélyekkel; és aki igazán figyel, az tudja, hogy a külsőségek csupán a felszín – a lényeg a mélyebb tartalom.

Hetekkel a megnyitó után sem egyszerű bejutni, ahogy az várható volt, szinte minden turista első útja ide vezet. A székesegyház készült is erre, már jóval a megnyitó előtt működött (elvileg) a foglalófelület, a jegyek azonban annyira gyorsan elfogytak, hogy tényleg csak a legszemfülesebbek tudtak bejelentkezni, az utóbbi napokban pedig teljesen esélytelen volt időpontot foglalni.

A belépés azonban, ahogy eddig is, ingyenes. Bár a táblák szerint külön sorban kell várakozniuk azoknak, akik csak odatévednek, mint akik foglaltak, a Cité-szigeten tett első látogatásunkkor teljes káosz és kanyargó sorok fogadtak minket. Következő nap jobban rákészültünk, és reggel, nyitás után nem sokkal érkeztünk meg a székesegyházhoz. Akkor már kevesebbet kellett várni, mint a budapesti Bazilikánál, szóval érdemes korán kelni.

Sejteni lehetett, hogy a franciák Notre-Dame felújítása nem csupán egy hagyományos restaurálás lesz, hanem valami egészen különlegeset fognak létrehozni. Valószínűleg épp ez volt a legnagyobb kihívás: hogyan lehetne az ikonikus templomot modern szemlélettel és kreativitással megújítani, miközben megőrizzük a múltját és varázsát. Milyen új elemeket, meglepetéseket csempésznek majd bele, hogy a látogatók számára valóban emlékezetes élményt nyújtsanak?

mennyire lehet megújítani a világ egyik legismertebb épületét úgy, hogy ne tűnjön el belőle a több évszázados történelem? Ugyanúgy át fogja-e járni a látogatókat 2024-ben és a következő évszázadokban is, mint a tűzvész előtt?

Egy ideig még valószínűleg nem, a székesegyház jelenlegi állapota olyan ragyogó, mintha nemrégiben avatták volna fel. Az atmoszféra olyan friss, hogy szinte új templom küszöbén lépnénk át. Még a gyóntatófülkék is szinte teljesen akadálymentesítve lettek, és most már nyomógomb megnyomásával lehet segítséget kérni hozzájuk.

Nem biztos, hogy a mécsesek használata a legjobb döntés - ez volt az első gondolatunk, amikor észrevettük, hogy a gyertyák még mindig a régi, klasszikus formájukban égnek a templomokban, ahelyett, hogy az egyre népszerűbb elemes változatokat választották volna. A Notre-Dame, a tűzvész ellenére, továbbra is megőrzi ezt a hagyományt, és a több tucat kápolna előtt apró lángok táncolnak. Érdekes, hogy a mécsesekért már kártyával is lehet fizetni az érintőképernyős terminálokon, ami modern képet ad a régi szokások mellett.

Valóban, a Notre-Dame körüli turizmusra való odafigyelés már régóta tart, és úgy tűnik, a legutóbbi felújítási munkálatok révén sikerült egyfajta egyensúlyt teremteni. Az emlékérmeket gyártó gépek most már diszkrét helyen működnek, és sokkal visszafogottabb fények alatt teszik a dolgukat. Az ajándékbolt is letisztultabb megjelenést kapott, akárcsak az információs pult, amely most már inkább a látogatók igényeit szolgálja, mintsem elnyomja őket. Azonban aggodalomra nincs ok: a látogatók pénztárcája nem szenved csorbát. Az emlékérmék közül sok már elfogyott, és jelenleg kizárólag a pápás verzió érhető el, míg az ajándékbolt előtt tapasztalt sor hosszabb volt, mint a bejáratnál.

Lehet, hogy a reggel óráiban érzi az ember a frissességet, de most valahogy könnyedebbnek tűntek az oldalhajók, ahol igazán lehetett gyönyörködni, nem pedig a turisták tengerében nyomorogni. Néhány éve a székesegyház szinte Párizs második Disneylandjének számított: a hosszú sorok, a fárasztó várakozás, néhány gyors fénykép, és a tömeg miatti panaszkodás mind része volt a rutinunknak. Az élmény talán nem marad meg az emlékezetünkben, de hát ez is egy látnivaló, amire büszkén mondhatjuk: „Igen, ezt is láttam!”

Jelenleg a Notre-Dame olyan ragyogó állapotban van, mintha frissen takarították volna az ünnepek előtt, minden részlete tisztán csillog és új életre kelt.

