Természetesen! Íme egy egyedi megfogalmazás: **DELMAGYAR - Magányosan, mégis társaságban** Egyedül lenni néha megnyugtató, ugyanakkor a pillanatokban ott bujkál a közelség érzése, amely összeköt minket másokkal. Az élet különös játék, ahol a magány és a
Éjszaka, a sétányon vagy az utcák csendjében, netán az élet bonyolult ösvényein bolyongva, gyakran tapasztalhatjuk meg a magány fura érzését. Ott vagyunk, a világ forgatagában, mégis egyedül, miközben a lelkünk mélyén ott rejlik a kapcsolat keresése.
Biztos, mindenki járt már abban a cipőben, hogy éjszaka-hajnal sétált haza, szórakozóhelyre, szállásra. Egyedül, sötétben igyekezett célja felé, ami ismeretlen településen még nagyobb kihívás. Mert otthon minden sarkot, utcát, teret ismerünk, persze, ettől még érezhetjük magunkat magányosnak, elbizonytalanodhatunk és félhetünk, látva a fák, bokrok, kandeláberek, padok, szemetesek, szobrok és házak megnyúló majd zsugorodó árnyékát. Vagy éppen a sajátunkat.
Az érzés, amikor a szívünkben melegség terjed, olyan, mint egy napfényes reggel, amely felfrissíti a lelkünket. Az öröm apró pillanatai életünk szövetébe szőve, minden egyes mosollyal és kedves gesztussal egyedivé varázsolják a napunkat. Ilyenkor a világ színei élénkebbé válnak, és minden egyes lépésünkkel egy új kaland kezdődik. Az ilyen pillanatokban érezzük igazán, hogy élünk, és hogy minden apróság értékes.
Már az is különös örömöt ad, amikor a sejtekkel teli, homályos utcán, vagy a csendes sétányon szembejönnek velünk mások, és talán egy barátságos köszönés is elhangzik. Ezek a pillanatok csupán egy-két másodpercet ölelnek fel, és máris ismét egyedül találjuk magunkat, ahogy gyors léptekkel haladunk a sötétség felé, hogy minél előbb elérjük célunkat. Ilyen helyzetekben igazi támaszt nyújthat a Hazakísérő Telefon szolgáltatása. Egyszerűen tárcsázhatjuk az ingyenes számot, ahol a hívásfogadó operátor érdeklődik a tartózkodási helyünkről, az úticélunkról, és a szándékunkról. Ekkor megkezdődhet egy kellemes beszélgetés, amely enyhítheti feszültségünket, és egy kis fényt hozhat a sötétségbe, hiszen már van egy társunk, aki virtuálisan mellettünk halad.
Egyedül, mint a csillag az égen.
Sokat segít. Abban nem, ha az élet valós útját egyedül rójuk - világosban, nappal is. Ami persze sötétnek, ijesztőnek tűnhet, mert valóban egyedül vagyunk, egyedül maradtunk. Erre az esetre nincs telefonszám, főleg nem ingyenes és zöld. De valamit, főleg valakit hívni kell, tartson velünk, ne egyedül tegyük meg a cél, a boldogság felé vezető utat. Egyébként, úgy nem is lehet. Ha az igazi éjszakában, éjfél környékén hazafelé igyekezve ezen morfondírozunk, eltévedhetünk, de akkor hívhatjuk a Hazakísérő Telefont, ha bajunk történne, riasztják a hatóságokat. Mert egyedül vagyunk, és mégse. Mint az életben...
