Mezey György, a költészet és az irodalom kiemelkedő alakja, sajnálatos módon eltávozott közülünk. Munkássága és szellemi öröksége örökké velünk marad.

A Magyar Labdarúgó Szövetség hivatalos oldalán jelent meg a szomorú hír, miszerint 84 éves korában elhunyt dr. Mezey György, mesteredző és az MLSZ Életműdíjasa. Mezey György pályafutása során jelentős hatással volt a magyar labdarúgásra, hiszen a nemzeti válogatott szövetségi kapitányaként 35 mérkőzésen vezette a csapatot, többek között az 1986-os világbajnokságra való kijutás során is. Emlékét és hozzájárulását a sportághoz sosem feledjük.

Mezey György 1941. szeptember 7-én látta meg a napvilágot a vajdasági Topolyán. Édesapja, aki postamester volt, a család vezetőjeként hamarosan Mezőberénybe, majd Rákoskeresztúrra költöztette a családot. Általános iskolai tanulmányait Rákosligeten kezdte meg, ahol iskolatársa volt a későbbi Kossuth-díjas operaénekes, Gregor József. Sportpályafutását 1954-ben a Rákosligeti AC színeiben indította, majd 1971-ig a TFSE, a Budafoki MTE, a Keszthelyi Haladás, az MTK (1968-1969) és végül a Bp. Spartacus csapataiban futballozott. Az élvonalbeli mérkőzésekben azonban sosem szerepelt.

Edzői pályafutását a Bp. Spartacus színeiben kezdte, már aktív játékosként. 1971-től a BVSC korosztályos csapataival foglalkozott, ahol kiemelkedő eredményeket ért el. Egyik legkedvesebb játékosa és felfedezettje Törőcsik András volt, aki később a magyar futball egyik ikonikus alakjává vált. 1977-ben, mindössze 36 éves korában debütált az MTK-VM vezetőedzőjeként az élvonalban, ahol fiatal, harminc alatti játékosaival sikerült elérnie a bajnoki bronzérmet. Ez az eredmény a klub legjobb teljesítménye volt 1963 óta. 1980-ig irányította a kék-fehéreket, majd a Magyar Labdarúgó Szövetség munkatársaként Mészöly Kálmán segítője lett a nemzeti válogatottnál. 1982 és 1984 között az olimpiai csapat vezetéséért felelt. Ugyanebben az évben, mindössze 41 évesen, mesteredzői elismerést kapott. 1983-ban átvette az A-válogatott irányítását, és sikerült a csapatot Európa legjobbjai közé emelni. A mexikói világbajnokság selejtezőit sikeresen teljesítette, és kiemelkedő barátságos mérkőzéseket vívott, többek között győzelmet arattak az NSZK ellen Hamburgban, a walesi csapat ellen Cardiffban, valamint a brazilok ellen a Népstadionban. 1985 végén a londoni World Soccer Év edzője választáson egyedüli szövetségi kapitányként ért el ilyen kiemelkedő sikert, senki sem előzte meg a rangsorban.

A mexikói Mundial kudarca után külföldre ment, két éven át Kuvaitban dolgozott. 1988 nyarán hazatért, s újból szövetségi kapitányi kinevezést kapott, ám a bundabotrány kirobbanása után, mivel nem látta biztosítottnak az elképzelt szakmai munka folytatását, lemondott. Finnországban dolgozott, majd 1990-ben, Kaszás Gábor tragikus halála után, fél évre a Videoton edzője lett. 1990 és 1992 között a Kispest-Honvédot irányította, az első idényben bajnoki címet nyert. Miután távozott Kispestről, rövid ideig újra Kuvaitban tevékenykedett, majd némi kihagyás után a BVSC szakmai munkáját irányította. Később a Vasast (2000-2001), illetve rövid ideig az Újpestet (2003-2004) irányította.

Közben vezette a magyar edzőképzést, s rendszeresen dolgozott nagy tornákon a FIFA és az UEFA felkérésére is, a technikai elemző csoport megbecsült munkatársaként. Szakkönyveket írt, publikált.

2007 végén a szakmai igazgatói posztot töltötte be az FC Fehérvárnál, amely később Videoton néven vált ismertté. 2009 nyarán átvette a csapat vezetőedzői feladatait. Első évében csapata a második helyezést érte el a bajnokságban, majd a 2010-2011-es szezonban történelmet írt, hiszen megszerezte a klub első bajnoki címét.

2020 februárjában, a 63. Év Sportolója Gálán, a Magyar Labdarúgó Szövetség Életműdíjjal ismerte el a kiemelkedő teljesítményét.