Bulimia nervosa - Tünetek és kezelési lehetőségek A bulimia nervosa egy komoly étkezési zavar, amelyet a falási rohamok és az azt követő önkéntes hányás vagy más tisztító módszerek jellemeznek. A betegség gyakran súlyos pszichés és fizikai következmények

A bulimia nervosa a táplálkozási zavarok között a legelterjedtebb formának számít. Főbb jellemzője, hogy a szenvedők gyakori falásrohamokkal néznek szembe, amelyeket követően drasztikus módszerekhez folyamodnak, mint például a hánytatás, hogy megszabaduljanak az elfogyasztott ételektől. Ez a zavar általában a serdülőkorban lép fel, de bármely életkorú embernél megjelenhet. Fontos megjegyezni, hogy a nőket háromszoros arányban érinti, mint a férfiakat.

A bulimia nervosát tipikus formájában a különböző rendszerességgel, leggyakrabban minimum heti gyakorisággal jelentkező falásrohamok jellemzik, melyek során hatalmas kalóriamennyiség elfogyasztására kerülhet sor. Az ételek ízét általában nem élvezik, gyorsan, kapkodva táplálkoznak. A bulimiás falásrohamok néha éjszaka, szinte félálomszerű "transzállapotban" történnek.

A szorongás csillapítására irányuló étkezési rohamok szinte elkerülhetetlenül lelkiismeret-furdalással és önvádaskodással zárulnak, amelyek csak tovább fokozzák a szorongásos állapotot. Ezen negatív érzések kezelésére sokan hánytatáshoz vagy hashajtókhoz folyamodnak, abban a reményben, hogy így semmissé tehetik a tettüket, és megszabadulhatnak a növekvő szorongástól.

A legtöbb bulimiában szenvedő megpróbál a lehető legkevesebbet enni a következő túlevésig fennmaradó időben (ennyiben hasonlít az anorexiához).

A szakmai irányelvek szerint annál diagnosztizálható a bulimia nervosa, akinél egy háromhónapos periódus során hetente egynél többször tövetkezik be a fent leírt falásroham.

A betegség során ismétlődő szokások azonban meglehetősen változatosak, a tipikus lefolyás mellett több, ettől eltérő vonás is jelentkezhet.

A bulimia egyik különleges, átmeneti változata a falászavar, más néven túlevéses zavar vagy kényszerevés. Ez a forma nem társul a bulimia tipikus súlycsökkentő módszereivel, azonban a betegek gyakran tapasztalnak túlevési epizódokat, ami miatt sok esetben túlsúlyossá válnak.

A bulimia nervosa szenvedői általában normál testsúlyúak, ellentétben az anorexiás betegekkel. Ennek oka, hogy a súlyváltozások, amelyeket a túlevések, a hánytatás és a hashajtók alkalmazása követ, gyakran kiegyenlítik egymást. Ez a dinamikus egyensúly megnehezíti, hogy a környezetük észlelje a problémát, így sok esetben a bulimia rejtve maradhat.

A falási-önhánytatási rohamok ráadásul általában akkor hatalmasodnak el, ha a beteg egyedül van. Ezért a beteg környezete gyakran nem veszi észre ezeket a rohamokat és az azt követő technikákat, vagy nem gondol komolyabb problémára, ha evés után az illető gyakrabba keresi fel a mellékhelyiséget.

A testi tünetek sokszor árulkodó jelek lehetnek, például a rendszeres hányások következtében felhalmozódott gyomorsav károsíthatja a nyelőcsövet és a fogakat, valamint a fogínyt is. Ezen kívül a rendszertelen menstruáció, a bélműködés rendellenességei, valamint a szívritmuszavar szintén figyelmeztető jelek lehetnek, amelyek komolyabb egészségügyi problémákra utalhatnak.

Pszichés tünetek – A bulimia mellett különféle pszichológiai zavarok is megfigyelhetők. Gyakori, hogy a bulimia depressziós tünetekkel társul, valamint impulzuskontroll problémák is felmerülhetnek, amelyek alkohollal vagy drogokkal való visszaéléshez, esetleg öngyilkossági kísérletekhez vezethetnek. Ezen kívül személyiségzavarok is jelen lehetnek, amelyek tovább bonyolítják a helyzetet.

A betegség diagnózisa pszichiátriai értékelés révén történik, azonban elengedhetetlen a fizikai állapot alapos vizsgálata is, hogy az esetleges káros testi következményeket időben észlelni tudjuk.

A túlevést nem éhségérzet okozza. Az anorexiásokhoz hasonlóan a bulimiával küszködőknek is problémái vannak saját testük helyes megítélésével. Testképzavaruk miatt magukat kövérnek, súlyosnak látják, ezért diétába, megszorító táplálékbevitelbe kezdenek, ám bizonyos alkalmakkor nem képesek tovább megvonni maguktól az ételt. Ilyen alkalmakkor rengeteg ennivalót fogyasztanak el, ám ennek a táplálkozásnak semmi köze sincs az éhségérzethez. Addig esznek, amíg gyomruk feszülni nem kezd, ám nem érzik kellemesen jóllakottnak magukat.

A már fennálló alacsony önértékelés növeli a bulimia kialakulásának kockázatát, de a folyamat hosszabb távon nem oldja, hanem tovább fokozza a beteg önértékelésének, testéről alkotott önképének zavarát és szorongását.

A bulimia nervosa kezelése rendkívül kihívást jelent, mivel a betegség mögött számos összetett tényező húzódik meg. Sőt, gyakran előfordul, hogy a már felépült egyének is újra visszaesnek, különösen akkor, ha az életükben fokozódik a stressz és szorongás. A hatékony terápia érdekében elengedhetetlen a különféle kezelési módszerek kombinálása, mivel így lehet a legjobban támogatni a betegek gyógyulását.

Fizikális szövődmények, alultápláltság, szívritmuszavarok esetén járóbeteg-, vagy fekvőbeteg-ellátás is szükséges lehet, a bulimia nervosa különösen súlyos esetben halálhoz is vezethet.