Czakó Julianna: Ha a játékot a foci világához kellene mérni, akkor én a kapus szerepét vállalnám magamra.

Miskolcon eltöltött tíz éve alatt Czakó Julianna számos klasszikus és kortárs drámai műben alakította a legizgalmasabb női karaktereket, sok esetben férje, Görög László oldalán. A Junior Prima és Domján Edit-díjas színésznő tavaly óta a Thália Színház társulatának elismert tagja. Őszintén elutasítja a reklámfelkéréseket, és nem törekszik tévésorozatok szerepeire. Amikor pedig a színpadon magaslatokba emelkedik, mindent megbocsát a férjének, aki a földön biztosítókötelekkel vigyázza a biztonságát.

Ez a második évada a Thália társulatában, előtt tíz évig Miskolcon játszott. Tulajdonképpen ott lett színésznő?

Igen, játszottam egy éven keresztül Kaposváron az egyetem befejezése után, és még Győrben is eltöltöttem egy kis időt, ahol stúdiósként tevékenykedtem az egyetem előtt.

Tíz év alatt szinte személyesen megismerte a miskolci nézőket?

Sokukat ismertem, van, akivel még ma is tartjuk a kapcsolatot. De én egyébként nem vagyok afféle elérhetetlennek tűnő alkat.

Ekkor a nyitott hozzáállás révén bátrabban lehetett új dolgokat kipróbálni.

Ha valahol valóban elfogadnak és szeretetteljesen körülvesznek, akkor a bizalom egyre inkább megerősödik irányodban, de ezt a bizalmat folyamatosan meg kell érdemelni. A kísérletezés terén a miskolci színház annyira magas színvonalú volt, hogy fel sem merült bennem a veszélye annak, hogy valami újat mutassak be. Ebben a tekintetben a Tháliában is jelentős szabadságot élvezünk. Ilyenkor az ember szinte egy illúzióban él, mintha ő lenne a legjobb. Úgy vélem, bárhol is dolgozzon az ember, szükségszerű, hogy érezzen valami hasonlót, amely azon a meggyőződésen alapul, hogy az adott helyszín az ország legjobb színháza. A színészethez elengedhetetlen az egészséges önbizalom.

Tíz év együttélés után miért döntöttek férjével, Görög Lászlóval arról, hogy Miskolcról Budapestre költöznek?

Bár Miskolc rengeteg biztonságot nyújtott számunkra, a távolság, amely elválasztott a győri családomtól, egyre inkább nyomasztott. Kislányom, Gizike számára is egyre nehezebbé vált a helyzet, hiszen a közelségük hiánya érzékelhető nyomot hagyott rajta.

Ő hány éves?

Most hétéves, már Budaörsön kezdte el a sulit. Ez nagyon fontos szempont volt. Sokat gondolkodtunk korábban, hogy mit kellene csinálni. Nem tűnt tökéletesnek a felnövekvő lányunk élete olyanformán, hogy anya meg apa bemegy a színházba, ami három méterre van a színészháztól, ő meg távol él a saját unokatestvéreitől, nagyszüleitől.

Valahol hallottam, hogy a győri nagyszülők szívük minden szeretetével belemerültek az unokájuk életébe, és a hétvégi látogatások során már hétfő hajnalban útnak indulnak haza, csupán azért, hogy minél több időt tölthessenek el a kis unokával. Az ő lelkesedésük és elkötelezettségük igazán példaértékű!

Igen, valóban van ilyen, és az "őrület" csak fokozódik: mostantól minden pénteken a nagypapa Budaörsről Győrbe viszi Gizikét tornázni.

Természetesen! Íme egy egyedi változat: "Győr városába látogatni?"

Igen, minden unoka rendszeresen részt vesz a szertorna edzéseken, és most már a lányunk is csatlakozott hozzájuk. Pénteken a nagypapa elviszi őket Győrbe, ahol pénteken és szombaton is vár rájuk egy-egy edzés. Utána pedig együtt térnek haza.

De mi ennek az oka? Az édesapja esetleg tornaedző?

Nem, viszont az öcsém is oda járt, és nagyon jó kapcsolat alakult ki az edzőkkel. Bármilyen sportágra érvényes, a tornára pedig fokozottan, hogy nagyon nem mindegy, ki és miként foglalkozik a gyerekkel.

Találkoztam egy írással, amelyben búcsúzóul összegyűjtöttek tíz emlékezetes miskolci előadást, ahol a férjével együtt szerepeltek. Sokszor hallani, hogy a párok számára nem ideális, ha közös munkába fognak. Nálatok miért működik ez másképp?

Szerintem úgy, hogy bírjuk egymást, és még mindig van, amit nem próbáltunk. Ősszel lesz a Tháliában egy Cseh Tamás, illetve Bereményi Géza szerzői est, a Fehér babák, amelyet Laci rendez. Ez azért izgalmas, mert eddig csak színészként dolgoztunk együtt, de most rendezni fog, én meg játszom.

Mire számítasz? Milyen várakozásokkal tekintesz a jövő felé? Az élet tele van meglepetésekkel, és néha a legváratlanabb dolgok történnek velünk. Érdemes nyitott szemmel járni, mert a lehetőségek kimeríthetetlenek. Képzeld el, hogy minden nap új kalandok várnak rád! Szóval, mire is számítasz pontosan?

Izgatottan várom, hogy hogyan fog alakulni ez az alapvetően hierarchikus kapcsolat.

Párterápia? Egy olyan lehetőség, ahol a kapcsolat mélyebb megértésére és megerősítésére nyílik alkalom. Itt a párok felfedezhetik a köztük lévő kommunikáció rejtett rétegeit, és közösen dolgozhatnak a kihívások leküzdésén. A terápia során egy tapasztalt szakember segít abban, hogy a felek kifejezhessék érzéseiket, vágyukat és aggodalmaikat, ezáltal újraélesztve a szeretetet és a bizalmat. Az út néha rögös lehet, de a cél mindig a harmónia és a kölcsönös megértés helyreállítása.

A helyzet valójában nem olyan vészes, és ha visszautalok az előző kérdésre, fontos, hogy a munka mellett mindkét fél számára legyen lehetőség a szabad tér kihasználására, nem terheljük egymást túlzottan.

Másképp fogalmazva, igyekeznek elkerülni, hogy zavarják egymást?

Én azért igyekszem, hogy érezze a törődést. Most olvastam valahol, hogy azok a házasságok működnek jobban, azok tartanak tovább, ahol sok a veszekedés. Mondtam is neki: látod, mindent megteszek, hogy jó legyen és sokáig tartson.

Tíz év alatt a párkapcsolatok minden elképzelhető csodáját és poklát is megelevenítették már a nézők előtt. Szokták mondani, hogy a színész sok mindent magából játszik, illetve abból, amit lát és ismer. Nem veszélyes ez?

Nem hiszem. Laci olyan színész, aki teljesen átlényegül, amikor egy szerepet próbál.

Milyen szempontból térnek el egymástól?

Hasonlóságaink vannak. Nem mi öltözködünk a szerep maszkjába, hanem a szerep talál utat hozzánk. Amikor a Ványa bában vagyok, nyilvánvaló, hogy nem Lacival folytatok párbeszédet, hanem Jelénával. Ez a nézőpont egyébként Ibsen Babaházát tette számomra az egyik leglenyűgözőbb élménnyé.

Miért van szükség arra, hogy egyedivé tegyük a szöveget? Az egyediség nem csupán a kreativitás kifejezését jelenti, hanem segít abban is, hogy a mondanivalónk kiemelkedjen a zajból. Egy eredeti megközelítés felkeltheti az olvasó figyelmét, és emlékezetessé teheti a tartalmat. Emellett az egyedi stílus lehetőséget ad arra, hogy a saját hangunkat és nézőpontunkat tükrözzük, ezáltal mélyebb kapcsolatot alakíthatunk ki az olvasóinkkal. A kérdés tehát nem csupán az, hogy miért fontos az egyediség, hanem hogy hogyan tudjuk azt megvalósítani a szövegeinkben.

Ez egy rendkívül megpróbáló utazás. Különösen az utolsó jelenet ragadja meg az embert, amikor a nő váratlanul beismeri, hogy már nem szereti a férjét, és képes pontosan kifejteni az okokat is. Ebben a pillanatban valósággal átéljük, hogyan formálódik a szereplő belső világa, és ráébredünk, milyen mélyen áthatja a gondolkodását a helyzet.

És ez nem félelmetes?

Természetesen, íme egy egyedibb változat: Igen, van egy különleges aspektusa is ennek a folyamatnak. Jelenleg egy másik produkció, a Hisztéria, rendkívüli módon hat rám, amelyben Jessicát alakítom. Ez a karakter a Sigmund Freud életének végén játszódó fekete komédiában található, és úgy érzem, hogy még nem teljesen birtoklom őt. Vannak benne olyan rétegek, amelyeket még nem sikerült teljesen megfejtenem. Bár kívülről talán nem látszik, de folyamatosan fejlődik bennem. Külön öröm, hogy Szervét Tiborral dolgozhatok együtt, aki hasonlóan mélyen és kérdésekkel teli megközelítéssel áll a szerephez. A próbák során olyan rengeteg kérdés merül fel, hogy szinte záporoznak a gondolatok, és ahogy közeledik a főpróbahét, érzem, hogy mintha a rendszer megtelne, vagy túlpörögne, és már azon kell dolgozni, hogy minden kisimuljon. Folyamatosan érkeznek az újabb és újabb kérdések, amelyek újabb kihívásokat hoznak magukkal. Most éppen túlvagyunk Feydeau A hülyéje című bohózatának bemutatóján, de a főpróbahét elején itt is átéltem, hogy a kreatív feszültség szinte elérte a csúcsát.