Egy apró változtatással, de hatalmas különbséggel: ez a nagytakarítás több mint öt évig elhúzódott, és az általa felmerült költségek szinte felfoghatatlanok voltak. Az emeleten pedig még mindig nem fejezték be a munkát, így a vendégek még nem léphetnek be az ottani területekre.

A márvány ragyogása lenyűgöző, a rózsaablakok szépsége pedig felülmúlja a valaha látottakat. A töviskoszorú új ikonosztázának aranyfénye olyan élénken csillog, hogy azonnal magára vonzza mindenki figyelmét. Bár az ereklyét a megnyitó ünnepség után visszaszállították a Notre-Dame-ba, látogatásunk során nem volt ott, de ez egy cseppet sem csökkentette a látogatók áhítatát és tiszteletét.

A főoltár is új fényben tündököl, hiszen a korábban modern emelvény most még merészebb formát öltött. Leginkább egy monumentális, bronzból öntött kádtartályra hasonlít, amely lenyűgöző látvánnyal varázsolja el a látogatókat.

"A jelenlegi oltár Guillaume Bardet művészeti alkotása, amely a 2019-es tűzvész következtében károsodott korábbi oltár helyébe lépett. Ezt a megrendelést Laurent Ulrich, a párizsi főegyházmegye érseke indítványozta. Az oltár kivételes anyaga bronz, amely eleganciát és tartósságot kölcsönöz az új szentélynek."

Sajnos, az épületből teljes mértékben hiányzik a tűzvész emlékének nyoma, ami fájdalmas űrt hagy maga után.

Bizonyos, hogy egy olyan épület, amely évszázadok óta őrzi a múltját, joggal várhatnánk, hogy a 21. század legnagyobb kihívásáról is megfelelő tisztelettel és figyelemmel emlékezzen meg.

Bár sokan párhuzamot vontak a baleset és a nyugat-európai kereszténység állítólagos vagy valóságos válsága között, a Notre-Dame falai között egy árva emléktábla sem hirdette, hogy az épület minden megpróbáltatást legyőzve állja a sarat. 2019 áprilisában csupán perceken múlt, hogy maradjon annyi az épületből, amit egyáltalán meg lehetett menteni. Hónapokig a hírek arról szóltak, hogy miért nem valósulhat meg a helyreállítás. Kérdéses volt, honnan kerül elő a felújításhoz szükséges anyagi forrás, és úgy tűnt, nincsenek olyan fák, amelyekből újjá lehetne építeni a gerendázatot. Az orgona pedig sajnos véglegesen károsodott.

Jelenleg a Notre-Dame környéke kompenzálja azt a hiányt, hogy a templomon belül nem osztják meg velünk, mi zajlott le. Most még mindenki frissen emlékszik az eseményekre, és lehet, hogy amikor az utolsó munkás is befejezi a feladatát, egy emléktábla is felkerül majd.

Jelenleg a huszártorony és a felső szintek felújítása zajlik, így sajnos a daruk zavaróan belerondítanak a látványba. A templomkert is építési területként funkcionál, amelyet gondosan körbekerítettek, így a környezet egy átmeneti állapotban van.

A Notre-Dame mögött hatalmas óriásplakát hirdeti a felújítás hőseit: egy szobrász, egy építészmérnök, egy ácsművész és egy villanyszerelő képét láthatjuk. Ha pedig körbejárjuk a székesegyházat, a kordont díszítő táblákon olyan információk tárulnak elénk, amelyek az épület falain belül rejtőznek.

A falak és a boltozat újjáépítéséhez összesen ezer köbméter követ használtak fel. A főhajó fa tetőszerkezetét 100 méter hosszan újították meg, míg a tetőt 4000 négyzetméternyi ólom borította be. Ezen kívül 41 ezer négyzetméternyi követ pucoltak tisztára. A felújításhoz 846 millió eurót ajánlott fel a világ 150 országából érkező 340 ezer adományozó, és a projekt megvalósítása 250 cég és műhely közreműködésével valósult meg.

A felújítás során készült képek valóban lenyűgözőek, hiszen tanúi lehetünk, ahogyan a régóta sötétbe burkolózott szobrok újra ragyogó fehérségükben tündökölnek. Figyelemre méltó a folyamat, ahogyan az orgonát szakszerűen szétszerelik, vagy ahogy a sérült festmények retusálása során a művészet szépsége újra életre kel. Bízunk benne, hogy ezek a mesés történetek nem vesznek el a kordonok mögött, hanem megtalálják méltó helyüket a Notre-Dame falai között, hogy a jövő generációi is átélhessék ezt a csodát.