Az energia sosem tűnik el nyomtalanul, csupán átalakul és versenyhátrányt jelent Európában.

Ez itt az "On the Other Hand", a Portfolio véleményrovatának helyszíne. Az itt található írások a szerzők egyéni nézeteit tükrözik, amelyek eltérhetnek a Portfolio szerkesztőségének hivatalos állásfoglalásától. Amennyiben szeretné megosztani saját gondolatait a témával kapcsolatban, kérjük, küldje el cikkét a [email protected] e-mail címre. A megjelent írásokat itt találhatja meg.

Az Európai Unió kezd kilábalni a 2022-es energiaválságból, de még korántsem dőlhet hátra: bár 2024-ben az áramkereslet 1,4%-kal nőtt, ez csak részben korrigálta a megelőző évek közel 6%-os visszaesését. Eközben a villamosenergia-árak az EU-ban tartósan magasak maradtak: 2024-ben az ipari átlag 110 USD/MWh volt, miközben az USA-ban 45, Kínában 75, Indiában 60 USD/MWh körül mozgott - ezek a különbségek hosszú távon jelentős versenyhátrányt jelenthetnek.

A 2025-ös globális villamosenergia-helyzetképet taglaló legújabb IEA-jelentés egyértelműen rávilágít arra, hogy a gazdaságok energiaigénye folyamatosan emelkedik, nem csupán mennyiségileg, hanem a minőség és a fenntarthatóság szempontjából is.

de egyre inkább elválik a hagyományos GDP-növekedéstől

Kínában és az Egyesült Államokban egy újfajta szerkezeti átalakulás formálja az áramfogyasztási szokásokat.

A megújulók térnyerése ígéretes, de a háttérrendszerek fejlesztése elengedhetetlen. A 2025 áprilisi spanyol-portugál blackout emlékeztetőül szolgál arra, hogy a megújulókon alapuló rendszerek "kiszámíthatatlan stabilitással" működnek, megfelelő tárolókapacitás hiányában. A villamosenergia mára nem csupán háttértényező, hanem az egyik legfontosabb gazdasági indikátor. Csak az a gazdaság maradhat hosszú távon versenyképes, amely képes kiszámíthatóan, olcsón és biztonságosan energiát biztosítani. Különösen most, amikor a digitális szektor, az adatközpontok és az AI-alkalmazások már az új villamosenergia-húzóágazatok közé tartoznak.

A globális villamosenergia-kereslet szerkezeti átalakulása az elmúlt években felgyorsult. Ez az átalakulás nem csupán mennyiségi, hanem minőségi természetű is:

Az energiafogyasztás időbeli alakulása, térbeli eloszlása és szerkezeti jellemzői drámai módon átalakulnak.

Az esti csúcsterhelések és az időjárásfüggő termelés növekvő mértéke szinte minden régióban komplex rendszerirányítási kihívásokat vet fel. Emellett a gazdaságok energiaintenzitása egyre inkább tükrözi az ipari szerkezetváltást, a digitalizáció térnyerését és a klímaváltozás okozta hő- és áramigények növekedését. Ennek következménye, hogy a villamosenergia-kereslet már nem minden esetben korrelál a GDP bővülésével, a hűtés-fűtési célú, GDP-független fogyasztás megemelkedett.

Kínában a villamosenergia-kereslet folyamatosan túlszárnyalja a gazdasági növekedés ütemét, ez a tendencia 2018 óta megfigyelhető. Az alábbi ábra is jól illusztrálja, hogy a COVID-19 világjárvány idején, 2020-ban, a GDP és a villamosenergia-kereslet egyaránt csökkent, azonban 2023-ra a villamosenergia-kereslet dinamikusan, 6,8%-kal nőtt, míg a GDP mindössze 5,2%-kal bővült. A gazdaság tehát egyre inkább az energiaintenzív szektorok, mint például az elektromos járművek, az akkumulátorgyártás és a napelemes rendszerek előállítása felé orientálódik.

