Dobolt, filmeket alkotott, ám végül ecsettel a kezében vált világszerte elismert művésszé.

Simon-Mazula Tibor egy kivételes festőművész, akinek tehetségéről bárki megbizonyosodhat, ha a héten ellátogat a Pintér Galériába. Az élmény igazán teljessé válik, ha lehetőségünk nyílik beszélgetni ezzel a békéscsabai születésű alkotóval, aki San Franciscóban fedezte fel valódi önmagát. Az utóbbi években azonban hazájában próbálja megvalósítani művészi vízióját, mintegy prófétaként.

"Festés közben ösztöneimre hagyatkozom. A spontán alkotás számomra menedék, ami nemcsak megvéd a külvilágtól, de össze is köt vele. Megnyugszom, amikor az ecset finoman érinti a vásznat, és csak a képre koncentrálok. Ha az anyag fröccsen, a kés karcol, akkor a festés eleven. A világ szorongatását az expresszív festés technikájával akarom megtörni. A vásznon néhol csonthamuval és márványporral kevert vastag olajfesték repedezik, mint a szikes talaj. Máshol a felület csupasz, mintha vihar söpört volna végig a képen."

Simon-Mazula Tibor saját szavaival mesél művészetéről, de amikor a békéscsabai születésű festőművész alkotásait tanulmányozzuk, saját gondolataink is születnek. Különösen igaz ez, ha egy órát eltöltünk Budapesten, a Pintér Galériában, ahol február 12-én nyílt meg a művész lenyűgöző kiállítása. A tárlatvezetés során lehetőségünk nyílt, hogy mélyebb betekintést nyerjünk egy olyan életpályába és művészi filozófiába, mely tele van izgalmas rejtélyekkel.

Az eltelt közel két év során többször is megfogalmazódott bennem a szándék, hogy ellátogassak a Nyóckerbe, egészen pontosan a Német utcai Nyolcésfél Inspirációs Övezet és Alkotótérbe, ahol a műtermét találom. Számos alkalommal összefutottunk már, többnyire drMáriás valamilyen vernisszázsán, de a látogatásom eddig még elmaradt. Most viszont, hogy két alkalommal is megtekintettem a Pintér Galériában futó kiállítást, úgy érzem, már csak napok kérdése, hogy végre megvalósítsam a régóta tervezett látogatást.

A jelenlegi kiállítás az elmúlt évtized legkiemelkedőbb alkotásait vonultatja fel, természetesen nem minden művet, hanem a legértékesebb darabokat. Simon-Mazula festményeit szemlélve egyből eszembe jut Sam Taylor-Johnson kultikus filmje, A szürke ötven árnyalata. Itt azonban a színpaletta sokkal gazdagabb: Simon-Mazula nem csupán ötven árnyalattal játszik, hanem egy valódi színkavalkáddal. Csonthamuból, szénből, timsóból és még ki tudja, milyen egyedi anyagokból keveri ki az árnyalatokat, így ha valaki ránéz egy művére, már messziről is azonnal fel tudja ismerni, hogy az Simon-Mazula keze nyomát viseli.

Természetesen, itt van a szöveg egyedi átfogalmazása: A művész életében egy másik fontos elemet is felfedezhetünk: a modellt. Minden alkotásának, a csendéleteket leszámítva, felesége, Diana, a múzsája. Két és fél évtizede elválaszthatatlanok, és ahogy az éjfekete hajú hölgyet szemléljük, sőt, még inkább, amikor beszélgetünk vele, világosan érzékelhető, miért játszik olyan központi szerepet Diana a festő életében.

Ha már filmes analógiákra tévedtünk, akkor nem mehetek el szó nélkül a mostani kiállítás mellett, amely az Ébredések (Awakenings) címet viseli. Azonnal eszembe jut a 1991-es filmdráma, amelyben Robert De Niro és Robin Williams játszanak. Olyan érzésem van, mintha Simon-Mazula művein évtizedek óta alvó alakok és formák nyernének új életet, mintegy visszahozva a múlt titokzatos és elfeledett pillanatait.