Egy bohózatban is ugyanúgy törekszik a karakterének mélységeinek feltárására, mint ahogyan a legkomolyabb drámában tenné?

Nyilván, de a vígjátéknál nagyon sokat számít a ritmus, a tempó, hogy ne ejtsd le, hogy tartsd, és fokozd az energiaszintet. Azt is nagyon meg kell gondolni, meddig fűtöd az egészet, hogy ne égjen meg. Ne mondja a néző, hogy hú, ez már túlzás. Tehát ott az arányokat kell valahogy jobban belőni.

Ez nem igaz minden darabra?.

Valóban, de egy bohózat esetében nem olyan egyszerű elrejteni a problémákat. Ha a közönség nem nevet, akkor az egész darab megbukik.

Lehet egyformán fontos egy klasszikus lélekboncoló szerep és egy vígjátéki karakter?

Inkább úgy mondanám, nagyon szeretem, ha mindenből van. Fontos, hogy legyen olyan, amibe kicsit bele lehet halni, de a vígjátékokat és a zenés darabokat is élvezem.

Rátalált a saját szerepére a társulatban?

Igazán imádom! Az első évben azonban volt bennem egy kis félelem.

Milyen hatással volt rád, hogy a Ványa bában vendégszereplőként indultál?

Igen, egy kicsit megismertük egymást a Télikertben, aztán jöttek a nagyszínpados feladatok, a szerepátvételek. Szerencsére ez egy olyan társulat, ahol főleg a teljesítmény számít, és nem más egyebek, amiknek amúgy se kellene számítaniuk. Egy év után határozottan úgy látom, hogy az itteni csapat egyik nagy erőssége az, hogy értékeli, ha valaki egyfelé húz a többiekkel, a közös teljesítés felé megy az akarata.

Ebben a csapatban elég sok a főszereplő.

Mindenki tudja, hogy nemcsak a főszereplők számítanak egy előadásban. Gondoljunk csak a „Hülyéje” című vígjátékra! Ez az előadás igazi csapatmunkát igényel, ahol az összjáték a lényeg. Katona Peti játssza a Pontagnacot, aki ugyan a középpontban áll, de nem mondhatjuk, hogy ő az egyetlen, aki kiemelkedik. Sokkal inkább arról van szó, hogy mindannyian együtt formáljuk a történetet. A nézők számára sokkal izgalmasabb, ha több szálon fut a cselekmény, így lehetőségük nyílik arra, hogy nyomon követhessék a különböző karakterek fejlődését, miközben az egész sztori darabjait összerakják.

Jó csapatjátékosnak tartja magát?

Abszolút csapatjátékosnak tartom magam, és ha a játékot a focihoz kéne hasonlítani, akkor kapus vagyok. Kivédem az ellenséges labdákat, és pontosan passzolok. Szoktam menteni is a színpadon, ha olyan a helyzet. A próbákon is, amikor már mindenki hullafáradt, és túlpörög, mert nyakunkon a nyilvános főpróba, vagy valami hasonló határidő, én vagyok, aki szól, hogy gyerekek, az a fontos, hogy senkinek ne legyen semmi baja.

Ilyenkor felmerül benne a kérdés: vajon milyen balesetek történhetnek?

Sajnos már több hasonló esetet is tapasztaltam, és velem is megesett már ilyen.

Miskolcon? Fedezd fel ezt a különleges várost, ahol a történelmi múlt és a modern életstílus találkozik! A Zempléni-hegység lábánál fekvő Miskolc gazdag kulturális örökséggel, lenyűgöző épületekkel és barátságos emberekkel várja az odalátogatókat. Ne hagyd ki a híres Lillafüredet a mesés vízeséseivel és a gyönyörű kirándulóhelyeivel, vagy a város ikonikus nevezetességeit, mint a Diósgyőri vár. Miskolc szívében számos étterem és kávézó kínál ízletes helyi ételeket, így valóban érdemes itt eltölteni egy hétvégét vagy akár több napot is!

Igen, de senki sem okolható igazán. Amikor ez velem esett meg, legfőképpen én voltam a felelős. Mégis tisztában vagyok azzal, hogy az ilyen dolgok néha előfordulnak.

Fáradt volt?

Persze, itt van egy egyedibb változat: Igen, az ügyelő egy kicsit korábban engedte le a függönyt, és ezzel sikerült egy függönyvassal fejbe találnia. Az adrenalin hihetetlen dolgokra képes, hiszen végigcsináltam az előadást, de amikor az utolsó taps elhangzott, éreztem, hogy valami nincs rendben. Kiderült, hogy agyrázkódásom van. Egyébként is hajlamos vagyok elvágni a kezem, vagy beütni magam, mintha a balszerencse kísérne minden lépésemet.

Volt néhány szomorú baleset a közelmúltban, ami eléggé felkavarta a kedélyeket. Ezzel együtt, vagy ettől függetlenül, mit gondol arról, milyen most Magyarországon színésznek lenni?

Nehéz erre válaszolnom, például azért, mert ahogy itt a Thália Színházban dolgozhatunk, az nem az átlagos magyar színészi valóság. Általában véve úgy látom, mintha már nem is lenne valódi súlya annak, ha valaki hivatásos színész, és ne adj' isten, papír is igazolja, hogy ezt évekig tanulta. Sokkal fontosabb, hogyan produkálja magát, vagy milyen produktumként adja el magát különböző internetes felületeken vagy show-műsorokban. Úgy tűnik, mintha ez már értékesebb lenne.

Lehetséges, hogy nem kapott meghívást, vagy talán tudatosan elkerüli az ilyen alkalmakat?

Volt, hogy megkerestek, de én ezeket nem szeretem. Reklámra se megyek el, inkább takarítanék, ha annyira nem lenne pénzem. De egyáltalán nem ítélem el vagy meg, aki csinálja.

Most végre fellélegezhet George Clooney.

Ő megcsinálhatja, de ott valahogy ez is máshogy működik.

Itt hogyan működik?

Amikor valaki nálunk reklámozni kezd, azonnal az ugrik be, hogy talán nem volt más választása. Különösen akkor, ha egy ismerős arccal találkozom egy valóságshow-ban, az felveti bennem ezt a gondolatot.

Léteznek olyan televíziós produkciók, ahol ismert párok versenyeznek egymással, hogy megmutassák, ki a legjobb a különböző kihívásokban. Te és a férjed valaha kaptatok már meghívást egy ilyen műsorba?

Még nem kerestek meg minket, és úgy érzem, hogy Lacival nem is vállalnánk el egy ilyen szereplést. Ő nem a legügyesebb, és nem igazán tud futni vagy gyorsan mászni. Talán egyetlen versenyben lenne esélye, ami arról szól, hogy ki tudja a legcsípősebb ételeket megenni.

Milyen sorozatokban szerepelne szívesen?

Nem vágyom erre sem. Nagyon rossz castingokon voltam, régóta nem megyek el ilyesmire. Nincs bennem olyan érzés, hogy a színpadon ne tudnék kiteljesedni. De a Ványa bá filmes változata, amit nyáron forgattunk, nagyon jó munka volt, hasonlót szívesen csinálnék még.

Van olyan szerep, karakter, amiről úgy érzi, hogy pont magára írták?

Szívesen megformálnám Az ember tragédiájában Lucifert, hiszen ennek a karakternek a komplexitása lenyűgöző. Jelenleg azonban kicsit elmerültem a Hedda Gabler világában; több feldolgozást is láttam, és folyamatosan olvasgatom a szöveget, mélyen elgondolkodva a jelentésén. Ráadásul, ha már szóba került, nagyon izgalmas lenne, ha készülne egy életrajzi film egy ikonikus magyar színésznőről vagy énekesnőről – ez igazán felkeltette az érdeklődésemet!

Természetesen, szívesen egyedivé teszem a szöveget! Ha szeretnél, mondj egy konkrét énekesnőt vagy színésznőt, és én az ő stílusára vagy jellemzőire építve készítek el egy új szöveget. Kérlek, adj meg egy nevet!

Jelenleg hétéves, és már most lenyűgöz a humora, ami igazán különleges. Gyönyörű és okos, így izgalmas jövő elé nézünk. Az igazság az, hogy már részben a jövőre is készülünk, hiszen közösen falra mászunk, ami az egyik kedvenc családi programunk lett.

Nem, ő tartja a biztosítókötelet. Amikor fönt vagyok 12-13 méteren, mindent megbocsájtok neki, és forrón remélem, hogy ő se haragszik.