Ezen a hétvégén megemlékezünk azokról, akiket már csak a szívünkben hordozunk.

Mindenszentek ünnepe és halottak napja Magyarországon hosszú évszázadok óta a megemlékezés, az elmélkedés és a tiszteletadás ünnepe. Ezek a napok alkalmat teremtenek arra, hogy az ember átélje létének mulandóságát, és megemlékezzen elhunyt szeretteiről.

Mindenszentek a katolikus egyházban az üdvözültek emlékét idézi fel, míg a protestánsok ekkor az elhunytakra emlékeznek. A halottak napja története során fokozatosan átalakult, egy egyházi ünnepből az elhunytakra való tiszteletteljes megemlékezéssé. E jeles nap keretében a közösségek összegyűlnek, hogy kifejezzék szeretetüket és emléküket azokról, akik már nem lehetnek közöttük.

A 4. században a mindenszentek ünnepét a pünkösd utáni első vasárnapon tartották meg, és ez a hagyomány az ortodox keresztény egyházban napjainkig él. A nyugati kereszténység liturgiájába Szent IV. Bonifác pápa (608-615) alatt került be, aki 609. május 13-án a római Pantheont, amely egykor a pogány istenek tiszteletére készült, Mária és az összes vértanú tiszteletére szentelte fel. III. Gergely pápa (731-741) bővítette a megünneplendők körét, így mindenszentek ünnepévé tette "a Szent Szűznek, minden apostolnak, vértanúnak, hitvallónak és a földön elhunyt minden igaz embernek" emlékét. Végül IV. Gergely pápa (827-844) döntése alapján a ünnep november 1-jére került át.

Mindenszentek napja eljövetele mindig különleges hangulatot hoz a temetőkbe. Ezen a napon sokan ápolják szeretteik emlékét, rendbe rakják a sírokat, és gyönyörű virágokkal díszítik azokat. A gyertyák fénye, melyet a halottak üdvéért gyújtanak, nem csupán a mulandóságot idézi, hanem az örök világosság szimbolikáját is magában rejti. A katolikus egyház hagyományai szerint a temetőkben, a nagy kereszt előtt, ma is elimádkozzák a mindenszentek litániáját, és szentelést nyernek az új síremlékek, ezzel is megőrízve az emlékeket és a szeretetet, amely átível az időn.

Magyarország különböző tájain ezen a napon a családok harangjátékkal emlékeztek meg elhunyt szeretteikről, míg másutt ételt osztottak a rászorulóknak. Sokan úgy vélték, hogy az elhunytak ezen az éjjelen visszatérnek a földre, ezért a családi ünnepségeken nemcsak az élőknek terítettek, hanem a távozottaknak is, és minden szobában meggyújtották a lámpákat, hogy eligibilisen tájékozódhassanak a házban. Ezen a napon néhány faluban a bírót is megválasztották, és új cselédeket is alkalmaztak, hogy a közösség életét előmozdítsák.

Mindenszentek Magyarországon 2000-ben - fél évszázad után - lett ismét munkaszüneti nap. Az ünnep a katolikusoknak 2013-tól nem tanácsolt, hanem kötelező ünnep, azaz a hívőknek kötelező részt venniük a szentmisén.

(Fotó: Bere Mátyás)

Halottak napja, a megemlékezés és tisztelet napja, amikor a múlt és a jelen összefonódik. Ezen a különleges napon sokan ellátogatnak a temetőkbe, hogy gyertyákat gyújtsanak és virágokat helyezzenek el szeretteik sírján. A csendes imák és az emlékek felidézése teret ad a nosztalgiának és a szeretetnek, amely sosem halványul el. A szívekben élő emlékek fénye csak úgy ragyog, ahogyan a gyertyák lángjai táncolnak az őszi szélben. A családok együtt idézik fel a közös pillanatokat, mesélnek a távoli rokonokról, akik már nem lehetnek közöttük. E nap során a gyász és a hála keveredik, hiszen a hiány érzése mellett ott van a tudat, hogy az eltávozottak öröksége tovább él az élőkben. Halottak napja nem csupán a búcsúzás ideje, hanem egy lehetőség arra is, hogy értékeljük az életet, amelyet a mellettünk állók adnak. Az emlékek ereje összeköti a generációkat, és emlékeztet arra, hogy a szeretet sosem múlik el, csak átalakul.

A november 2-i halottak napja eredete meglehetősen későbbi időszakra nyúlik vissza. Szent Odilo, a clunyi apátság híres vezetője, 998-ban vezette be ezt az emléknapot az általa irányított bencés közösségekben. Az ünnep hamarosan túllépett a rend keretein, és a 14. század elejére már a katolikus egyház egészében elterjedt. E megemlékezés középpontjában elhunyt szeretteink emléke áll, és a hitünk szerint a purgatóriumban lévő lelkekért végzett közbenjárás gondolata is fontos szerepet játszik.

Eszerint azok számára, akik Isten kegyelmében távoztak az élők sorából, de még hordoznak magukban bűn- és büntetésteher maradványokat, szükséges a lelki megtisztulás Isten színe előtt. A hívek számára ez egy jelentős vigaszt nyújt, hiszen imáikkal, vezekléseikkel és szentmisékkel aktívan hozzájárulhatnak meghalt szeretteik lelki üdvéhez.

E napon gyertyák és mécsesek lángja gyúl, hogy megemlékezzünk az elhunyt szeretteinkről. A hagyomány szerint e fények célja, hogy a "véletlenül kiszabadult lelkek" biztonságban visszataláljanak sírjaikhoz, és ne zaklassák az élőket. A sírok megszépítése is fontos, hiszen így a halottak szívesebben maradnak örök lakhelyükön. A bukovinai székelyek, ahogyan sok más kultúrában is, ételt visznek a temetőbe, hogy megosszanak valamit az elhunytakkal. Az eredetileg az örök életről szóló reményünnepet a mediterrán népek ma is ünneplik, mégpedig fiesztával, színes és vidám formában.