A "modern energiatermékek" gyártása Kínában olyan mértékű energiafogyasztást igényel, hogy a becslések szerint 2024-ben meghaladja a 300 TWh-t. Ez a mennyiség körülbelül egyenlő Olaszország éves villamosenergia-felhasználásával. A kínai energiaszektor ennek fényében 2023-ban körülbelül 273 milliárd dollárt invesztált nap- és szélenergia projektekbe, ami 30%-kal meghaladja Magyarország 2023-as bruttó hazai termékét. A következő három évben (2025-2027) az IMF előrejelzése szerint a GDP növekedésének átlagosan 4% körüli ütemével szemben a villamosenergia-kereslet akár 6%-kal is gyorsabban bővülhet.

Ez annyit tesz, hogy...

Kína villamosenergia-igénye a következő három évben Kanada teljes éves fogyasztásának háromszorosával fog növekedni.

forrás: International Energy Agency: Electricity 2025

Indiában a villamosenergia-kereslet dinamikus növekedése figyelhető meg, mely 2024-re évi 5,8%-os bővülést eredményezett. Ebben az időszakban több államban történelmi csúcsokat döntöttek meg a fogyasztási szokások. A növekedés hátterében nem csupán a gazdasági fejlődés áll, hanem a lakossági légkondicionálók elterjedése is, amely a hosszabb és forróbb nyári hónapok következményeként vált egyre gyakoribbá. A klímaberendezések egyidejű használata szélsőséges csúcsfogyasztást generál, ami komoly kihívások elé állítja az elektromos hálózat stabilitását. India azért dolgozik, hogy új tárolókapacitásokat és dinamikus tarifákat vezessen be a terhelés csökkentése érdekében, azonban a hálózat struktúrájának fejlesztése elkerülhetetlen feladat marad. A jövőbeli előrejelzések szerint 2025 és 2027 között a villamosenergia-kereslet éves átlagban 6,3%-kal fog emelkedni.

Az Egyesült Államokban 2024-ben új csúcsra emelkedett a villamosenergia-felhasználás, ezzel történelmi mérföldkőhöz érkezett az ország energiatörténete.

A technológiai szektor dinamikus fejlődése következtében az adatközpontok, felhőalapú megoldások és mesterséges intelligencia modellek energiaigényének növekedése az utóbbi évben átlagosan 10-12%-kal emelkedett. Az Egyesült Államok bizonyos szövetségi államaiban, különösen azokban, ahol a technológiai óriások jelentős jelenléttel bírnak, ez a növekedés a teljes éves villamosenergia-fogyasztás több mint egyharmadát tette ki.

A villamosenergia-árak jelentős eltéréseket mutatnak az egyes államok között, ám országos szinten 2024-re általános csökkenés figyelhető meg. Ugyanakkor helyi szinten, különösen Kaliforniában és az északkeleti államokban, időszakos áremelkedések tapasztalhatók, amelyek általában extrém időjárási események idején jelentkeznek. A terhelés időbeli eloszlása is változáson ment keresztül: a nappali és esti csúcsok közötti különbség egyre jelentősebbé válik, amit a napenergia termelésének ingadozása és a nem munkanapokra jellemző fogyasztási szokások fokoznak. Ez a terhelésbeli eltolódás technológiai és piaci alkalmazkodást kíván, amelyhez az Egyesült Államok számos államában már bevezettek időalapú árképzést és fokozott energiatárolási kapacitásokat.

A jövőbeli kilátások szerint a technológiai alkalmazások aránya folyamatosan emelkedhet, ami hatással lesz az árakra és a kapacitástervezési folyamatokra is. Az előrejelzések alapján az Egyesült Államok villamosenergia-igénye várhatóan évi 2%-os növekedési ütemet mutat majd a 2025-2027 közötti időszakban.

Az Európai Unió villamosenergia-kereslete 2024-ben csupán 1,4%-kal emelkedett, ami jelentős eltérést mutat a korábbi évtizedek 2-3%-os éves átlagos növekedéséhez képest. Ez a mérsékelt növekedés csak részben kompenzálta a 2022-ben és 2023-ban tapasztalt összesen 6%-os keresletcsökkenést, így 2024-ben a keresleti szint még mindig alacsonyabb, mint amit 2021-ben regisztráltak. Az alacsony kereslet egyik fő oka a visszafogott ipari termelés, különösen az energiaigényes szektorokban, mint például az alumínium, acél és vegyipar, amelyek működését a tartósan magas villamosenergia-árak jelentősen megnehezítették.

