A magyarok ebben verhetetlenek: a zseniális Kodály Zoltán 60 évvel ezelőtt felfedte a titkot, ami a zenei világban új dimenziókat nyitott.
Egy rég elfeledett beszélgetés, egy kiemelkedő elme felfedezése és egy titok, amely már hatvan éve lappang a köztudatban - mégsem merjük eléggé boncolgatni.
Kodály Zoltán nem csupán a zenei szakszavak világában számít a legnagyobb magyar géniuszok egyikének, hanem azok körében is, akik hisznek abban, hogy a zene több mint egyszerű művészet; valójában egy hatékony eszköz a nemzeti identitás és a közösségi lélek megerősítésére. Hatvan évvel ezelőtt egy interjú során olyan megállapítást fogalmazott meg, amely a mai napig érvényes és visszhangzik: a magyarok ritmusérzéke valóban egyedülálló. Ezt a gondolatot talán nem hangsúlyozzuk eléggé, pedig mélyen gyökerezik kultúránkban és közösségi élményeinkben.
1965-ben egy különleges interjút adott a mester, amelynek címe már önmagában is beszédes: "Elcsépelt újságírói kérdések a szigorú mesterhez". A kérdések valóban ismerősök voltak, de a válaszok frissessége lenyűgöző. Kodályt sosem vonzotta a szenzációhajhászás vagy a felesleges zűrzavar – ő mindig a lényegre fókuszált. És a lényeget határozottan kifejtette.
Az egyik megállapítás, amelyet a Fidelio felfedezett, egy időtlen észrevétel:
