Együtt a méh melegében, együtt a föld ölelésében.

Amanirenasz, a harcos királynő, aki megállította Rómát

Egyedülálló felfedezés, római kori iker temetkezés Trogirban

Nem a fényűző arany vagy a monumentális síremlékek emelik ki ezt a temetkezést, hanem az a finom részletesség, ahogyan két kis életet, közel kétezer éve, a föld ölelésébe helyeztek. Horvátországban, Trogir városának római kori temetőjében bukkantak rá egy fiú és egy lány ikerpár maradványaira. A kicsik egymás felé fordulva, oldalra fekve pihentek, mintha az utolsó ölelésükben találtak volna örök nyugalmat. Ez a gyengédség különösen meglepő egy olyan korban, amikor a gyermekhalandóság oly magas volt, hogy sok csecsemő elhunyta ritkán kapott hivatalos temetkezést.

A Dragulin temetőben 2016-ban, egy építkezés során bukkantak rá a sírra. Az ásatások során összesen 42 sírt fedeztek fel, melyek közül körülbelül egyharmadában csecsemők vagy újszülöttek nyugodtak. Külön figyelmet érdemel a G-14-es sír, amely a térségben egyedülálló, mivel ez az egyetlen azonosított római kori kettős csecsemőtemetkezés.

A genetikai elemzések megerősítették, hogy a gyermekek ikrek voltak. Valószínű, hogy egy időben távoztak az élők sorából, esetleg halvaszületés következményeként, vagy néhány héttel a születésük után valami tragikus esemény, esetleg betegség következtében. A temetés időpontját a Kr. u. 1. század végére és a 2. század közepére datálták. Ekkor Tragurium már egy virágzó római kikötőváros volt, amely az Illyricum provincia részeként fejlődött.

Csontok, melyek betegségekről mesélnek

A csontok alapos vizsgálata árulkodó nyomokat tárt fel az anyagcsere-betegségek és a súlyos táplálkozási hiányosságok tekintetében. Az ikrek csontstruktúrája – különösen a koponya, az állkapocs, a bordák és a lapockák – elváltozásokat, porozitást, csonthártya-reakciókat, valamint bordadeformitásokat mutatott. Ezek a tünetek arra utalnak, hogy a csecsemők hosszan tartó szisztémás stressznek voltak kitéve, amely valamilyen káros hatás következménye volt.

Mivel az ikrek teljes mértékben anyjuk táplálkozására voltak utalva, a kutatók szerint a csecsemők egészségi állapota az anyai alultápláltságot tükrözte. A jelenséget "anya-csecsemő dyád"-nak nevezik, vagyis ha az anya rosszul táplált, a terhesség és a szoptatás alatt ez közvetlen hatással van a gyermek fejlődésére.

A kutatás egyik legfigyelemreméltóbb megállapítása, hogy az ikrek halálának okai között az ólom is szerepet játszhatott. Bár a csontok ólomszintjét nem vizsgálták közvetlenül, a megfigyelt elváltozások – mint a porózus csontozat és a csonthártya-reakciók – összhangban állnak az ólommérgezés klasszikus tüneteivel. A római időszakban az ólom széleskörűen elterjedt volt: csövekben, edényekben használták, sőt, a bor ízesítésére is alkalmazták.

Az ólom fokozatosan felhalmozódik a csontokban, és terhesség alatt könnyen átjuthat a méhlepényen vagy az anyatejen keresztül a magzatba. Kutatások szerint a hasonló korú és területről származó gyermekek körében magas ólomszintet figyeltek meg, ami arra utal, hogy az ikrek is valószínűleg ki voltak téve ennek a veszélyes anyagnak.

Ritka temetkezési szokás, amely a halál után is megőrzi a szeretetet.

A csecsemők sírjaiban nem bukkantak mellékletekre, azonban a testek elhelyezése önmagában is sokat elárul. A gondosan megvalósított temetési szertartás és a testek egymás felé fordított helyzete arra utal, hogy a család mélyen szerette és gyászolta őket. Ez a megfigyelés ellentmond a korabeli római írásos forrásoknak, amelyek gyakran bagatellizálták a csecsemőhalál jelentőségét.

A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy az ilyen jellegű temetkezés rendkívül ritkának számít, és értékes információkat nyújt nem csupán a gyermekhalandóság kérdéseiről, hanem a római társadalom egészségügyi helyzetéről és temetkezési hagyományairól is.