Az egyiptomi óriás piramis váratlanul összedőlt, és a romok közül valami egészen különleges bukkant elő. Az elfeledett titkok újra napvilágra kerültek, és a régmúlt rejtélyei új értelmet nyertek.
A piramis egyik része leomlott, nagyon furcsa dolgot találtak alatta.
Az egyiptomi piramisok elképesztő masszív építményeknek tűnnek, hiszen több ezer évvel ezelőtt építették a gigantikus gúlákat, amelyek bizony kiállták az idők próbáját, és a történelem során a világ hét csodájának azon tagjává váltak, amelyek még állnak, és megcsodálhatják őket ma is turisták milliói. Általában a három nagy piramisról beszélünk Egyiptom kapcsán, ám az országban, az egykori nagy ókori birodalom területén bizony nagyon sok egyéb piramis van, sok ezek közül pedig megmutatja nekünk azt is,
A piramisok építése az ókori Egyiptom egyik leglenyűgözőbb és legkomplexebb tevékenysége volt, amely az idők során jelentős átalakulásokon ment keresztül. Az építkezések kezdetén, a harmadik dinasztia idején, a piramisok még viszonylag egyszerű formájúak voltak, főként lépcsős piramisok képében. Ekkoriban az építés során használt technikák és anyagok is kezdetlegesek voltak, a munkások többsége pedig földművesként vagy rabszolgaként dolgozott. Ahogy az idő előrehaladt, úgy a piramisok építési rendszere is fejlődött. A negyedik dinasztia alatt, a híres Khufu fáraó idején, megépült a Gízai Nagy Piramis, amely már a precíz mérnöki tudás és a jól szervezett munkafolyamatok eredménye volt. Ekkoriban a fáraóknak már komolyabb erőforrásaik voltak, és a munkásokat is jobban megszervezték. A piramisok építése ekkor már nem csupán a fáraó hatalomának megjelenítése volt, hanem a társadalom összes rétegét mozgósító, komplex logisztikai és szervezési feladat is. Az építési technikák is fejlődtek. A kőbányákból származó nagy tömegű kőblokkokat már nem csupán emberi erővel, hanem különböző eszközökkel és talán akár csúszdákkal is mozgatták. A piramisok körüli infrastruktúra, mint például a munkásfalvak, raktárak és szállítóutak, szintén kiépült, ami hozzájárult a hatékonyabb munkavégzéshez. A későbbi időszakokban, a piramisok építése fokozatosan háttérbe szorult, és a fáraók más temetkezési formák, például a völgyi templomok és a sírok felé fordultak. A piramisok már nem csupán a hatalom szimbólumai voltak, hanem a vallási és kulturális változások is közrejátszottak a temetkezési szokások átalakulásában. Összességében a piramisok építési rendszere az ókorban rendkívüli módon fejlődött, a kezdeti egyszerűségtől a komplex, szervezett és technológiailag fejlett projektekig, amelyek nemcsak a fáraók, hanem az egész egyiptomi társadalom örökségét is képviselik.
A három híres egyiptomi piramis mellett Sznofru piramisa emelkedik ki a legkülönlegesebb alkotásként. Ezt a tört falú piramist a szakértők kettős lejtésű piramisként is emlegetik, egyedülálló formája miatt. Érdekes módon sosem szolgálta temetkezési célokat; inkább kultuszhelyként működött az évezredek során. Valódi kuriózumnak számít a tudósok körében, hiszen átmeneti stádiumot képvisel a lépcsős piramisok és a sima oldalfalú piramisok között—sem nem a régi, sem nem a modern piramisok egyiptomi táján.