Az autóiparhoz szorosan kapcsolódó iparágak közé tartozik az alumínium és az acél, amelyek alapvető fontosságúak a járművek előállításában. Ezen kívül az akkumulátorgyártás, mint a villamosított közlekedés alapvető pillére, szintén jelentős mennyiségű energiát igényel. A vegyiparban a BASF kiemelkedő szereplő, amely műtrágyák és vegyi alapanyagok előállításával szintén energiaigényes folyamatokat valósít meg.

Az Európai Unió villamosenergia-piacának árérzékenysége 2019 óta fokozatosan nőtt, 2022-re pedig több tagállamban is markánsabban jelentkezett. Az ábrán megfigyelhető, hogy 2022-ben az EU tagállamaiban az éves ipari áramárak drámai mértékben emelkedtek: Olaszországban elérték a 300 USD/MWh-t, míg Németországban 160 USD/MWh körül alakultak. 2024-re ezek az árak mérséklődtek - Olaszországban 160 USD/MWh, Németországban pedig 95 USD/MWh körül alakultak -, de még így is jelentősen meghaladták a 2019-es szinteket.

A dinamikus európai ármozgásokkal ellentétben Indiában 2024-re az ipari villamosenergia-árak jelentős csökkenésen mentek keresztül: a 2019-es 75 USD/MWh-hoz képest körülbelül 20%-kal csökkentek, így elérve az elmúlt hat év legalacsonyabb szintjét, 60 USD/MWh-t. Ezt a kedvező árcsökkenést a stabil szenes és vízerőművi termelés biztosította, amely hatékonyan ellensúlyozta a növekvő keresletet.

Kínában a villamosenergia árak terén viszonylag enyhe növekedés tapasztalható: 2019 és 2021 között az árak 50-60 USD/MWh között ingadoztak, míg 2022 és 2024 között 70-75 USD/MWh-ra emelkedtek. Ezek a változások azonban jelentősen kisebb fluktuációt mutatnak, mint amit Európában megfigyelhetünk. Az Európai Unió átlagos árának 2024-es szintje körülbelül 110 USD/MWh volt, ami 1,5-2,5-szöröse az Egyesült Államok 45 USD/MWh, Kína 75 USD/MWh, és India 60 USD/MWh körüli árszintjeinek.

Az USA 37,5 GW naperőművi és 8,9 GW szélerőművi kapacitásbővítést tervez 2025-ben a meglévő 220, illetve 153 GW mellé. A meglévő termelési hatékonyság (kapacitáskihasználtságok) mellett csak ezek az erőművek 2,1%-át fedezik a jelenlegi fogyasztásnak, azaz közel akkorát, mint a korábban említett 2%-os keresletnövekedés. A 2025-ben telepíteni tervezett 16,2 GW-nyi akkumulátoros kapacitás pedig azt biztosítja, hogy a megtermelt megújuló energia (főként napenergia) jelentős része (több mint 40%-a) más napszakban - lehetőleg ne a legalacsonyabb áramárak óráiban - kerüljön a piacra.

A megújuló energiába történő befektetések és az energiatároló kapacitások bővítése várhatóan stabilan tartja az Egyesült Államok villamosenergia-piaci árait. Amennyiben a következő években a kontinens hasonló sebességgel folytatja új megújuló energiaforrások és tároló-, valamint szabályozó rendszerek telepítését, akkor a piaci dinamikák nem fognak jelentős változásokon átesni.

akkor biztosítani tudja a hosszú távú árstabilitást a villamosenergia-piacán.

Így az Európai Unió számára lehetőség nyílik arra, hogy kedvezőbb egyensúlyt alakítson ki a kereslet növekedésének kielégítése, a dekarbonizáció előmozdítása és az árversenyképesség fokozása között.