Az első három kép egy forróvizes fürdőkádban pihenő nőt mutat be, különös felülnézetből, ami egyfajta szögből való nézőpontot tükröz, ami a művész stílusára jellemző. Ezek a művek pontosan egy évtizeddel ezelőtt születtek meg, Tibor kék korszakában – nem csak Picassónak volt ilyen! És mindez San Franciscóban? Igen, pontosan ott!

A kétezres években két évig Dubajban dolgoztam, art director voltam - mondja mindezt olyan magától értetődő természetességgel, mintha azt közölné, hogy a sarki pékségben volt pultos. -Találkoztam sejk Mohameddel is, az államnak és cégeknek is dolgoztunk, például a Limewaternek, a legnagyobb ásványvíz-forgalmazónak, kreatív munkákat végeztünk. És közben festettem. Onnan jelentkeztem San Franciscóba mesterképzésre, festő szakra, fel is vettek. Hét évig éltünk kint a feleségemmel, rendkívül tanulságos és hasznos hét év volt.

Simon-Mazula és felesége két bőrönddel és háromszáz dollárral érkezett San Franciscóba, ösztöndíj nélkül. Mégis, elhatározták, hogy megvetik a lábukat. 2008 és 2010 között Dubajban dolgoztak, majd hazautaztak Békéscsabára, hogy összepakoljanak, és 2010-ben már indultak is vissza Friscóba! Itt nem voltak se rokonok, se támogatóik, se barátaik; teljesen magukra voltak utalva.

Motivációs esszében fogalmazta meg a vágyait, hogy miért akar ott tanulni, továbbá rajzokat, festményeket, animációs klipeket is kiküldött. Kertészmérnöknek tanult, majd Szegeden rajz-matematika szakon végzett.

Dubajban tapasztaltam meg igazán az extrém élmények világát. Számos kiállításon mutathattam be a munkáimat, majd San Franciscóba költözve három és fél év alatt végeztem el az Academy of Art Universityt. A diplomamunka-kiállításom óriási sikert aratott, így úgy döntöttünk, hogy kint maradunk, és 2017-ig kiterjesztettük az ott tartózkodásunkat. Nagyon jól éreztem magam, hiszen ez a környezet volt az, ami igazán inspirált, és sokkal támogatóbb volt, mint amit itthon tapasztaltam. Albérletben laktunk, de 2012-ben bekövetkezett egy drámai áremelkedés, amely megduplázta a lakhatási költségeinket. Szinte az utcára kerültünk, de szerencsére egy művészetpárti házaspár a régi árakon bérbe adta a földszinti lakását, így megmenekültünk.

San Franciscóban élt Tibor és családja, mint Marci Hevesen; festményeit nagy kedveléssel vásárolták. A városban az angol nyelv csupán a harmadik helyet foglalta el a kínai és a spanyol után, így a család egyáltalán nem érezte magát idegennek. Lehet, hogy még ma is ott lennének, de a szülők már nagyon megöregedtek, és elérkezett az idő, hogy visszatérjenek. Ráadásul Észak-Kalifornia megélhetési költségei az egekbe szöktek, így 2017-ben végleg hazatértek.

"Eleinte két-három évre szántuk magunkat itthon, de aztán közbeszólt a Covid-járvány, és itt ragadtunk" - meséli. - "Hogy végleg maradunk-e, azt nem tudom, mert a világ még mindig csábít. Nyáron egy kiállítással debütálok Szöulban, utána pedig meglátjuk, merre sodor az élet..."

Tibor egy igazi reneszánsz figura, aki több művészeti területen is megcsillogtatta tehetségét. Dojo-zenekarokban dobolva járta be Európa színpadait, Boszniától Barcelonáig, Prágától egészen Párizsig. Rövidfilmjei és animációs alkotásai pedig a világ számos pontján, Vancouvertől Tel Avivig, elnyerték a közönség tetszését. És ha mindez nem lenne elég, a nyolcvanas években vívóként élsportolóként is megállta a helyét, bizonyítva, hogy sokoldalúsága határtalan.

A Falk Miksa utcai kiállítását szemlélve világosan kiderül, hogy a festészet valóban az ő igazi otthona.

Borítókép: Simon-Mazula Tibor festőművész lenyűgöző kiállítása 2025. február 21-én. Kép forrása: Mult Roland / Index.