Egy fesztiválozó naponta akár kétszer is megjárhatja a Budapest és Szentendre közötti távolságot a Sziget fesztivál forgatagában.

Biztosan állíthatom, hogy a fesztiválozás fizikailag nem éppen a legpihentetőbb tevékenységek közé sorolható - viszont mentálisan úgy érzem, hogy annál sokkal inkább kimerítő.

Számomra már-már megszokottá vált, hogy egy fesztiválos nap végén, sajgó talpakkal rogyok be az ágyam kényelmébe. Az egész napos helyszínváltások, a koncertek közbeni ugrálás és a szüntelen mókázás után úgy érzek, mintha legalább nyolcvan évet megéltem volna, és mintha minden egyes csontom protestálna a megerőltetés miatt.

A csuklómon egy átlagos hétköznapon is egy olcsóbb okosórát viselek, ami többek között azt is méri, hogy egy nap hány lépést teszek meg. Ez átlagosan 8000 - 10 000 között szokott lenni attól függően, hogy munka után még milyen programjaim vannak, egy fesztiválozással töltött hét viszont teljesen más kategóriába esik, kiváltképp a Szigeten, ahol akár 30 percbe is beletelik az egyik színpadról a másikhoz elgyalogolni.

Bár az idei évben a korábbiakhoz képest némileg visszafogtam magam - ami a lépéseimen is jól látszott - hiszen míg tavaly és az azt megelőző években akadtak napok, amikor már déli 12-kor kint voltam, idén inkább a délután 4-5 óra környékén kezdtem el megérkezni. Volt olyan alkalom is, hogy csak este 7-kor tűntem fel. Ennek ellenére egy fesztiválon eltöltött délután vagy este még mindig megér egy kiadós kardióedzést - főleg ilyen közel 40 fokos hőségben!

Mintha gyalog mennék a fesztiválra

A Google Térkép információi alapján a lakóhelyem és a Sziget helyszíne között található Filatorigát hévmegálló körülbelül 11 kilométerre helyezkedik el. Tömegközlekedéssel ez az út majdnem egy órát vesz igénybe, míg gyalogosan több órát is igényelne. De hát, érthető, hogy nem szándékozom gyalogosan átsétálni Újbudáról Óbudára!

Az már más kérdés, hogy a fesztiválon töltött legrövidebb napomon - pénteken - körülbelül 4-5 óra leforgása alatt is ennyit gyalogoltam.

Az említett lépésszámlálós karórámat ezen a napon csak akkor tettem fel a csuklómra, amikor 19 óra tájékában kiléptem a lakásom ajtaján, és körülbelül éjfélkor tettem le, amikor Kid Cudi eléggé középszerű koncertje után hazaértem. Szerdán és csütörtökön ugyanis kellőképp elfáradtam, a pénteki napra pedig eredetileg nem is terveztem kimenni, de aztán mégiscsak kicsábított a gyerekkorom egyik kedvenc előadója, akinek a koncertjét megelőzően 2-3 órán keresztül csak kóvályogtam a fesztiválon, benéztem a Magic Mirrorba, bólogattam egy ideig a Colosseumban, töltöttem ki arról kvízt, hogy melyik budapesti kerület lennék, majd a nagyszínpad felé orientálódva megálltam egy innivalóért és bár maga a koncert több pontján is elég unalmas volt, azért akadtak számok, amiket örömködve végigugráltam, majd hazaindultam.

Ezidő alatt az órám szerint 17 138 lépést tettem meg, ami 11,8 kilométernek felel meg és 611 elégetett kalóriának. Többnek, mint amennyit egy edzőteremben végigszenvedett 60 perces edzés alatt elégetek.

Budapest és Szentendre közötti távolság rendkívül kedvező, hiszen akár egy nap alatt többször is megtehetjük ezt az utat. A Duna partján fekvő Szentendre festői városkája könnyen elérhető a fővárosból, így ideális célpont egy felfedező napra. Akár kerékpárral, akár vonattal vagy autóval indulunk útnak, a távolság nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy többször is élvezzük a város nyújtotta szépségeket és programokat.

Ennél jóval több lépést tettem meg, és a korábban említett kalóriák közel dupláját égettem el a Sziget vasárnapi napján.

Ezen a napon már kora délután, körülbelül 14-15 óra tájékában vágytam arra, hogy csatlakozzak a barátaimhoz, de a tikkasztó hőség miatt végül csak 18 óra körül léptem át a K-hidat. Cserébe viszont éjfél után, pontosan 2 órakor távoztam. Ez idő alatt bejártam a Sziget legszínesebb helyszíneit: végigbuliztam Post Malone egyik fergeteges koncertjét, leültem a poros földre, és egy holland séf sráccal beszélgettem a lecsó titkairól. Később a Night Stage felé vettem az irányt, hogy részese legyek Armin van Buuren éjféli show-jának, ami mindig is a kedvenceim közé tartozott.

Fontos megemlítenem, hogy én viszonylag későn érkeztem a fesztiválra. Az igazán bátor szórakozók már az esemény elejétől fogva ott vannak, és a nap első fényénél már feltűnnek, hogy aztán hajnalig tartó mulatozásba kezdjenek.

Nem kizárt, hogy ők egy nap alatt akár kétszer-háromszor is legyalogolják a Budapest-Szentendre távolságot.