Az Európa és más térségek közötti villamosenergia-árak eltérése egyre fontosabb szerepet játszik az energiaigényes iparágak globális versenyképességében.

Különösen a mai világban felerősödik ez a jelenség, amikor a globális értékláncok egyre inkább a különböző térségek felé mozdulnak el,

ahol az energiaellátás hosszú távon kiszámíthatóbb és költséghatékonyabb.

Az Egyesült Államok, Kína és India ebben jelenleg kedvezőbb helyzetben vannak alacsonyabb ipari villamosenergia-költségeik révén. Az európai ipar számára ez azt jelenti, hogy az energiaárak tartósan magasabb szintje érdemben befolyásolhatja a gyártási költségeket, és közvetetten korlátozhatja a globális versenyben való részvétel lehetőségeit. Ez a versenyhátrány erősen érintheti azokat országokat, amelyekben a megújuló energia magas részaránya kismértékű vagy nem elegendő kiegyenlítő kapacitással párosul.

A megújuló energiaforrásokból származó ingadozások, valamint a regionális árak magas szintje hatékonyan kezelhetők a rugalmas energiatárolási kapacitások fejlesztésével, illetve a kiegyenlítő kapacitások növelésével.

Kiemelkedő jelentőségű, hogy a magas energiaárak nem csupán önálló problémát jelentenek, hanem széleskörű társadalmi és gazdasági hatásokat is magukkal hoznak, különösen a nagy energiaigényű területek munkaerő-piaci és befektetési lehetőségeire nézve. A gyárak bezárása és a termelés csökkentése számos régióban munkahelyek elvesztéséhez, tőkekivonáshoz, valamint az ipari struktúrák átalakulásának szükségességéhez vezet. Mindezek következtében nőhet a munkanélküliség, csökkenhet a helyi jövedelemtermelő képesség, és gyengülhetnek a közszolgáltatások, ami a fiatal munkaerő elvándorlásához is hozzájárulhat. Ez a folyamat hosszú távon komoly kihívásokat jelenthet a térségek társadalmi kohéziója szempontjából.

A villamosenergia-árak magas szintje a gazdasági és társadalmi hatások mellett mélyebb, szerkezeti átalakulásokat is elindít az energiapiacokon - eltérő dinamikával. Az Egyesült Államoknak és Kínának a megújulók bővítése mellett várhatóan lehetősége nyílik fosszilis termelések csökkentésére is - a jelenlegi árak megtartása mellett, Indiának azonban nincs ekkora mozgástere: a 2024-es nap- és szélerőművi bővüléshez képest nagyobb növekedésre lesz szükség a megújuló kapacitások terén, ha szeretné a jelenlegi árszínvonalat tartani.

Alternatív lehetőségként azonban további fosszilis erőforrások bevonásával tovább élénkítheti a villamosenergia-piaci keresletet. Az Európai Unióban azonban ezzel ellentétesen fog alakulni a piac: a 2025-re tervezett jelentős mennyiségű megújuló- és gázerőművi kapacitások miatt nagyobb növekedés várható a kínálati oldalon, mint a keresleti oldalon.

Összességében elmondható, hogy a technológiai tudás, az ipari bázis és a politikai eszköztár rendelkezésre áll -

A kérdés az, hogy a kontinens milyen sebességgel és hatékonysággal képes mozgósítani ezeket az erőforrásokat.

Amellett, hogy a villamosenergia továbbra is a dekarbonizáció egyik fontos eszköze, emellett egy egyre jelentőségteljesebb globális versenytényező is. A villamosenergia-piac jövőjetehát immáron strukturális és társadalmi kérdéssé is vált: azok az országok lesznek a legjobban pozícionáltak, amelyek képesek összehangolni a versenyképes árképzést, az ellátásbiztonságot és a dekarbonizációt.

Mindez pedig rámutat arra, hogy a gazdaság csak akkor tud hatékonyan és fenntarthatóan működni, ha a vállalatok megfizethető energiaforrásokhoz jutnak hozzá - ezt a felismerést emeli ki az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljai közül a 7. pont is: "Affordable and clean energy", azaz a megfizethető és tiszta energia biztosítása mindenki számára.