Egy 16000 éves csontváz mesél az ember és a kutya közötti különleges kapcsolatról - PlanetZ. Az ősi maradványok titkokat rejtettek magukban, amelyek felfedik, hogyan alakult ki ez a szoros barátság az idők során. A régmúltban, amikor az emberek még vadász
Dél-Franciaországban egy rendkívüli, 16 000 éves kutyacsontvázra bukkantak, amely új perspektívát kínál az ember és kutya közötti ősi kapcsolatra. A Baume Traucade barlangban feltárt maradványok betekintést engednek abba az időszakba, amikor az emberek és kutyák még közösen fedezték fel az együttélés alapjait – hol a bizalom, hol pedig a konfliktusok révén formálva kapcsolatukat.
A leletet vezető kutató, Dr. Mietje Germonpré, a Belga Királyi Természettudományi Intézet munkatársa évtizedek óta tanulmányozza a korai kutyafélék maradványait.
A szinte érintetlen állapotban fellelt csontváz egy ősi paleolitikus kutyához tartozik, melynek vállmagassága körülbelül 61 centiméterre tehető, és súlya körülbelül 26 kilogrammra rúghatott.
Az állat testfelépítése sokkal inkább emlékeztetett az ősi kutyákra, mintsem a vadon élő farkasokra.
A kutatók megfigyelései alapján ez a kutya valószínűleg szoros kötelékben élt az emberi közösségekkel, osztozva velük a menedékhelyeken, az élelemforrásokon, sőt, lehet, hogy még védelmi szerepet is betöltött. Ezen kívül más európai régiókban talált maradványok is azt mutatják, hogy ezek a korai kutyák valószínűleg támogatták az embereket a vadászatok során.
A csontvázon észlelt sérülések alapján valószínűsíthető, hogy a kutya emberi hatás következtében szenvedett sérüléseket közvetlenül a halála előtt.
"Elképzelhető, hogy az állatot emberek bántalmazták vagy megütötték" - nyilatkozta Loukas Koungoulos, a Nyugat-Ausztráliai Egyetem kutatója, aki nem volt jelen a vizsgálat során.
Érdekes módon a kutyák életútja során felfedezhetjük a gondoskodás nyomait, ami arra enged következtetni, hogy a domesztikáció korai jelei már megjelentek.
A Baume Traucade barlang lenyűgöző mélysége körülbelül 160 méter, egy meredek sziklás lejtő ölelésében rejtőzik. A tudósok megállapították, hogy a kutya csontvázának itt való megjelenése nem a ragadozók tevékenységének, sem pedig árvíz következményének tudható be.
Úgy tűnik, hogy az állat a barlang mélyén lelte végső nyughelyét, míg a környező területet azóta sűrű üledékrétegek borítják, amelyek megóvták a maradványokat az idő vasfogától, így a jövő nemzedékek számára is felfedezhetővé váltak.
Ez a felfedezés alapvető jelentőségű a kutyák háziasításának múltjának megértésében.
Az ősi idők emberei fokozatosan fedezték fel a kutyák értékét, kezdetben vadászpartnerekként, később pedig szeretett társakként. Azonban ez a kapcsolat nem indult zökkenőmentesen: a törődés és az agresszió gyakran együtt járt, és a két fél közötti dinamika folyamatosan változott.
A késői pleisztocén időszak zord és kihívásokkal teli környezete - amelyet éhínségek, szélsőséges időjárási viszonyok és ragadozók jelenléte jellemzett - valószínűleg jelentős hatást gyakorolt az emberek és az állatok közötti kapcsolatra.
A paleolitikus kutyák nyomaira Németország, Spanyolország és Belgium területén is bukkantak a kutatók. Különösen figyelemre méltó, hogy Bonn-Oberkasselben, egy 14 000 éves emberi sírhely feltárásakor kutyamaradványokra is rábukkantak. Ez a felfedezés arra utal, hogy már a korai időkben is szoros kapcsolat állt fenn az emberek és kutyák között.
A Baume Traucade-i csontváz rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen szinte teljes épségben maradt ránk. Ez a megőrzött állapot lehetővé tette a kutatók számára, hogy alapos összehasonlító vizsgálatokat végezzenek a modern kutyák, farkasok és egyéb ősi állatfajok között.
A legnagyobb kihívás továbbra is annak meghatározása, mikor is kezdődött pontosan a kutya háziasítása. Egyes kutatók szerint a korai leletek inkább kissé megváltozott farkasokat, semmint valódi kutyákat ábrázolnak.
Sokan úgy gondolják, hogy a közös életforma és a szelídítés hatására hamarosan morfológiai átalakulások lépnek fel.
A kutatók által tervezett genetikai elemzések a Baume Traucade-i csontvázon új lehetőségeket nyithatnak meg az eltűnt kutyafajták nyomozásában.
A legújabb felfedezés során előkerült csontváz arra emlékeztet minket, hogy a barlangi tűzhelytől a jelenlegi nappalink kanapéjáig vezető út megtépázott és tele volt kihívásokkal.
Minden újabb felfedezés révén egyre mélyebben bepillanthatunk abba a különleges kötelékbe, amely az ember és a kutya között évszázadok óta fennáll. Ezek az ismeretek segítenek feltárni, hogyan formálták közös történetünket a szeretet és a hűség.
